A kínai Gazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium múlt pénteken jelentette be, hogy szigorítani fognak az eddig érvényben lévő szabályokon és márciustól hatályba lép az új rendelet, ami megkönnyíti a hatóságok számára, hogy a betartassák a törvényeket a környezetszennyező anyagokat kibocsátó ipari létesítményekkel.

Ennek értelmében a cégeknek először működési engedélyért kell folyamodniuk a minisztériumhoz, amennyiben káros anyagokat, például kén-dioxidot vagy szennyvizet bocsátanak ki, és csak ennek birtokában kezdhetik el a tevékenységüket.

Ezen felül megfigyelőeszközöket kell telepíteniük a telepeikre, és öt évre visszamenőleg archiválniuk kell az adatokat. A jelenlegi kibocsátásuk mértékét rendszeres mérésekkel ellenőrizve, valós időben jelenteniük kell, ezeket az adatokat pedig mindenki láthatja egy publikus platformon. Ez a nyilvános lista biztosítja, hogy az emberek jól informáltak legyenek a környezetszennyezés mértékét illetően, és egyben azt is, hogy a kormány könnyebben rátaláljon a renitens cégekre, akik eddig rendszeresen megpróbálták eltitkolni a valós adataikat.

"Akár a lakosok, akár a professzionális környezetvédelmi intézmények hozzáférhetnek az információkhoz a nemzeti károsanyag-kibocsátó egységekről"

- mondta Bie Tao, környezetvédelmi miniszter - "Az információ az ellenőrzés alapja."

Liu Zhiquan, a Gazdasági Minisztérium tagja úgy nyilatkozott: "Az illegális magatartásért, úgy mint a szennyező anyagok kibocsátása engedély nélkül, folyamatos büntetéseket szabunk ki minden nap, és elrendeljük számukra, hogy állítsák le a termelést, vagy zárják be a telepet." A monitorozás és a jelentés kötelező érvényű lesz, akik nem tartják be a szabályokat, kétszáztól egymillió jüanig tartó büntetésre számíthatnak (9-46 millió forint). Az új szabályok Kína 2,36 millió cégét érintik, akik közül eddig sokan megpróbáltak szépíteni a kibocsátási adataikon, így a kormány mostantól, amennyiben a cég által jelentett adatok eltérnek a hivatalos szervek által a helyszínen végzett mérések eredményeitől, az utóbbit fogják figyelembe venni a büntetés kiszabásánál.

Az országban már eddig is kiemelt figyelmet kapott a környezetvédelem kérdése, hiszen Kína elmúlt évtizedekben tapasztalt nagy mértékű (átlagban évi 10%-os GDP növekedés 1990-től 2017-ig) gazdasági felemelkedéséhez nagyrészben a széntüzelésű erőművek által előállított energia járult hozzá, de a következmény a hatalmas mértékű környezetszennyezés és romló minőségű levegő lett. A szmogtól homályos városok lakói egyre elégedetlenebbek voltak a kialakult helyzettel, így a kormány 2013-ban meghirdette a Levegőszennyezés Akciótervet.

Ennek eredményeként 2017-ig sikerült 33%-kal lejjebb vinni a szállópor, PM2.5 mértékét Peking környékén.

Azonban ez a terv csak kis területre korlátozódott, és még itt is, továbbra is meghaladta a WHO által javasolt 10µg/m³-es szintet. 2018-ban ezért útjára indították a "Három Éves Akcióterv a Kék Ég Háborújának Megnyerésére" nevű projektet, mely célul tűzte ki, hogy a kínai lakosok újra láthassák a kék égboltot, ne csak úgy, mint egy ritka kuriózumot, hanem, mint hétköznapi látványt. Ezek az intézkedések, valamint a tény, hogy Kína is aláírta a Párizsi Egyezményt 2016 április 22-én, arra sürgették a hivatalos szerveket, hogy próbáljanak meg megoldást találni a fosszilis tüzelésű erőművek számának csökkentésére. 2019-ig 65 000 szénerőművet zártak be csak Peking térségében.

Hszi Jinpin elnök tavaly szeptemberben az ENSZ gyűlése előtt kijelentette, a következő negyven éven belül, vagyis 2060-ra az ország eléri a karbonsemlegességet.

