Ha nagyon leegyszerűsítve szeretnénk fogalmazni, akkor a fehér törpéket a kisebb tömegű csillagok hátramaradt, tömör magjaiként jellemezhetjük. A fehér törpe légkörének legnagyobb része héliumból áll, a mostanáig felfedezett objektumok huszonöt-ötven százalékában ugyanakkor a héliumnál nehezebb elemek nyomait is kimutatták. A kutatók szerint ezen anyagok széthullott bolygók származékai lehetnek.
Paula Izquierdo, a La Laguna-i Egyetem munkatársa, a tanulmány vezető szerzője szerint az objektum héliumos atmoszférájában szokatlanul jelentős mennyiségű hidrogén is található, de a nehezebb anyagok, mint mondjuk az oxigén, magnézium, kalcium vagy szilícium ugyancsak kimutathatóak. A szakértők a William Herschel Távcsövet és a Keck Obszervatóriumot, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrtávcsövének adataival dolgoztak, számításaik alapján a GD 424 hőmérséklete körülbelül tizenhatezer-hatszázötven Kelvin-fok, sugara és tömege pedig századrésze a Napénak.
A vizsgálat során összesen tizenegy, a héliumnál nehezebb elemet azonosítottak a fehér törpe légkörében, köztük oxigént, kalciumot, nikkelt, szilíciumot és vasat.
A csapat úgy véli, hogy az objektum egy bolygó vegyületeinek elnyelésével 'szerezte' a fenti anyagokat. A kutatók bíznak benne, hogy az objektum tovább vizsgálatával több is kideríthető a bolygóról.
A földi élet kialakulásához ugyancsak nélkülözhetetlen szén a csillagok életciklusának utolsó szakaszában keletkezik, majd szétszóródik környezetükben. Az viszont régóta vitatott a tudományos körökben, hogy mely csillagok idézik ezt elő a Tejútrendszerben és más galaxisokban. Egyes kutatók szerint a szénatomok hatalmas csillagok által kibocsátott csillagszélben, még a szupernóvává válásukat megelőző szakaszban keletkeznek, míg mások szerint azok sokkal inkább a kisebb tömegű csillagok által kibocsátott csillagszélben termelődnek, mielőtt fehér törpévé alakulnának. 2020 július hatodikán tette közzé a Nature Astronomy folyóirat azt a kutatást, amelyből utóbbi tűnik elfogadhatóbb magyarázatnak:
a kisebb, Naphoz hasonló, fejlődésük során fehér törpévé alakuló csillagok hozhatták létre a galaxisunkban megtalálható szenet, ezáltal lehetővé tették a földi élet megjelenését is.
Galaxisunk csillagainak nagy része egyébként -miután hidrogénfúzió során elhasználták üzemanyagukat -, előbb vörös óriássá, majd fehér törpévé transzformálódnak. A fehér törpék tömege a Napéhoz, méretük a Földéhez hasonló, fényüket pedig a csillag által raktározott hőenergia kibocsátásából nyerik, amikor a magfúziós folyamatok már lezajlottak bennük. A csillagászok szerint mintegy öt és fél milliárd év múlva ez történik a Nappal is. Az univerzum természetes elemei közül a hidrogén és a hélium az ősrobbanást követően szinte azonnal létrejött, és bár ekkor minimális mennyiségű lítium is keletkezett, az atomokat legfőképp csillagok állítják elő. A nehezebb anyagok, mint amilyen a szén vagy a vas, csillagokban zajló magfúzió során, a vasnál is nehezebb urán pedig jellemzően szupernóvarobbanások útján keletkezik. A három héliumatom fúziójából létrejövő szén nélkülözhetetlen az élet számára, mivel minden, az életformákat felépítő szerves molekula szénatom köré épül.
