A FIRST LEGO League-ról korábban írtunk már egy nagyobb összefoglalást (lent kattintható a cikk), így a részletekbe most nem is mennénk bele, ehelyett következzen röviden a lényeg: a versenyen az iskolásokból álló csapatoknak LEGO-ból kell robotokat építeniük, ezeket kell beprogramozniuk, hogy egy akadálypályán különböző feladatokat hajtsanak végre – mindehhez projektalapú feladatmegoldásra, algoritmikus gondolkodásra, csapatmunkára és programozási alapokra egyaránt szükség van.

A LEGO robotjai az üde tavaszi fuvallatok a hazai oktatásban A hazai oktatást többen kritizálják amiatt, hogy beleragadt a régi, megszokott módszertanba. A LEGO és a HiperSuli közös projektje azonban segíthet ezen.

A 2021-es év, ahogy mindenen, úgy ennek a versenynek a szezonján is rajtahagyta a nyomát, ám ezen változások egy része kifejezetten üdvös volt, például hogy idén először önálló magyar szervezésben rendezték meg a megmérettetést. Eddig ugyanis a hazai részvétel Németországon keresztül zajlott, de immár önálló régióként vettünk részt a nemzetközi sorozatban. Ennek a jelentősége, hogy lehetőség nyílt arra, hogy ne pusztán csapatversenyként vegyünk részt, de a felkészülés megjelenjék osztálycsomagként a hazai oktatásban is. A másik változás leginkább a felkészülést érintette, ami a járvány miatt némileg nehézkesebbé vált – az iskolások ugyan a védelmi intézkedéseket betartva bejárhattak a külön órákra a felkészülésre, de azért ez nem volt ugyanaz, mint a korábbi versenyek esetén. A hazai verseny kiemelt támogatója egyébként a Telenor Magyarország, szakmai partnere pedig a telekommunikációs cég digitális oktatást segítő programja, a HiperSuli.

A versenyre jelentkező több mint 90, hazai csapat öt regionális selejtezőkörben – Győrben, Debrecenben, Zalaegerszegen, Budapesten és Tatabányán – mérte össze tudását, majd a tervek (ez menet közben változott, de erről később beszélünk majd) szerint a fővárosi nemzeti döntő 3 nyertes csapata kvalifikálhatta magát a nemzetközi globális versenyekre, köztük az Egyesült Államokban, Detroitban tartandó világdöntőre. A fővárosi döntőn egyébként hat megye és Budapest három csapata mérkőzött meg.

Kiderült, a magyar diákok jók robotépítésben, a lányok meg aztán különösen

A verseny magja lényegében a Challenge-program, melyről korábban ezt írtuk: a Challenge a nagyobbak (9-16 éves) sportja, és aki rendelkezik bármiféle előtudással a Lego-robotok nagy megmérkőzéséről, az jó eséllyel éppen erről a versenyről hallott korábban. Itt a felkészülés már a lego robotkészletein: a Mindstorms, valamint a Spike szetteken alapul. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a 14/2017 (VI. 14) EMMI rendeletnek köszönhetően a FIRST LEGO League bekerült az államilag támogatott versenyek közé, vagyis az itt elért jó eredmények éppúgy beszámítanak a továbbtanulási pontok közé, mint az OKTV-szereplés. A verseny négy pilléren áll: Robotfutam, Robotdesign, Innováció projekt, FIRST alapértékek képviselete. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a robotnak egy pályán kell végigmennie, és kihívásokat kell teljesítenie. Tehát először meg kell építeni az adott feladatra szánt robotot, aztán programot kell írni hozzá, hogy ezt a feladatot végre is tudja hajtani a műanyagmasina. Ez tehát már önmagában, a kiegészítő programok nélkül is egy összetett, interdiszciplináris projekt, amely a komolyabb mérnöki munkákat idézi. A versenyre 2-3 hónap szokott lenni a felkészülési idő.

Ez a 2-3 hónap idén a különböző szigorúságú karanténban telt, tehát a felkészülés kifejezetten nehezített körülmények közt zajlott. A diákok azonban ennek ellenére nem csak helyt álltak, de még az elvártnál is jobban teljesítettek, ahogy arra mindjárt kitérünk.

