A fémbányászat jelentős környezeti terheléssel jár szerte a világban: az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) statisztikái szerint 2017-ben a nyugati országok mintegy egymillió tonna fémhulladékot termeltek, amelynek csak töredéke lett újrahasznosítva, a nehézfémek és a savas víz pedig a vízgyűjtők forrásvidékének mintegy 40 százalékát szennyezték. A probléma különösen súlyos az olyan országokban, mint például Chile, hiszen a dél-amerikai ország GDP-jének mintegy 15 százalékát a rézbányászat adja.

Erre a problémára keresett megoldást Nadac Reales biotechnológus és kutatócsapata, akik olyan extremofilokkal kezdtek el kísérletezni, amelyek képesek szélsőséges, más élőlények számára élhetetlen fizikai vagy kémiai tulajdonságokkal bíró élőhelyekhez alkalmazkodni - írja a Phys.org. Így találtak rá a Leptospirillumra, egy olyan prokariótára, ami a 4300 méteres magasságban fekvő El Tatio geotermikus mező gejzírjeiben él, és különösen jól alkalmazkodott a savas környezethez.

A baktériumot már eddig is alkalmazták az iparban, fémek oldható formába történő átalakítására valamint oxidálására, Reales viszont úgy döntött, hogy érdemes további kísérleteket végezni vele. Amikor a kutatásokat megkezdték, a baktériumoknak még két hónapba telt lebontani egy szöget, viszont két év kísérletezéssel sikerült ezt az időt mindössze három napra csökkenteni. Ehhez nem volt másra szükség, minthogy a baktériumokat kiéheztessék, így azok új lehetőségeket kerestek a táplálkozásra. A kémiai és mikobiológiai tesztek azt is alátámasztották, hogy a baktériumok az emberre és a környezetre nem veszélyesek.

A 33 éves kutatónő az AFP-nek nyilatkozva elmondta, hogy még az egyetemi évei alatt ismerte fel, hogy a fémbányászat számos megoldandó problémával néz szembe, amelyek közül az egyik legsúlyosabb a bányászat során keletkezett hulladék kezelése. Ezeknek egy része újrahasznosítható, a nagy részét viszont egyszerűen szétszórják az Atacama-sivatagban, ahol a legtöbb fémbánya található. Ilyenek például a tehergépkocsik hatalmas tartályai, amelyek akár 50 tonna kőzetet is képesek tárolni.

A Reales által alkalmazott módszer végtermékeként, a bomlási folyamat során livixiant keletkezik, ami többek között arra is használható, hogy a használatával a jelenlegi módszereknél környezetkímélőbb módon távolítsák el a rézt a kőzetekből. Reales emiatt abban bízik, hogy ha a módszer megfelelő finanszírozással szélesebb körben is elterjed, akkor a zöld bányászat teljes mértékben megvalósítható lesz.

(Borítókép: Nadac Reales del Canto/Facebook, Fotó: Oliver Llaneza Hesse/Construction Photography/Avalon/Getty Images)

További cikkek a témában:

Salvadorban már tűzhányóból nyert energiával bányásszák a bitcoint Az ország elnöke, Nayib Bukele Twitteren jelentette be, hogy sikerült 83 ezer forintnak megfelelő bitcoint kibányászniuk a kifejezetten erre a célra létesített új új erőműből nyert árammal.

A déli félteke legszennyezettebb városában a levegővétel is veszélyes Ausztrália szellemvárosát 2007-ben a térképről is letörölték és hivatalos figyelmeztetésben kérték a hatóságok, hogy senki ne menjen oda az azbesztveszély miatt, de az utazók még mindig látogatják.

Nem csak a fakivágás veszélyezteti súlyosan az amazóniai esőerdők megújulóképességét A Leedsi Egyetem kutatói friss tanulmányban figyelmeztetnek az aranybányászat környezeti hatásaira, melynek hosszan tartó károsodást okoznak, és csak aktív földgazdálkodással, illetve helyreállítással lehetne újra erdőket telepíteni a bányászat alá vont földeken.