Még az év eleji tűzvészt sem heverte, máris új környezeti csapással kell szembenéznie Ausztráliának: az elmúlt öt év harmadik legnagyobb mértékű korallzátony-fehéredésével. (A magas vízhőmérséklet és az éghajlatváltozás okozta tengeri hőhullámok mára mindennapossá váltak a világ bizonyos részein, így az ausztrál kontinensen is.) A korallzátonyok a bolygó leglátványosabb ökoszisztémái, ám ugyanakkor nagyon érzékenyek a külső hatásokra. Például a globális felmelegedésre, meteorológusok szerint ráadásul 2020-ban a melegrekord is többször megdőlhet, ami még inkább fokozza a korallzátonyok pusztulását.

A halak is szenvednek

A Nagy-korallzátony rengeteg élőlények, így számos halfajnak is otthont ad, a víz felmelegedése azonban az ő viselkedésükre is kihat. Akárcsak a vízalatti zajok, vagy a mezőgazdasági vegyszerek. Az ausztráliai Griffith Egyetem legfrissebb kutatása szerint mivel a halak eleve szennyezett környezetbe kerülnek, fejlődésükben is deformitások keletkeznek, és bár a pontos okok egyelőre tisztázatlanok, de annyi bizonyos, hogy

kevésbé ismerik fel a ragadozókat, ezáltal elmenekülni sem tudnak előlük. Pedig a legkisebb halak a legfontosabbak a korallzátonyok életében.

Mi történik velük?

Az átalakulás szóról legtöbben bizonyára a hernyó-lepke esetére asszociálnak, azonban hasonló folyamat megy végbe a korallzátonyok apró halainál is: miután kikelnek a tojásból, a legtöbbjük áttetsző lárvaként éli az életét a nyílt óceánban, mígnem fiatal hallá alakul, és megkezdi életét a korallzátony rejtekében. Az átalakulás nagyon fontos része a fejlődésnek, amelyet persze veszély is fenyeget: sok ragadozó ugyanis előszeretettel fogyasztja a halakat amíg még kicsik és sebezhető állapotban vannak. A metamorfózis során gyorsan kifejlesztik szemüket, orrukat és egy oldalsó rendszert, egy speciális szervkészletet, ami lehetővé teszi számukra a víznyomás változásának észlelését. Később aztán ezen érzékekre támaszkodnak a ragadozók észlelése és elkerülése során.

Közelmúltbeli tanulmányok szerint ez a védekezőrendszer a halakban található hormonok miatt alakulhat ki, a vízbe kerülő szennyező anyagok azonban megzavarhatják a hormonműködést, és így a normál fejlődést. A Griffith Egyetem munkatársai laboratóriumban tesztelték a folyamatot: a kísérleti halak lárvájába hormonokat és hormonblokkolókat fecskendeztek, melynek során megállapították, hogy ezek közvetlenül befolyásolják szemük, orruk és oldalsó érzékszervrendszerük fejlődését. Amikor a halak hormonblokkolót kaptak,

érzékszerveik lassabban fejlődtek, kevésbé voltak képesek a ragadozót látás vagy szag alapján azonosítani, így azok könnyebben elkapták őket.

A következő kísérleti fázisban különböző hőmérsékletű, és eltérő dózisú klórpirifosszal (egy mezőgazdaságban használt rovarölő szerrel) dúsított vízben tanulmányozták az állatokat: kiderült, hogy a melegebb víz, és a nagyobb koncentrációjú vegyszer rontotta a halak életben maradási esélyét, de ha extra hormont kaptak, visszanyerték képességeiket. A tesztek ugyanakkor bebizonyították, hogy a környezetszennyezés nagymértékben befolyásolja a halak természetes fejlődését, és mennyire fontos lenne nemcsak számukra, de a korallzátonynak is, hogy egészséges környezetben növekedhessenek. Az eredmény továbbá azért is aggasztó, mivel a legtöbb korallzátonyban élő halfaj életük korai szakaszában átalakul, és ha a környezetük sokat változik, az az egész korallzátony-közösséget veszélyeztetheti.

(Fotó: Needpix)