Pierpaolo Lazzarini olasz tervező stúdiója olyan különleges járművek fejlesztésére szakosodott, amelyek formavilág tekintetében valódi luxust képviselnek, de egyúttal eredetiek is: a sci-fi szereplőnek is beillő mini-jacht, a Jet Capsule vagy éppen a teknőst formázó Pangeos úszó városa és sok egyéb extrém közlekedési eszköz is a jövőből jött járműnek tűnik. Egy része a terveknek mindig csak papíron létező ötlet marad, mások viszont gyártásra kerülnek, a Lazzarini Stúdió ugyanis gyakran a kereslet és érdeklődés alapján dönt egy-egy koncepció megvalósítása mellett.

Ez a helyzet a legújabb ötlettel, az Aircarral (légiautó) is, amelynek egyelőre csak a látványtervei születtek meg, a prototípus létrehozását 2024-re ígéri a tervező, a vásárlókhoz eljutó modellek pedig ezután és csak igény esetén kerülnek gyártásra. Az Aircar a legtöbb manapság gyártott VTOL-tól (vertical takeoff and landing, egyhelyből történő fel-, és leszállásra alkalmas jármű) eltérően nem elektromos meghajtással működik, hanem négy sugárhajtóművel, amelyeket az elképzelés szerint a Rolls-Royce készít majd el. A jelentős mértékű üzemanyagfogyasztás miatt a környezetbarát működés terén nem szerepelne előkelő helyen a jármű, de a hatékonyság szempontjából kiemelkedő teljesítményt nyújt majd.

Az Autoevolution leírása szerint a légiautó hatótávja bőven túllépi a légitaxiknak szánt eVTOL-ok teljesítőképességét és 1200 kilométeres távot is meg tud tenni egyhuzamban, miközben a maximális sebessége elérheti a 750 km/h-át. A tempó egy repülő autótól soknak tűnik, főként ha az eVTOL-ok teljesítményével vetjük össze: a leggyorsabbnak kikiáltott ilyen típusú jármű, az Alauda Aeronautics Airspeeder Mk4-ese a tervek szerint 30 másodperc alatt gyorsul majd 360 km/h-ás sebességre. Összehasonlításkeppen a légitársaságok gépei általában 900 km/h körüli utazási sebességgel szállnak. A specifikációkat illetően túl sok részletet egyelőre nem lehet tudni a Lazzarini gépéről, de egyelőre a részleteknek, például a pontos dizájnnak vagy a becsült árnak nincs sok jelentősége, mivel a koncepció még távol áll a megvalósulástól. A későbbiek során a tervezők valószínűleg pontosítanak, esetleg változtatnak is a terveken, bár az Aircar mindenképpen a luxusszintet képviseli majd az osztályán belül.

Annyi viszont biztos, hogy a Lazzarini Stúdió nem egyszemélyes közlekedési eszköznek szánja a járművet, de nem is légitaxinak, inkább amolyan családi légiautónak, amivel a sofőr/pilóta mellett három utas tud utazni és a belső térben kisebb csomagok számára is találni elegendő helyet. Ha a légitaxi szolgáltatások valóban elindulnak a cégek által jellemzően célként kitűzött időpontban, vagyis már 2024-2025-ben és ezután lassan megszokottá válik a levegőben történő városi közlekedés az emberek számára, akkor lehetséges, hogy egy teljesen új típusú utazási mód is a hétköznapok részévé válhat, amit a légitaxinak köszönhetően kiépülő infrastruktúra és városokban megjelenő vertiportok és elősegítenek.

Egy ilyen jövőben első körben természetesen a tehetősebbek engedhetik majd meg maguknak a speciális légi eszközök használatát, amelyek közül néhányat nem is titkoltan elsősorban nekik készítenek: a japán repülő motor, az Xturismo például sok száz millió forintba kerül majd a gyártócég kereskedelmi stratégiája miatt és a csészealj formájú egyszemélyes légi szállítóeszköz ára is megközelítheti a százmillió forintot. Azok azonban, akik megengedhetik maguknak, hogy a garázsukban ne unalmasan "retró" négykerekű gépkocsik, hanem repülő autók parkoljanak, az Aircarral indulhatnak majd családi nyaralásra, a magasból szemlélve az autópályákon araszolók forgalmát.

(Fotó: Lazzarini Design Studio)