Alighanem azért, mert a szakemberek ezzel kapcsolatos ismerete meglehetősen hiányos. Az Amerikai Fizikai Intézet nemrég kiadott közleményében olvashatunk a Hammond Consulting Limited tanulmányáról, melynek során a kutatók új modellt alkottak a kézmosás legfőbb mechanikájának felvázolására.
Kísérletükben Paul Hammond, vezető szerző imitálta a kézmosás mozdulatát, hogy becslést adhasson arra, valójában vajon mennyi időbe telik az egye részecskék, például a vírusok és a baktériumok hatékony eltávolítása. A modell két eshetőséget vesz számításba: egyrészt két párhuzamosan, egy ütemre mozgó hullámos interfészt (ezek jelölik a kezeket), másrészt a közéjük beékelődő vékony folyadékréteggel. A kéz barázdáiban megbúvó veszélyes kórokozók és baktériumok azonban csak akkor jönnek le a szappannal együtt, ha a víz energiája elég nagy.
A folyó víz ereje pedig Hammond szerint egész egyszerűen attól függ, hogy milyen gyorsan jár a kezünk.
Ahogy fogalmazott, olyan ez az egész, mint amikor nekiállunk kézzel súrolni egy foltot az ingünkön: minél gyorsabbak vagyunk, annál biztosabb, hogy megszabadulhatunk a pecséttől. Végső soron Hammond csapata a kapott eredmények alapján azon szervezetek ajánlásával ért egyet, akik szerint a hatékony kézmosás ideje legalább húsz másodperc. Aki ennyi időt sem szán rá, az voltaképp olyan, mintha semmit sem tenne saját - és közvetett módon - környezete egészségéért.
Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a kutatók bizonyos tényezőket nem vettek számításba a kísérletük során. Ilyen mondjuk a bőrön zajló kémiai és biológiai folyamatok, melyeket a szappanhasználat vált ki. Mindazonáltal felfedezésük a jövőben még fontos lehet, többek között a környezetkímélő szappanok megalkotásakor.
Miután kiveséztük a szakszerű kézmosás menetét, érdemes arról is említést tenni, hogy ezt követően melyik szárítási módszert érdemes igénybe venni a nyilvános helyeken, már ahol persze van választási lehetőség. Elvégre járványok mindig voltak és lesznek, koronavíruson innen és túl is.
A Klinikai Mikrobiológia és Fertőzéses Betegségek Európai Kongresszusa tavaly mutatta be tanulmányát, melynek során a szakemberek összehasonlították a papír kéztörlők és az elektromos szárítók hatását. Az alanyokat emberre veszélytelen, úgynevezett bakteriofágokkal 'fertőztek meg', majd megkérték őket, hogy hanyagul mossanak kezet egy kórház mosdójában, majd használják a papírtörlőt vagy a kézszárító berendezést.
A Leedsi Egyetem mikrobiológiai kísérletének önkénteseinek ezt követően összesen tizenegy különböző felületet kellett megfogniuk (szintén a kórházban), így többek között kilincset, korlátot, széket és a telefonjukat, illetve a rájuk adott kötényükbe is beletörölték a kezüket, hogy a kutatók a kísérlet végeztével mintát vehessenek a ruházaton megmarad vírusokról.
Az eredmények alapján az elektromos kézszárító használata után mind a tizenegy felületen vírust találtak,
míg a papír kéztörlő használatát követően a fertőzés összesen hat területet érintett. Azokon a felületeken, amelyek mindkét módszerrel megfertőződtek (korlát, ajtó, lift hívógombja, szék, ruha), átlagosan tízszer nagyobb mennyiségben mutatták ki a vírust elektromos kézszárítás után. Mindezt tetézte, hogy a gép a levegőbe is sokkal több vírusos részecskét juttathat, szabad utat engedve ezzel a cseppfertőzésnek.
Összességében a kutatók úgy vélik, hogy megállapításaik relevánsak a koronavírus megfékezésének szempontjából is. Vagyis amennyiben lehetőségünk van rá, kézmosás után inkább válasszuk a papír kéztörlőt a nyilvános helyeken, hogy csökkentsük a vírus fertőzésének és terjedésének kockázatát.
(Fotó: Unsplash/Christine_Sandu)