Korábbi, összefoglaló cikkünkben beszámoltunk arról, hogy milyen csoportok és nemzetek támogatják a döntést (illetve az elképzelést magát), valamint kik és miért ellenzik azt (lásd: lenti cikk). Összesszégében elmondható, hogy a kérdésben megszólaló tudósok szerint a megfelelő tisztítás után a víz biztonsággal beereszthető az óceánba (ráadásul erre nem is egyszerre, hanem szakaszosan, több mint 30 éven keresztül kerülne sor). A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség például jóváhagyta a japán kormány döntését, és az ügynökség vezetője, Rafael Mariano Grossi elmondása alapján az eset kapcsán nem kell botrányról beszélni, sőt újdonság sincs benne, hanem ily módon máshol is megszabadulnak a szennyezett víztől. Hasonló véleményen van egyébként az amerikai U.S. State Department szóvivője is, aki szerint az atomerőművek a világon mindenhol ezzel módszerrel szoktak megszabadulni a radioaktív anyagoktól, és ez megfelel a globálisan elfogadott gyakorlatnak.
Környezetvédő szervezetek (élükön a Greenpeace-szel), a szomszédos országok, valamint a helyi, japán halászok azonban élesen ellenzik a döntést. A legrészletesebb kritikát a Greenpeace fogalmazta meg, akik szerint lenne mód a szennyezett víz tárolására, illetve azt sem tartják igaznak, hogy a megtisztítás után csak a relatíve veszélytelen trícium maradt volna a vízben (ennek koncentrációját hígítással vinnék a tervek szerint az ivóvízben elfogadott mérték alá is), és egy olyan tanulmányra hivatkoznak, mely rendkívül hosszú felezési idejű C-14, valamint rákkeltő stroncium-90 izotópokra utaló nyomokat is talált egyebek mellett az elméletileg már megtisztított vízben. Közben az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó különmegbízottjai többször is figyelmezették a japán kormányt (2020 júniusában és 2021 márciusában), hogy a fukusimai atomerőmű területéről származó vízzel kapcsolatos bármiféle döntést napoljanak el addig, amíg a világjárvány okozta krízis véget nem ér, és megfelelő nemzetközi konzultáció tartható az ügyben – a japán kormány tehát ezt a konzultációt előzte be lényegében az áprilisi döntéssel.
Habár a U.S. State Department fentebbi nyilatkozata alapján sejthető volt, John Kerry, az Amerikai Egyesült Államok elnöki klímaváltozási küldöttje most egyértelművé tette hazája álláspontját is az ügyben: lényegében beállnak a japán kormány döntése mögé. Kerry nyilatkozata alapján az Egyesült Államok biztos abban, hogy Japán és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség folyamatosan konzultál egymással a kérdésben, ez utóbbi pedig rendkívül szigorú folyamatot követel meg az ilyen esetekben. Mint az az előbb szóba került, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szintén támogatja a kormány döntését, sőt szerintük ez megfelel az eddig is alkalmazott, nemzetközi gyakorlatnak. John Kerry mindehhez azt is hozzátette, hogy Washington rajta tartja a szemét a fukusimai víz óceánba eresztésén, hogy meggyőződjön arról, hogy ez nem jelent közegészségügyi kockázatot. A klímaváltozási küldött ezen kívül megemlítette azt is, hogy az USA kimaradna egy olyan folyamatból, amely már elkezdett megvalósulni, és amivel kapcsolatban nagyon egyértelműek a szabályok és az elvárások.
Kerry a fenti nyilatkozatot Szöulban tette egy nappal azután, hogy a dél-koreai külügyminiszter egy hivatalos vacsorán megpróbálta felhozni Dél-Korea ellenvetését a japán tervvel kapcsolatban. A dél-koreai külügyminisztérium közleményéből az derült ki, hogy az USA-t amolyan mediátornak kérték volna fel abból a célból, hogy győzze meg Japánt, hogy a szigetország gyorsabban és transzperesebben osszon meg információkat a tervekkel kapcsolatban.
Dél-Koreán kívül egyébként Kína is ellenvetését fejezte ki a tervvel kapcsolatban, méghozzá elég élesen: mint arról a fenti cikkünkben beszámoltunk, a kínai külügyi szóvivő arra szólította fel a japán pénzügyminisztert, hogy igyon a fukusimai vízből, ha bizonyítani akarja, hogy az tényleg olyan biztonságos, miközben a japán döntést rettenetesen felelőtlennek nevezte. Oroszország szerint is komoly aggodalomra ad okot a japán döntés, és részletes magyarázatot kértek az ügyben.
(Kép: The U.S. National Archives/SSGT. Cedric Rudisill)