Bell szerint azonban érdemes szót ejteni a járványok közti hasonlóságról is: Angliában 1351-ben, a pestis lecsengése után megalkották történelmük első gazdasági mentőcsomagját, melyben a munkavállalók bérét a járvány előtti szintben maximalizálták. Mivel a járvány következtében az ország igencsak elnéptelenedett, a munkaerő pedig a városokba vándorolt a szegényebb területekről, így a mobilitást állami rendelkezésekkel próbálták megállítani, ami erőteljesebb tiltakozásokat váltott ki a népből, a tüntetéseken összeverődő tömegben pedig ismét felbukkant - és gyorsan elterjedt - a pestis. A polgári elégedetlenség tetőpontját az 1381-es Wat Tyler-féle parasztfelkelés jelentette, amit ugyan visszavertek, de utána jelentősen javult a szegény munkások sorsa. Bell szerint a tanulságot jelen helyzetben is levonhatjuk: ő leginkább a szabad mozgást korlátozó intézkedésekben lát hasonlóságot, egy,

a maihoz hasonlóan mobilis világban szerinte ugyanis több mint valószínű, hogy az elhúzódó karantén és lezárások tömeges elégedetlenséghez vezetnek.

Ami pedig a gazdaság újraindulását jelenti, anno a britek esetén csak olaj volt a tűzre a gazdasági elit változatlan dőzsölése. Bell szerint a járvány idején feltörő indulat az emberek természetes reakciója: a láthatatlan ellenség helyett a nép a múltban gyakran egy létezőt is kikiáltott bűnbaknak (a szifiliszt például az angolok francia, a franciák pedig német eredetűnek tartották). A szakértő nem gondolná, hogy a jelenlegi járványhelyzet végeztével ugyanilyen körülményekre számíthatunk, de azt sem, hogy minden visszatérne a régi kerékvágásba. Utóbbi szerinte a történelmi példák alapján valószínűtlen, sőt veszélyes is volna.

New World Order? Az már nem menő. Most Great Reset van! A leggazdagabb, legbefolyásosabb emberek egy nagy újraindítást terveznek a világgazdaság számára. És ez nem kamu!

Akik a járványban is üzletet látnak

Természetesen nem csupán Bell vont párhuzamot a pestisjárvány és a COVID-19 várható társadalmi és gazdasági hatásai között: Eleanor Russell cambridge-i történész és Martin Parker, a Bristoli Egyetem antropológus-szociológusa szerint

a pestisjárvány utáni gazdasági folyamatok sokat elárulhatnak a jövőről .

A kutatók szerint a pestisjárvány után a nagybefektetők pozíciója megerősödött, miközben a kisebb vállalkozások tengődtek – a nagy halak pedig középtávon jóval nyereségesebbek voltak, mint a pestis előtt. Az újgazdag üzletemberek ráadásul komolyabb állami befolyással is bírtak a járványt megelőző időkhöz képest, és bár Parker és Russell szerint a mostani pandémia dinamikája, halálozási rátája és a jelenlegi globalizáció közel sem hasonlít a tizennegyedik század közepét jellemző állapotokkal, egyes trendek mégis jól összevethetőek a két járvány között. A pestisjárványt követően a pénz egyre kevesebb kézben összpontosult, az a szűk réteg pedig kétszer is meggondolta, hogy mire adja ki vagyonát a keze közül. Így sok esetben az összeg, amit korábban például az egyháznak adtak, hogy jótékonysági célokra fordítsák, magánkézben maradt. Olaszországban megnyitották kapuikat az első, meglehetősen költséges selyemgyárak, az egyre nagyobb befektetéseket igénylő újabb beruházásokhoz pedig egyre nagyobb összeg is áramlott, amit az egyre vagyonosabb kereskedőcsaládok egyre nagyobb beruházásokra fordíthatták.

