Az orvosi, különösen a sebészi robotok fejlődését és célját talán leginkább az önvezető járművekével lehet párhuzamba állítani: ahogy az önvezetés is fokról fokra jutott el arra a szintre, hogy ma már akár a sofőr aktív figyelme nélküli, vagy teljesen autonóm vezetést is lehetővé teszi, úgy az orvosok munkáját segítő robotok is lassanként vehetik csak át a feladatokat a szakemberektől és a legtöbb esetben még közel sem önálló, hanem emberek által felügyelt munkát végeznek. De van más hasonlóság is:

az önvezető technológia is azt a célt szolgálja, hogy egy viszonylag komplex tevékenységet kényelmesebbé és hatékonyabbá tegyen és ami a legfontosabb, kiküszöbölje az emberi figyelmetlenségből vagy ügyetlenségből származó, gyakran végzetes hibákat.

Ez azonban nehéz feladat, egyelőre az automatizált rendszerek sem működnek tökéletesen, de a hibák az esetükben elfogadhatatlan részét jelentik az üzemelésnek.

Az orvosi műhibák pontos számát nehéz megbecsülni, de a WHO tavaly szeptemberi jelentése szerint globálisan minden 10 beteg közül egy valamilyen hiba áldozatává válik és évente 3 millióan halnak meg az elégtelen ellátás miatt, ez a tendencia pedig különösen érvényes az alacsonyabb jövedelmű országok lakosaira, ahol százból négyen halhatnak meg a nem biztonságos kezelés következtében.

A WHO szerint ennek fele megelőzhető lenne.

A problémák persze nem csak a sebészeti beavatkozást igénylő eseteket érintik, sok más területen történhetnek mulasztások vagy tévedések, például a helytelen diagnózis, a páciensek téves azonosítása, kórházi fertőzések vagy a vérátömlesztéssel kapcsolatos problémák terén. A Johns Hopkins 2016-ban publikált tanulmánya szerint az orvosi műhibák jelentik a harmadik vezető halálokot az Egyesült Államokban évi 250 000 halállal, megelőzve az igen gyakori légzőszervi megbetegedéseket is. Egy, a McGill Egyetem által 2021-ben közzétett cikk alapján, aminek címe Az orvosi hiba nem a harmadik vezető halálok, ez a kép ugyan nem teljesen pontos az elemzésekhez használt adatok nem elég átfogó jellege miatt, de az tény, hogy már a Johns Hopkins tanulmány előtt is jelentek meg hivatalos folyóiratokban írások a jelenséggel kapcsolatban, amelyek a probléma súlyosságára hívták fel a figyelmet. A hibák egy része köthető az orvosokhoz vagy ápolókhoz, de sokszor rendszerszintű vagy technológiai problémák, szabályozási hiányosságok, gazdasági okok vagy más bajok állnak a háttérben.

De hogyan tud a helyzeten javítani a robotika? Az automatizált rendszerek sok területen átvehetik az emberektől a munkát, hogy gyorsabban és hatékonyabban végezzék el az egyszerűbb feladatokat, miközben az egészségügyi dolgozók fontosabb tevékenységet végezhetnek, például több időt tölthetnek a betegekkel való kommunikációval vagy az esetek megismerésével. A kórházi fertőzések megelőzésében nagy szerepet játszhatnak a különféle fertőtlenítő robotok, amelyek nagy területeket tudnak megtisztítani UV-sugárzással és amelyek segítségével a két páciens kezelése közötti várakozási idő (mialatt a termet fertőtlenítik) jelentősen csökkenthető, így az orvosok több beteget tudnak fogadni egy nap alatt. A kórházi személyzet túlterheltségét és kiégését redukálhatja akár egy egyszerű szállítórobot is, ami a gyógyszereket és más rakományokat fuvarozza az épületeken belül, de sokat segíthetnek a társrobotok is, amelyek a betegekkel való terápiát könnyítik meg. A Paro nevű terápiás robot például egy grönlandi bébifókát utánoz, lényegében egy robotizált plüssjáték, ami azonban mesterséges intelligenciával felszerelve az emberekhez alkalmazkodik és nagyon népszerű kiegészítőt jelent a betegek szorongásának orvoslásában.

Más kérdés azonban egy puha, ölelnivaló bébifóka alkalmazása a betegek közelében, mint egy olyan robotizált berendezés használata, ami éles eszközökkel egyenesen az emberi testben vájkál. A sebészi robotok ijesztőek lehetnek a betegek számára, viszont hasznosságuk tagadhatatlan, mivel olyan precíz műveleteket tudnak végezni, amivel kibővítik az emberi teljesítőképesség határait, emellett a hibákhoz vezető humán tényezők, mint amilyen a fáradtság, figyelmetlenség vagy pontatlanság is elkerülhetőek a segítségükkel.

A robotizált sebészeti beavatkozások nem az orvosok munkáját veszik el vagy teszik feleslegessé, hanem extra flexibilitást és precizitást adnak a kényes műveletek esetében

- ezt a fajta módszert egyébként robotasszisztált műtétnek hívják és egyre szélesebb körben használják a kórházakban. Magyarországon a technológiát alkalmazzák térdprotézis-beültetésekhez, urológiai műtétekhez és más területeken is, a Semmelweis Egyetem például idén februárban hajtották végre az első robotasszisztált endometriózis-műtétet, miután az egyetem megszerezte a szükséges nemzetközi tanúsítványt erre a műtéttípusra. A beavatkozást a Da Vinci rendszerrel végezték, ami talán a legismertebb és legelterjedtebb robot a sebészet területén. Az első ilyen robot a Semmelweis Egyetemen 2022-ben állt szolgálatba és azóta már több mint 150 urológiai műtéthez nyújtott segítséget radikális prosztataeltávolítás és vesetumor rezekció esetén, ahol a milliméter pontosságú precizitás az emberi test nehezen elérhető részén kulcsfontosságú.