A fővárosi döntő dobogójára végül Sóskúti, tatai és győri csapatok állhattak, és az eredeti elképzelések szerint tehát ők juthattak volna tovább. A magyar diákok eredményeit látva azonban a nemzetközi verseny szervezői további két – egy budapesti és egy debreceni – helyezettet is meghívtak a következő megmérettetésre, a görögországi világversenyre. Nem túlzás tehát a kijelentés, hogy végre van mire büszkének lennünk, hiszen a tanulók teljesítménye legalább felcsillantja a remény sugarát akár a sötétebb időkben is.

Kezdjük az első helyezettel! A sóskúti Andreetti Károly Általános Iskola többségében lányokból álló csapata, a korábban a győri regionális döntőt is megnyerő Storms állt a dobogó legtetejére. A Storms még két díjat is bezsebelt: a „Legjobb robotkonstrukció” és a „Legjobb robotfutam” elsimeréseket is ők kapták. A második helyezést a tatai Eötvös József Gimnázium és Kollégiumot képviselő RoboGo 5vos – egyben a „Legjobb alapértékek (csapatszellem)” különdíjjal jutalmazott csapat vihette haza, harmadikként pedig a győri Mobilis Interaktív Kiállítás Központ Mobilis Bits MRGT csapata végzett.

A „Telenor HiperSuli Áttörés” díjat a Blokkolók budapesti csapata, az Első Óbudai Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola diákjai kapták. A „Legjobb innováció” különdíjasa a Sapka (Kempelen Farkas Gimnázium, Budapest), a „Motiváció” díjazottja az EPYCTM (Nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola), a „Feltörekvő” díj nyertese az Izidumbu (Alternatív Közgazdasági Gimnázium, Budapest) lett. A zsűri a „Legjobb edző” életműdíját pedig Kökényesi Illésnek ítélte oda.

Az első helyezést bezsákoló Storms egyébként egy összeszokott csapat, melynek tagjai két családot képviselnek: Wilson Eszter (14) és Eliza (12), valamint Molnár Levi (9), Verus (11), Bogi (13) és Csabi (15) nyújtották a lenyűgöző teljesítményt. A győztesek első alkalommal indultak a FIRST LEGO League-ben, de korábban már több hazai és nemzetközi robotépítő versenyen is eredményesen szerepeltek. A nemzeti döntőn pedig végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, és minden pontozott kategóriában (Robotfutam, Alapértékek, Innováció, Robotdizájn) az első három között végeztek. A versenyt követően a Storms tagjai a következőképp nyilatkoztak:

„A csapatunk remekül működött együtt, volt, aki az innovációs projekttel, mások a robot programozásával, vagy a modellünk nyitó- és zárszerkezetének kitalálásával tették hozzá a magukét. Biztatóak voltak a visszajelzések is, amiket a verseny során kaptunk. Izgalommal várjuk a világdöntőn való szereplést.”

A verseny nem csak az eredmények miatt fontos, de bátorítást is jelenthet a diákoknak – most is ez történt, hiszen az elért eredmény megerősítette Csabi és Verus elhatározását, hogy idővel majd hivatásszerűen is robotikával foglalkozzanak. Eliza pedig továbbra is orvosnak készül, de azon a pályán is egyre nagyobb szerep jut az automatizációnak és a telemedicinának – írta az eseményről küldött sajtóközlemény.

A hazai FIRST LEGO League életében a következő állomás a görögországi világverseny lesz, ahová a kimagasló teljesítmény miatt a nemzetközi szervezők nem csak a három fent említett csapatot, de a negyedik és az ötödik helyezetteket is meghívták végül. Így a negyedik helyezett, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium Izidumbu, és a megosztott ötödik, az Agora Tudományos Élményközpont Agora Robotics versenyzői is próbára tehetik majd magukat immár nemzetközi színtéren.

Hogy jön a Legóhoz Ottlik?