Russellék szerint akárcsak a pestisjárvány, a COVID-19 is egyedülálló üzleti lehetőségeket teremtett, ezek pedig egy eddig is fejlődőben lévő szegmenst, az online kereskedelmet hozták üzleti előnybe, miközben a kisebb vállalkozások és vendéglátóhelyek egyik napról a másikra tönkrementek. Az élelmiszerkereskedelem szintén az internetre költözött, az az áru pedig, - amit a válságban lévő vendéglátó- és feldolgozóipar nem tudott felvenni -, vagy ide került, vagy egyszerűen megsemmisítették. Guy Elliott, az amerikai Publicis Sapient üzleti tanácsadócég élelmiszerügyi alelnöke szerint idővel egyéb cikkekre is nő majd az online kereslet, az olyan elektronikai vagy hobbitermékekre is, amelyeknek most súlyosan visszaesett a forgalma, de az online vásárlási kedv valószínűleg megmarad:

azok, akik eddig tartottak tőle, két-három vásárlás után már szívesebben vásárolnak online felületen.

A járvány idején javasolt, és az online kereskedelemmel egyébként is szorosan összefüggő készpénzmentes fizetés ugyancsak pörög, az elemzők szerint pedig elképzelhető, hogy ez adja majd meg a kegyelemdöfést az egyébként is egyre népszerűtlenebb készpénzes fizetésnek. A változás nyertese ebben az esetben nem az állam lesz, hanem a nagy cégek, amelyeken a pénzforgalom keresztülhalad – de persze az állam sem veszít, hiszen a korlátozások Russell és Parker szerint is a fokozottabb állami kontrollnak kedveznek.

Az üzlet kéz a kézben jár a politikával

A középkori pestisjárvány utáni meggazdagodott kereskedőcsaládok leszármazottai idővel automatikusan egyre nagyobb politikai hatalmat szereztek – és miután egyre több földjük lett, így hatalmi körük is jelentősen bővült. Csak egy példa a sok közül, hogy a középkori nagyvállalatok is a járvány idején, 1250 és 1325 között alakultak. Russell és Parker szerint az angliai Rózsák háborúja szintén részben amiatt tört ki, mert a gazdag, főként városi kereskedők egyre nagyobb politikai befolyással bírtak, ráadásul a hatalom is egyre centralizáltabbá vált.

Egyre befolyásosabb nagyvállalatok

Bell, Russell és Parker továbbra is fenntartja, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet a pestisjárvány és a koronavírus gazdasági hatásai közé, mindenesetre az már most is kirajzolódni látszik, hogy az óriáscégek mennyit profitálhatnak az ügyön, és ennek milyen politikai hatásai lehetnek. Russell és Parker szerint a cégek további növekedésével egyre komolyabb politikai erőnek is számítanak majd:

erre példaként az olajvállalatok és a klímaszkepticizmus összefüggését említik.

Az is jól látszik, hogy a munkahelyi trendek sok esetben már most megváltoztak. Dave Cook, a londoni University College antropológusa szerint az amerikai cégek hetvennégy százaléka szerint a járvány után is lehetővé teszi egyes munkatársainak az otthoni munkavégzést. Cook úgy gondolja, hogy ez a tömegközlekedést is mindörökre megváltoztatja, illetve alighanem visszatér az e-mailezés, mivel a home office-ban különösen fontos a munkaidő és a szabadidő megkülönböztetése, így a munkaidő előtti és utáni mailekre a többség már nem fog válaszolni. Ehhez hasonlóan a videókonferenciáknak is kialakul majd egy szigorúbb etikettje, így valószínűleg nem tartanak majd órák hosszat, a cégek pedig felszámolják az irodák egy részét, helyette fellendülnek a közösségi irodák.

