Az illusztrátor 2013-ban tett közzé egy sorozatot, amelyben látványos képeken mutatta be, hogy mit látnánk az égre nézve, ha a Földnek is lennének gyűrűi. A kilenc évvel ezelőtt készült képeket később a Live Science porolta le, akik Caleb Scharf, a Columbia Egyetem asztrobiológiai tanszékének vezetőjének segítségével jártak a végére, hogy milyen hatással lennének a gyűrűk a bolygóra és az életünkre.

A képekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy bár Miller a munkájához nagyon részletesen tanulmányozta a Szaturnusz gyűrűit, a két bolygó közötti különbségekkel szándékosan nem foglalkozott, így többek között figyelmen kívül hagyta, hogy a Szaturnusznak jóval több holdja van, vagy hogy a Föld sokkal közelebb kering a Naphoz, így a gyűrűk itt nem lehetnének fagyott állapotban.

Ez utóbbi a Live Science szerint nem okozna látványos változást, hiszen a gyűrű alapvetően kőzetből állna, ami - ahogy az a Holdnál is látható - igen hatékonyan veri vissza a napsugarakat. Scharf ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a Föld atmoszférájának tetejét négyzetméterenként 1300 wattos napfény éri, így ha a gyűrűk csak a 10 százalékát vernék vissza a napsugaraknak, akkor is minden egyes négyzetméter annyi fényt termelne, mint egy 130 wattos villanykörte.

Ami különösen érdekes lenne ezekben a gyűrűkben, hogy mivel a Földhöz képest statikusan helyezkednének el, így egészen más látványt nyújtanának a bolygó különböző pontjairól nézve. Mivel a Szaturnusz gyűrűi mindössze tíz méter szélesek, az egyenlítőnél például csak egy vékony csíkot látnák belőlük, míg az északi sarkkörnél olyan látványban lenne részünk, mintha éppen egy hatalmas hold készülne felkelni a horizonton. Az ennél kisebb szélességi fokokon a gyűrű hatalmas ívet rajzolna az égre, szivárványszerűen terülve el az égbolton.

"Ezek a ragyogó gyűrűk soha nem kelnének fel vagy nyugodnának le, és mindig pontosan ugyanott látszanának az égen. A kozmikus tereptárgyak nappal és éjjel is láthatóak lennének" - írja a Live Science, akik szerint a gyűrűk legközelebbi távolsága a Földhöz nagyjából ezer kilométer lehetne, és az is biztos, hogy legfeljebb 11 850 kilométeres távolságban lehetnének. A Föld esetében itt húzódik az úgynevezett Roche-határ, amelyen belül a Föld árapályerői feldarabolnák a bolygó kísérőjét, amelyből egy ilyen gyűrű keletkezhetne.

Ez történne a Földdel, ha mindörökre eltűnne a Nap az égről Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy túl sok jóra nem számíthatnánk, ha rendszerünk központi csillaga mintegy varázsütésre köddé válna. A cikkből viszont kiderül, miként festene a bolygónk és az emberiség agóniája, miután eltűnt az éltető fényforrás.

Ahogy korábban említettük, Miller nem foglalkozott a két bolygó közötti számos különbséggel, Scharf ellenben kitért arra is, hogy a Szaturnusznak számos terelőholdja van, amelyek az egyes gyűrűket tartják egyben. Az asztrobiológus szerint nehéz elképzelni, hogy ilyen terelőholdak nélkül a Föld gyűrűi hosszabb ideig egyben maradnának, pláne, hogy a relatíve nagy holdunk gravitációs ereje minden bizonnyal szétbontaná a gyűrűt.

A gyűrűk egyik igen látványos tulajdonsága lenne, hogy a Föld árnyéka időnként megjelenne rajtuk, emellett maguk a gyűrűk is árnyékot vetnének a bolygónkra. Ez különösen az egyenlítőnél járna látványos következményekkel, ahol a napéjegyenlőség idején azt láthatnánk, hogy a Föld egyik fele árnyékba borul, míg a másik felén fényes nappal van. Scharf szerint a gyűrűk árnyékoló hatása miatt a telek minden bizonnyal hidegebbek lennének, ugyanakkor több fény is érné a Földet, vagyis a klímára gyakorolt hatásukat nehéz lenne megjósolni.

Scharf szerint a gyűrűkkel kapcsolatban emellett is számos érdekes kérdés merül fel, például hogy milyen hatást gyakoroltak volna a mitológiára vagy a felfedezésekre. A szakértő szerint a gyűrűk segítségével a korai felfedezők könnyen ki tudták volna számolni a hosszúsági fokokat, ami sok ideig megoldhatatlan problémát okozott a navigációban, vagy akár egy egészen kifinomult időmérő rendszert is létre lehetett volna hozni akkor, amikor ilyesmire még nem volt lehetőség.

Ami az űreszközöket illeti, a Nemzetközi Űrállomás jócskán a gyűrűk alatt keringene, hiszen ez mindössze nagyjából 400 kilométerre található a Földtől, míg a geostacionárius pályán elhelyezkedő műholdak felette, ezek ugyanis nagyjából 36 ezer kilométerre vannak a Földtől. Számos műholdnak viszont megoldhatatlan akadályt jelentenének a gyűrűk, Elon Musk Starlinkje például minden bizonnyal nem létezhetne a jelenlegi formájában. A gyűrűk a rádiójeleket is erősen zavarnák, ami főleg az egyenlítő felett keringő műholdak esetében okozna problémákat. Scharf szerint a gyűrűk a csillagászati felfedezéseket is akadályoznák, és feltehetőleg sokkal kevesebbet tudnánk a világűrről, mint amennyit jelenleg tudunk.

Bár a Földnek pontosan olyan gyűrűi soha nem lesznek, mint a Szaturnusznak, a Live Science megjegyzi, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint egyáltalán nem kizárt, hogy a Földnek egy rövidebb ideig valóban volt gyűrűje. A Hold keletkezésével kapcsolatban ugyanis az uralkodó nézet, hogy az két protoplanéta ütközéséből jött létre, amelyek közül az egyik maga a fiatal Föld volt, míg a másik egy Mars nagyságú égitest, a Theia. Az ütközés hatására a Föld körül nagy mennyiségű törmelékgyűrű keletkezhetett, és ebből alakult ki nem sokkal később a Hold.

Ez a cikk eredetileg 2020. 09. 22-én jelent meg a Rakétán.

Ezért fontos az amerikai titkosszolgálat szerint, hogy legalább hetente egyszer kikapcsoljuk a telefonunkat Az NSA, avagy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség neve hallatán a többségnek valószínűleg kapásból az Edward Snowden által leleplezett lehallgatási botrány jut az eszébe. Bár az NSA kétségkívül maga is kémkedik az emberek után, eközben arra is elég hatékony tippjeik vannak, hogy hogyan tudjuk hatékonyabban megvédeni a telefonunkat a rosszindulatú támadásokkal szemben.