Mint látható, a győztes csapatban 9-15 éves korig képviseltették magukat a diákok, ráadásul a Lego amúgy is gyerekjáték, szóval szép-szép ez az eredmény, na de mennyire lehet nehéz dolga egy komoly felnőttnek? Hogy kapjunk egy próbaharapást a felkészülés minden öröméből és bánatából, a szervezők a kipróbálás erejéig a rendelkezésünkre bocsájtottak egy szettet. Habár a cikk most született a nemzetközi döntő apropóján, a készlet ennél hónapokkal korábban, még a lezárások idején landolt nálunk, és családilag azzal a lendülettel vetettük bele magunkat, hogy „hurrá, ha már mindenki lehúzta a rolót, legalább tudunk egy jót legózni”. Na nem mintha Legó-készletekkel hadilábon álltunk volna korábban, de a versenyhez kapott Mindstorms EV3 szettből épített robottal eddig csak a katalógus lapjain nézhettünk farkasszemet.

Hogy megérthessük egyrészt a diákok teljesítményének a jelentőségét, másrészt – tágabban – hogy miről szól, és miért olyan elmondhatatlanul fontos ez az egész kezdeményezés, ahhoz le kell vetkőznünk sok olyan előítéletet, ami a Legóhoz kapcsolódik. Ezek az asszociációk persze nem véletlenek, a márkaépítés, a reklámok tudatos felépítményei, melyek a játék kötetlenségét hangsúlyozzák. Már a Lego név is a „Leg Godt” szavak összevonásának az eredménye, ami azt jelenti, hogy „jól játszani”. Azonban amennyire hasznos ez a termékek pozicionálása szempontjából, épp annyira – és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – ad okot jelen helyzetben a félreértésre.

Nagyjából ugyanis úgy kólintott fejbe a helyzet komolysága, mint az Iskola a határon egyik szereplőjét, Both Benedeket, amikor kiderült, hogy a művészeti különóra nem „kuplerájozás”. Bébé fejében is élt egy kép, hogy szemben a komoly tárgyakkal, itt majd lehet rajzolgatni meg baromkodni, aztán kiderült, hogy nem, a művészet rengeteg összeszedettséget és önfegyelmet igényel. Ettől még nem lesz belőle valami unalmas, sötét és kiábrándító elfoglaltság (jó esetben), egyszerűen csak arról van szó, hogy szemléletet kell váltanunk. Attól, hogy valami játék, még tanulhatunk is belőle, és attól, hogy valami kikapcsol, lehet fontos dolog is, és ha az, hát illik komolyan venni. Sőt, elképzelhető, hogy akár komolyabban is lehet venni, mint azokat a tárgyakat, melyeket nem érzünk fontosnak, mert nem látjuk, hogy az ott megszerzett (kínkeservesen bemagolt) tudást bármire is használhatnánk.

A FIRST LEGO azonban mellbevágóan egyszerű képletre épül – itt egy feladat, készíts egy robotot, amely hardveresen képes ezt megoldani, aztán programozd be (ehhez a Scratchet lehet használni), hogy önállóan meg is oldja, végül ha a robot elindult, onnantól nem nyúlhatsz hozzá, akkor már csak a program pörög és az alkatrészek mozognak. Mindez pedig így működik a valóságban is, nem is kell ehhez messze mennünk, elég felidéznünk a Perseverance marsjáró landolását, ami nagyjából akörül történt, hogy először írtam erről az eseményről: ez az eszköz egy idegen planétának a Földünkétől extrém mód eltérő atmoszférájában és alacsonyabb gravitációban hajtott végre leszállást magától. A Perseverance a Marson egyszerűen túl messze van tőlünk, hogy valós időben irányíthassuk a jelátviteli sebesség miatt, így megadott paraméterek szerint, de önállóan tevékenykedik sokszor, így végezte tehát a landolás rettentően összetett műveletét is.