Jövőképek a járvány után

Simon Mair, a Surrey-i Egyetem közgazdásza négy valószínű forgatókönyvet vázol fel a koronavírus utáni jövőről: a barbarizmust, az állami kontrollal működő kapitalizmust, a még erősebb állami kontrollal működő szocializmust, illetve egy kölcsönös segítségnyújtáson alapuló nemzetközi együttműködést. Szerinte a koronavírus-járvány miatt kialakult válság rávilágított a jelenlegi gazdasági rendszerek alapvető hibáira: megkérdőjelezte azt az elvet, hogy az embernek feltétlenül dolgoznia kell a megélhetéséért, illetve rávilágított arra is, hogy rengeteg, valójában teljesen felesleges munkakör létezik a kapitalizmusban, amelyek ráadásul jobban fizetettek, mint a társadalom szempontjából nélkülözhetetlen foglalkozások, mint például az orvos vagy az ápoló. A szakértő szerint

a mostani gazdasági gondolkodást negyven éve két dolog jellemzi: a szabad piac azért jó, mert jobb életminőséget biztosít, és a piac az átmeneti válságok után mindig visszatér a válság előtti állapotához.

Ezt tükrözi az általa elképzelt egyik lehetséges jövőkép, az állami beavatkozással működő kapitalizmus. Eszerint a járvány viszonylag rövid ideig tart, így csak a járvány végéig lesz szükség a munkanélküliek, betegek vagy bajba jutott cégek állami támogatásra, utána pedig minden mehet tovább a régiben. Barbarizmus esetén az állam továbbra is a piac érdekeit tartja szem előtt, vagyis nem nyújt támogatást a gyengébbek talpon maradásához. Ebben a forgatókönyvben a kormány a kórházaknak, a betegeknek és a cégeknek sem nyújt állami támogatást, vagy ha mégis, hát nem eleget, ez pedig az egészségügy és a piac teljes összeomlásához és tömeges elhalálozásokhoz vezet.

A szigorú állami kontroll alatti szocializmus az emberi életet mindenek elé helyezi – ennek az előképe az is, hogy több országban demokratikus piacgazdaságtól idegen módon állami kontroll alá vonták a kórházakat és az alapvető szükségleteket ellátó ágazatokat. Ebben a forgatókönyvben az állam biztosítja az alapvető szükségleteket, és kivonja őket a piaci törvények alól: ide tartozik a feltétel nélküli alapjövedelem, azok pedig, akik ellátják ezeket az alapvető feladatokat, az állam plusz bevétellel honorálja munkájukat.

Az antropológus szerint ez a legoptimálisabb forgatókönyv egy elhúzódó járvány esetén, ugyanakkor figyelmeztet, hogy az erős állami kontroll könnyen autoriter társadalom kiépítéséhez vezethet.

A negyedik forgatókönyv nem sokban különbözik az előző háromtól, csak ez esetben az élet védelmét helyezi előtérbe, elősegítését viszont nem egy erős államtól várja, hanem spontán szerveződő közösségektől: a kölcsönös segítségnyújtástól, egymás ellenőrzésétől. Az antropológus szerint hasonló törekvések már eddig is történtek, amikor a fiatalok bevásároltak a veszélyeztetett időseknek. Mair szerint a lehető legrosszabb forgatókönyv az elszabaduló káosz, a lehető legjobb pedig az utóbbi két verzió egyvelege, vagyis egy olyan demokratikus állam, amelyben az egymással együttműködő csoportok és az állam közösen védik a rászorulókat, biztosítják az alapvető szükségleteket, hosszabb távon pedig lehetővé teszik a klímaváltozás és a jövőbeli járványok elleni hatékony védekezést.

A szegényeket sújtja a legjobban

A szép új világ sokak szerint csak vágyálom, Alejandra Mancilla, az Oslói Egyetem politikafilozófusa szerint noha krízis esetén a demokrácia elemei sérülhetnek, de a döntéshozók könnyen áteshetnek a ló túloldalára. Még ha egyébként indokoltnak is tűnnek a korlátozások,

azok csorbítják az egyéni szabadságot, de ebbe bele kell törődni a közjó érdekében – ezt viszont nehezíti, hogy a szakértők gyakran egymásnak ellentmondó tanácsokkal látják el a kormányokat.