A földi életet gyakran szén alapú életnek tartják, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy a biológiai élet lényegében nem is épülhetne más elem köré. Egy szilíciumot vizsgáló tanulmány szinte teljesen kizárja például a szilícium alapú élet lehetőségét. Magyarán a szén keletkezésének pontosabb megértésével az élet kialakulásának alapfeltételei is világosabbá válhatnak a tudomány képviselői számára. Egy másik, a Nature Astronomyban publikált tanulmányukhoz a kutatók a Hawaii-szigeteki Mauna Kea vulkánon lévő Keck obszervatóriummal gyűjtöttek adatokat 2018 augusztusa és szeptembere között. A teleszkóppal a tejútrendszerben található fehér törpéket vizsgáltak. A vizsgálat során a kutatók megmérték a fehér törpék jelenlegi tömegét, és csillagevolúciós modellek segítségével meghatározták, hogy mekkora lehetett a csillagok eredeti tömege sok milliárd évvel ezelőtt, kialakulásuk időszakában. Jeffrey Cummings, a Johns Hopkins Egyetem Fizikai és Csillagászati tanszékének kutatója, a tanulmány egyik szerzője szerint felfedezésük új, szigorú korlátokat állít annak, hogy
a galaxisunk csillagai hogyan és mikor hozhattak létre szenet, ami aztán bekerült abba az ősanyagba, amelyből a Nap és bolygórendszer 4,6 milliárd éve kialakult.
A születéskori, valamint a végleges tömegek összefüggése (IFMR, initial-final mass relation) az asztrofizika egyik alapvető jellemzője, amely kimutatja a keletkező csillag és fehér törpe tömegének kapcsolatát. Korábbi kutatások során bebizonyosodott, hogy amennyiben nagyobb volt a születéskor a csillag tömege, a belőle kialakuló fehér törpe súlyánál is erre számíthatunk. A szakemberek ugyanakkor azt találták, hogy az általuk vizsgált fehér törpéknek a fenti összefüggés alapján kiszámított tömege nagyobb volt a vártnál, a korábbi lineáris tendencia pedig megszakadt. Mindez azt jelentheti, hogy galaxisunkban az
egymilliárd évnél idősebb csillagok nem 0,6-0,65 naptömegű, hanem lényegesen nagyobb, 0,7-0,75 naptömegű fehér törpéket hagytak maguk után.
A trend megtörése a kutatók szerint megmagyarázhatja, hogyan hozták létre a galaxisunkban található szenet kis tömegű csillagok. Életük utolsó szakaszában ezek a Napnál közel kétszer nagyobb tömegű csillagok fúziós folyamatok során szénatomokat állítottak elő a magjukban: a szénatomok fokozatosan a csillagok felszínére kerültek, végül a csillagszél a csillag környezetébe juttatta őket. Ez a folyamat elég lassan történhetett ahhoz, hogy közben a csillag magjának tömege növekedjen, amelyből később a fehér törpe kialakult.
További elemzések során arra jutottak, hogy a galaxisunkban lévő szén előállításáért minimum másfél-, de inkább kétszeres naptömegű csillagok felelhettek. Pier-Emmanuel Tremblay, a Warwicki Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője kutatásuk azon részét tartja a legizgalmasabbnak, hogy mindez befolyásolhatja az ismert fehér törpék korának meghatározását, amelynek ismerete elengedhetetlen a Tejútrendszer formálódásának megértéséhez is. A tanulmány vezető szerzője, Paola Marigo, a Padovai Egyetem professzora szerint a kutatás nemcsak a szén keletkezésének módjára világít rá jobban, hanem általánosságban segítheti a galaxisok jellemzőinek megértését. A kozmológiai és csillagfejlődési elméleteket egyesítve a szakemberek azt várják, hogy a fényes, szénben gazdag, életciklusuk végén járó, a vizsgált fehér törpék elődeihez hasonló csillagok hozzájárulnak a távoli galaxisok által kibocsátott fényhez is.
(Fotó: Getty Images Hungary, Wikimedia, Pxhere)