Ám nem is kell a Marsig mennünk, hiszen a robotok már a spájzban vannak – amint a sajtóközlemény említette akár az orvoslásban, akár a gyártásban, különböző veszélyes munkákban, sőt a mezőgazdaságban is egyre inkább megtalálhatóak ezek az automata gépek, és nem azért, hogy elvegyék a munkánkat (a gazdaság valószínűleg több szempontból is sürgető újragondolása jócskán túlmutat ennek a cikknek a keretein), hanem hogy megkíméljenek bennünket a monoton, idegőrlő, vagy egészségkárosító tevékenységektől. Mindez a litánia azonban „csak” annak szólt, hogy miért fontos a fiatalabbaknak megismerkedniük a robotokkal, sőt természetesnek venniük azokat. Mindennek az oktatással kapcsolatos jelentőségére azonban még ki sem tértünk.

A verseny ugyanis egy projektalapú munka – nem arról van szó, hogy építünk az összeszerelési útmutatóból egy Mindstorms konfigurációt aztán hurrá, győztünk. A robotot mind hardveresen, mind pedig szoftveresen nekünk kell felépítenünk. És hiába működik valami szoftveresen, ha közbeszól a fizika, és a robot nem tudja ellátni egy előre nem tervezett probléma miatt a feladatát. Ugyanígy: hiába tökéletesen olajozott a működés, ha a szoftverben elnéztünk valamit, és a robot megbénul, vagy el sem talál a célhoz. Azonban, mint az talán lassanként felsejlik, a „Játssz jól!” szlogen visszatér ebben az esetben is, hiszen a Legóról nem csupaszítja le ez a verseny a kreativitást, épp ellenkezőleg: kiteljesíti azt. Mivel ezt a kreativitást immár összetett módon egy elérendő cél érdekébe kell szervezetten becsatornázni – a játék édes marad, habár az úton akadnak gyötrelmes részek is.

A legnagyobb tanulság tehát nem is az volt, hogy más szempontból kezdtük látni ahogy az oktatásról gondolkodtunk korábban, hanem hogy maga a játék került új megvilágításba. A „játszva tanulás” talán félrevezető kifejezés, hiszen arra utal, hogy két kibékíthetetlen dolgot valahogy sikerült csak egybekalapálnunk, cukormázba áztattuk a keserű orvosságos pirulát. A FIRST LEGO azonban inkább arról szól, hogy elfeledkeztünk egy aspektusról: a játék valójában tanulás. Amikor a gyerekek különböző szerepeket játszanak, doktorosat, rendőröset játszanak, akkor valójában kipróbálnak társadalmi szerepeket a saját világukban. Ugyanez igaz a homokvárépítésre, a kisvonatozásra és a példákat még lehetne sorolni a végtelenségig. Valójában a játék nem öncélú „kuplerájozás”, soha nem is volt az, hanem az a lényege, hogy egy adott dolgot kockázatmentesen lehet kipróbálni. Ha a Perseverance mérnökei benéznek valamit, akkor gond van, mert egy méregdrága, éveken át fejlesztett eszköz fog porosodni egy messzi bolygó homokjában mozdulatlanul. Ha a FIRST LEGO-ban rontunk el valamit, akkor legfeljebb nem jön össze abban az adott szezonban az a helyezés, amit esetleg szerettünk volna. Ám valójában csak gazdagodtunk tudással, tapasztalattal, élményekkel, akár ismerősökkel is.

A „jól játszani” tehát valójában azt jelenti, hogy úgy játszani, hogy azzal csak nyerni, gazdagodni lehessen bárkinek, aki ebben részt vesz – védett környezetben kipróbálni a dolgokat, és akár kipróbálni magunkat is. (A korábbi cikkünkben írtunk arról is, miként lehet egyéni- vagy iskolai szinten bekapcsolódni ebbe a versenybe.)

További cikkek a témában:

A kis robot öleb parancsra aranyos, de komoly céllal jött létre Bittle megtaníthatja az embereknek, hogy kell a robotkutyák nyelvén beszélni, ami hasznos képesség lehet most, hogy a világ elkerülhetetlenül a robotizáció irányába halad.

Egy ugrálós videójáték segíthet a COVID utáni koncentrációs nehézségeken Az Egyesült Államokban a jövőben receptre írhatják fel az EndeavorRx-et.

Bárkiből profi sakkozót farag ez a high-tech sakktábla A készítők szerint a ChessUp több millió stratégia elemzésével számítja ki az ideális lépéseket, és ezt különböző színekkel jelzi nekünk a táblán.