Mancilla szerint ezek a korlátozások és a vírus minden társadalmi réteget érintenek, de a rövidebbet most is a szegényebbek húzzál: az, aki egy garzonban ül karanténban a város közepén munka nélkül, jóval nehezebb helyzetben van, mint az, aki otthon tud dolgozni a kertből. A politikafilozófus szerint a járvány erőteljesen felszínre hozta ezt az egyenlőtlenséget, pedig az már jó ideje jelen van. A szakértő szerint a döntéshozóknak ezért meg kellene tartaniuk az olyan, néhol már bevezetett intézkedéseket, mint a feltétel nélküli alapjövedelem vagy az alanyi jogon járó ingyenes egészségügyi ellátás.

Forradalom és járvány

Walter Scheidel osztrák gazdaságtörténész szerint négy dolog generálhat maradandó társadalmi változásokat: a háború, az állam összeomlása, a forradalom és a járvány. A COVID-19 minden kétséget kizárólag felélesztette az egyenlőbb társadalom iránti igényt, a történész szerint azonban nem eszik olyan forrón a kását, és Mairhoz hasonlóan úgy gondolja, hogy

minél rövidebb ideig tartanak a járvány miatti kényszerintézkedések, annál valószínűbb, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba.

Ellenben ha elhúzódó válságra számíthat a világ, a járvány legnagyobb vesztesei, vagyis akik a legkevesebb bevétellel rendelkeznek, egyre hangosabban követelhetik a változást. Scheidel már azt is hatalmas változásnak tartja, hogy az a nyolcvanas években felvetett lehetőség az univerzális alapjövedelemről már több országban is komolyan napirendre került. John Erik Meyer, a Canadians for a Sustainable Society környezetvédő civil szervezet elnöke szerint a koronavírus-járvány rávilágított a jelenlegi rendszer gyengeségeire. Meyer szerint a globalizáció és a nonstop növekedéshajszolás a felelős azért, hogy a világon egyetlen ország sem készült fel megfelelően egy hasonló válsághelyzetre, a mostani krízist pedig lényegében egy főpróbának tartja egy fenntarthatóbb társadalom felépítéséhez, egy olyan világhoz, ahol már számítanak hasonló történésekre. És, hogy ne feledkezzünk meg a pozitívumokról sem, Meyer úgy gondolja, hogy a mostani lépések megmutatták, hogy pártállástól, politikai szimpátiától függetlenül az országok többsége fellépett a vírus ellen, ha pedig ez válság idején lehetséges volt, szerinte érdemes utána is ragaszkodni a megszerzett értékekhez.

További cikkek a Rakétán:

Milyen jövő vár ránk a koronavírus után? Új forgatókönyveket alkottak a társadalomkutatók Persze egyiket sem kell szentírásnak venni, illetve azok országonként vagy régiónként is változhatnak, ugyanakkor a holisztikus képek közül egyik sem túl biztató.

Ötéves lett a párizsi klímaegyezmény, de elég ok ez az ünneplésre? A történelmi jelentőségű megállapodásban mintegy kétszáz ország kötelezte el magát az éghajlatváltozás megelőzése és az emberi civilizáció védelme érdekében. Ennek apropóján végighaladunk azon a bizonyos idővonalon, miközben megnézzük, honnan indult ez az egész, és mi a helyzet napjainkban.

Az alapjövedelem lehetőségei a világban és Magyarországon A feltétel nélküli alapjövedelem kérdése már nem csak az automatizáció miatt kerül elő, de a koronavírus-járványt követő válság is napirendre emelte megint. Magyarországon is. De mi ez pontosan, kiket segítene, és lehetnek-e alternatívái?

(Fotó: Pixabay)