A robotasszisztált műtétek során a robot az orvosok szemeként és kezeként funkcionál, de azoknál sokkal többet lát a nagyítás révén, nagyobb a mozgásterjedelme és minimálisan invazív módon oldja meg a műtétet. A robotok így az orvosok kiegészítőivé válnak, mintegy hibrid rendszer alkotva vele, vannak viszont autonóm módon működő gépezetek is amelyek egyedül hajtják végre a beavatkozást. Ezekről a robotoktól kérdeztük nemrégen a Rakéta olvasóit, hogy kiderüljön, milyen mértékű a bizalom vagy éppen a bizalmatlanság ezzel az újfajta technológiával kapcsolatban. A kérdés így hangzott:

Rá mernéd bízni magad egy egyszerűbb műtét során egy robotra, hogy az végezze el rajtad a beavatkozást?

A kapott visszajelzések alapján a válasz egyértelműen igen.

Az olvasók 46,6%-a nyilatkozott úgy, hogy bízik a technológiában (Vannak olyan esetek, ahol már precízebben dolgozik egy gép, mint egy ember, egyre inkább merném), 17,4% várakozó álláspontra helyezkedett (Még nem, de amint minden hiba nélkül tudnak majd működni, minden gond nélkül), 16,2% ragaszkodott az emberi jelenléthez (Orvos felügyelete mellett, a legegyszerűbb dolgok esetén talán igen), 13% állt egyértelműen a robotok pártjára (Inkább egy gép műtsön, mint egy ember) és mindössze 6,8% utasította el a gondolatát is egy robotizált műtétnek (Biztosan nem, a hideg kiráz a gondolattól is).

Amint látható, a válaszadók nagy többség bizalommal fordul az orvosi robotok felé,

éppen a legfontosabb tulajdonságuk, a precizitás miatt.

A Da Vinci használatában nagy gyakorlatra szert tett Semmelweis Egyetem leírása szerint azonban a pontosság csak egy az előnyök közül, a minimálisan invazív sebészeti technikák a gyorsabb sebgyógyulást, a rövidebb kórházi ápolást, a műtéti hatékonyságot és eredményesség növelését is elősegítik. Egyes robotok emellett távoli irányítással is tudnak működni, ezért az orvosok hatókörét is szélesítik.

A teljesen autonóm módon műtő robotok kora lassabban jön el, mint a robotasszisztált technológiáké, de a mesterséges intelligencia és gépi tanulás fejlődésével ezek a típusú berendezések is nagyobb teret nyernek. Egy, a Cureusban megjelent januári tanulmányban a szerzők az önállóan működő sebészi robotok jelenlegi típusait a térdprotézis-, hallókészülék és hajbeültetés, bizonyos bélrendszeri beavatkozások, a sugársebészet, valamint az egyszerűbb feladatok, mint a vérvétel területén való alkalmazási körökbe sorolják, de létezik már autonóm szájsebészeti robot is, amit idén nyáron teszteltek először egy páciensen. A robotokat autonómia tekintetében 6 szintbe sorolják (ahogy az önvezető járműveket is), eszerint a 0 szint semmiféle autonómiával sem bír, míg az 5-ös szint a teljes autonómiát jelenti, ahol a rendszernek az orvos beleegyezésére sincs szüksége, hanem önállóan dönt. Egy 2024-es elemzés során az FDA (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala) által a 2015 óta elfogadott sebészeti robotokat rangsorolták és a 49 rendszer közül a túlnyomó többség (86%) robotasszisztált technológiának bizonyult,

4-es és 5-ös szintű autonóm robotokat nem is találtak közöttük.

Azoknak tehát, akik idegenkednek az egyedül működő, önálló döntéseket hozó gépektől, amelyek méghozzá egy különösen kiszolgáltatott szituációban találkoznak az emberekkel, egyelőre nincs mitől tartaniuk, az igazán autonóm rendszerek széles körű elterjedése lassú folyamat és az emberi közreműködés továbbra is fontos része az orvosi folyamatoknak. A lassú haladás persze nem minden területre érvényes, Elon Musk cége, a Neuralink például egy agyi elektródákat behelyező robotot alkalmaz, amiről Musk már 2019-ben úgy nyilatkozott, hogy reményeik szerint végül a teljes agyi műtétet a rendszer végzi majd.

(Fotó: Intuitive, Semmelweis Egyetem, Jonathan Borba/National Cancer Institute/Unsplash)

Jelentkeznél, ha az első telepeseket toboroznák a Marsra? A lehetőség, hogy a Marsra egyszer majd emberek léphetnek, távolinak tűnik, pedig már az ötvenes-hatvanas években Wernher von Braun és a Boeing kidolgozott tanulmányai foglalkoztak a kérdéssel. Megkérdeztük a Rakéta olvasóit, hogy részt vennének-e egy induló Mars-utazáson. A válaszok meglepetést is tartogattak.