Hitler már egészen kicsi kora óta szívesen festegetett, tizennyolc évesen (édesanyja halála után nem sokkal) pedig úgy döntött, ideje a tettek mezejére lépni: az anyja halála után kapott árvasági támogatásból Bécsbe költözött, hogy felkészülhessen a Képzőművészeti Akadémia felvételi vizsgájára.

Egy erotikus bártáncosnő volt az első világháború legnevesebb kémnője A Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találták és kivégeztették, pedig Mata Hari valójában talán sohasem kémkedett.

Noha Hitler ambícióihoz kétség sem fért, hiszen mindvégig lelkesen és szorgosan rajzolt és festett, rajzolt és festett, előzetes képzőművészeti tanulmányokat azonban egyáltalán nem folytatott. Ahhoz pedig valóban istenadta tehetségnek kellene valakinek lenni, hogy hobbifestőként felvételt nyerjen bármilyen rangos képzőművészeti akadémiára.

Ezek után nem meglepő, hogy Hitlernek sem sikerült megugrania a szigorú felvételi követelményeket. Pedig kétszer is nekifutott, ám a bizottság mind a két alkalommal elutasította. Az egyik professzor látott némi fantáziát rajzaiban, ezért azt tanácsolta neki, próbálkozzon inkább az építészettel – Hitler azonban hajthatatlan volt. Helyette képeslapok, kisebb méretű akvarellek festéséből, illetve eladásából próbálta fenntartani magát, miközben egyik olcsó szállásról a másikra vándorolt. (Egy ideig állítólag még hajléktalanszállón is lakott.)

1908 és 1913 között nagyjából háromezer művet alkotott, melyek jelentős részét egy zsidó származású osztrák üzletember, Samuel Morgenstern vásárolt meg tőle. Ironikus, nemde? Már csak azért is, mert a rendre elutasított, emiatt igencsak frusztrált Hitler bécsi tartózkodása alatt kezdett el érdeklődni a politika iránt. Noha a Mein Kampfban arról ír, hogy antiszemita világnézete szintén ez idő tájt alakult ki, történészek szerint ez nem biztos, hogy így volt, elvégre mégiscsak egy zsidó üzletember volt a leghűségesebb visszatérő vevője. Az viszont vitathatatlan, hogy Hitler csodálta Karl Lueger, a város szintén antiszemita polgármesterének retorikai képességét, vagyis a polgármester nagy hatással volt a náci vezér későbbi karrierjének alakulására.

Hitler a Mein Kampfban írt arról, hogy az Akadémia elutasítása derült égből villámcsapásként hatott rá, hiszen neki meggyőződése volt saját nagyszerűségéről. Ehhez képest Volker Ullrich szerint, aki Hitler: Ascent, 1889-1939 című életrajzi kötetében szavakba öntötte a náci vezér történetét, a

vizsgabizottság rendkívül gyengének találta Hitler alkotásait.

Érdekesség, hogy Hitlert még a második világháború küszöbén is jobban érdekelték álmai, mintsem Németország, vagy akár a világ helyzete, és sorsának alakulása. Egy interjúban például arról beszélt, hogy miután pont kerül a lengyel kérdés végére, művészként folytatja tovább az életét. Ám ahogy azt mindannyian tudjuk, a dolgok végül másként alakultak.

Hitler művészi kudarcai természetesen ellenségei fülébe is eljutottak, akik előszeretettel ki is figurázták emiatt a náci vezért. Az angol és a francia sajtó az 1930-as években számos karikatúrát gyártott Hitlerről, melyeken a sikertelen képzőművészből szobafestő-mázolóként ábrázolták. Sőt mi több, a parodizálásnak még a második világháború kitörése sem vetett véget.

Egyik-másik alkotás olyannyira ismertté vált, hogy szárnyra kapott a pletyka, miszerint Hitler valóban szobafestőként dolgozott. Ez persze kacsa volt, elterjedése pedig Jean Effel francia karikaturista két, 1938-as rajzának köszönhető, amelyek az esztelen német terjeszkedésre utalva Hitlert pemzlivel és festékesvödörrel ábrázolják, amint barna színűre mázolja Ausztriát és Csehszlovákiát. A karikatúrák rengeteg emberhez eljutottak, ugyanis azokat a legnagyobb példányszámban eladott francia lapok közölték.

(Fotó: Getty Images Hungary, források: History, The New Yorker)

További cikkek a témában:

A hatalom évtizedekig hallgatott arról, hogy Hitler titokban Sztálinnal 'seftelt' A szovjet-német megnemtámadási szerződésnek létezett egy titkos jegyzőkönyve is, amely német és szovjet érdekszférákra osztotta fel Európa északkeleti és déli részeit.

Három férfi, akiket örökre elnyelt a történelem pöcegödre Máig nem tudni pontosan, miért érte utol a végzet talpnyalóikat, de Sztálin, Hitler, sőt a szovjet légierő is elintézte, hogy még az emlékét is eltöröljék annak, aki egyszer szálka lett a szemükben.

Milliók vére tapad a kezéhez, mégis Nobel-békedíjra jelölték Adolf Hitler minden bizonnyal sereghajtó lenne a Nobel-békedíjat érdemlők képzeletbeli sorában, ehhez képest 1939-ben valóban jelölték a díjra.