A Föld hőmérséklete folyamatosan melegszik, és a tudósok döntő többsége egyetért abban, hogy ezt az emberi tevékenység okozza. Kérdés azonban, hogy a klímaviszonyok visszaállnak-e maguktól, és ha igen, ezekért milyen folyamatok a felelősek, illetve a „gyógyulás” mennyi időt vesz igénybe.

"Vitán felül áll, hogy az emberiség hozzájárul a Föld felmelegedéséhez" - kiadták az IPCC legújabb tanulmányát a klímaváltozás állásáról A Föld hőmérséklete növekszik, az extrém időjárási események, főként a hőhullámok, biztosan gyakoribbá válnak, a hideg pedig ritkábban látott vendég lesz. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület hatodik jelentésének első, nem túl pozitív részlete figyelmeztetőként szolgál a világ kormányai számára a remények szerint.

A válaszokhoz 56 millió évet kell az időben visszalépnünk, mivel ekkor került sor a bolygó leggyorsabb természetes eredetű felmelegedésére, amely a paleocén-eocén hőmérsékleti maximumban (Paleocene-Eocene Thermal Maximum/PETM) csúcsosodott ki. A változást akkor feltehetően az okozta, hogy vulkánkitörések miatt nagy mennyiségű szén-dioxid került be a légkörbe, és az üvegházhatás miatt elkezdett nőni a bolygó hőmérséklete. Azonban a hőmérséklet növekedésével ellentétben hat egy másik folyamat: a sziklák és kőzetek mállása – minél magasabb ugyanis a hőmérséklet, annál gyorsabb a mállás. Ennek oka pedig, hogy minél magasabb a légköri CO2 szintje, ebből annál több lép kölcsönhatásba a vízzel, melynek eredményeként szénsav szabadul fel, ami elkezdi bontani a sziklákat. A mállási folyamat hatása az is, hogy a légköri CO2 immár szénként kötött formában a folyókon keresztül eljut a tengerekbe, ahol lerakódik. Vagyis a felesleges szén-dioxid apránként kiürül a légkörből, és bekerül a tengerbe, és az eddigi elméletek szerint ez a folyamat segített mintegy „kitisztítani” a légkört, és ennek köszönhető, hogy a bolygó hőmérséklete évmilliárdok alatt is relatíve stabil maradt (és ezért nem pusztult el felszíni élet sem).

Német kutatókból álló csapat most ezen elmélet helyességének eredt a nyomába. A tudósok arra jutottak, hogy az akkori globális felmelegedéskor a sziklák mállása valóban ötven százalékkal megnövekedett, míg maga az erózió, tehát a folyamat fizikai része megháromszorozódott. Ez utóbbi kiemelkedő ugrás oka, hogy a felmelegedés fokozta a párolgást, így az esőzést és a viharok kialakulását, amelyek további eróziót okoztak.

A folyamat pedig végül stabilizálta a klímát, de ehhez 20 ezer és 50 ezer év közötti időperiódusra volt szükség, igaz, a paleocén-eocén hőmérsékleti maximum 5-8 Celsius-fokos globális hőmérsékleti emelkedést jelentett. Ettől függetlenül látható, hogy a hasonló kilengések földtörténeti szempontból ugyan villámgyorsan regenerálódnak, de az emberiség számára ez katasztrofálisan hosszú idő.

(Címlap- és borítókép: Pixabay)

További cikkek a témában:

Hiába a párizsi klímaegyezmény, ezt a csatát alighanem elbuktuk Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) hétfői jelentése nem kecsegtet túl sok jóval a klímaváltozás elleni harc részleteiről. Az üzenet leegyszerűsítve: ideje lenne gatyába rázni magunkat, mert küszöbön a katasztrófa.

Egyre aggasztóbb az óceánok állapota egy friss felmérés szerint A tanulmány az Európai Bizottság megbízásából készült, amelynek egyértelmű üzenete, hogy a világ óceánjainak állapota egyre romlik.  

Rohamosan tikkad a Föld, egyre gyengébb életjeleket produkál Vészesen közelít, de talán már el is jött az a pont, ahonnan már nem fordulhatunk vissza, és helyrehozhatatlan éghajlati átalakulásra készülhetünk. Erre tízezer vezető kutató figyelmeztet egy új tanulmányban.