A kormány már korábban is próbálta a kibocsátás mértékének csökkentését ellenőrizni a különböző ipari egységeknél, ennek érdekében hozták létre 2015-ben a Központi Környezetvédelmi Ellenőrző Csapatot, melynek hatásköre nemrégen kibővült és már magában foglalja az állami vállalatok vizsgálatát és büntetését is. A csoport a Politbüro egyik prominens tagjának, Han Cseng miniszterelnök-helyettesnek jelent és nemrégiben nyilvánosan kritizálta a Nemzeti Energia Hatóságot, amely Kína minden energiával kapcsolatos ügyéért (engedélyezés, szabályozás, felügyelet) felel. A Központi Környezetvédelmi Ellenőrző Csapat a Carbon Brief értesülései szerint eddig is részben a nyilvános "forróvonalon" beérkező tippek alapján szállt ki a különböző cégekhez ellenőrzésre, hogy még azelőtt fel tudják térképezni a környéket, mielőtt a kibocsátó cégek értesülnek a jelenlétükről.

"Egészen olyan, mint az oknyomozó riporterek munkája"

- nyilatkozta Ma Jun, a Köz-és Környezetvédelmi Ügyek Intézményének, egy pekingi NGO szervezetnek az igazgatója. A most márciustól életbe lépő platform tulajdonképpen ennek a rendszernek a szervezettebb és nyitottabb formája, mely által a nagyközönség is betekintést kap a károsanyagkibocsátó cégek működésébe. Az ellenőrzések gyakoribbak lesznek azoknál, akik eddig sem mindig tartották be a szabályokat, vagy a társadalmi kreditrendszer pontjaik gyengének bizonyulnak. A társadalmi kreditrendszernek van ugyanis egy vállalatokra érvényes ága, amely listára helyezi a cégeket viselkedésük alapján: piroslistára kerülnek a jól szereplő résztvevők, feketelistára a szabályszegők.

Bár a kreditrendszer egyelőre nem működik egy központosított, holisztikus egészként, valamint a hivatalos szerveknek jogi procedúra során kell bizonyítaniuk a vállalat nem kielégítő működését ahhoz, hogy az feketelistára kerüljön, de egy cégnek mégis problémát jelenthet, ha ott találja magát, eleshet például bizonyos hitelektől (bár a világ többi részén is nehezebben jutnak hitelhez azok, akiknek van valami a rovásán). A Caixin Global beszámolója szerint a vállalkozások ilyenkor élhetnek a lehetőséggel, hogy részt vegyenek egy gyorsan elvégezhető kurzuson, mely pár tízezer vagy pár százezer forintnak megfelelő jüanba kerül, és valamely kredit visszaállító szolgáltató vezényli le.

Amennyiben sikeres vizsgát tesznek a kurzus végén, az addigi kihágásaikról szóló feljegyzéseket törlik a rendszerből. Azonban amennyiben a listán marad valaki, az nyilvános szégyent is jelenthet, valamint a jövőben tervben van a lakosokra és a kereskedelmi egységekre vonatkozó társadalmi kreditrendszerek összevonása, vagyis egy cég rossz teljesítményéért a felelős munkatársak nem csak üzletileg, hanem személyesen is veszthetnek pontokat.

(Fotó: GettyImages/KevinFrayer, Pixabay, Wikimedia Commons)

Ez is érdekelhet:

Ötéves lett a párizsi klímaegyezmény, de elég ok ez az ünneplésre? A történelmi jelentőségű megállapodásban mintegy kétszáz ország kötelezte el magát az éghajlatváltozás megelőzése és az emberi civilizáció védelme érdekében. Ennek apropóján végighaladunk azon a bizonyos idővonalon, miközben megnézzük, honnan indult ez az egész, és mi a helyzet napjainkban.
Egy tanulmány szerint már túl késő visszafordítani a klímaváltozást – de tényleg így van? A héten publikált tanulmány érvelése pofonegyszerű, és épp ezért félelmetes: amennyiben az Északi-sark körüli területeken olvadásnak indul az állandó jégtakaró, úgy felszabadulnak az abban tárolt üvegházhatású gázok, melyek még évszázadokon át melegítik a bolygót, akkor is, ha holnaptól varázsütésre az egész emberiség kibocsájtása nullára esne vissza. De igaz ez a gondolatmenet?
Európában született meg az első Green New Deal Az Egyesült Államokban a demokraták egyelőre csak a kampányuk részévé tették, ám az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ma bejelentette a világ első Green New Deal-jét.