Embere válogatja, hogy ki hogy viszonyul a témához, mindenesetre a tudósok nem véletlenül kísérleteznek hosszú évek óta a műhús előállításával: elvégre származzon bármilyen állatból, a hús nagyüzemi előállítása jelentős környezeti terheléssel jár. Magyarán több energiaráfordításba kerül az állattartás, az élelmiszer feldolgozása, tárolása és szállítása, mint a növényi alapú fehérjék előállítása. Ellenben a laboratóriumban műanyag csészékben, tápoldatban lebegve előállított és szaporított izomőssejtek a jövőben akár egyetlen dollárból kitehetnek egy komplett húspogácsát.

Számos dietetikus letette már voksát azon álláspont mellett, miszerint a hús más módon is pótolható: egyre több húsízű, mégis fehérjedús zöldségekből előállított készítmény sorakozik a piacokon és az áruházak polcain, melyek íze nem feltétlenül megkülönböztethető a hagyományos hústól. Az elmúlt években ezért egyre több cég fektetett be műhús készítésébe, forgalmazásába, így valószínűleg ez lesz a jövő irányzata. Ami azt illeti, már itthon is vásárolhatunk húsmentes pogácsából készített hamburgert, ami sokaknak talán hagy némi kívánnivalót maga után, de legalább fenntarthatóbb. Azt pedig majd a jövő kutatásai megmutatják, hogy a a műhús mennyire egészséges.

Na de, térjünk rá a tejre!

Ha az már bebizonyosodott, hogy a hús előállításából kihagyhatók az állatok, miért ne lehetne megpróbálni ezt a tejjel is? Hiszen a jelenlegi tejipar ugyanúgy fenntarthatatlan, mint a húsipar, a fogyasztók többsége viszont mégsem tudna meglenni tej, joghurt, sajt, vaj vagy tejszín nélkül. A kutatók ezért alternatívakeresésbe kezdtek, a TurtleTree Labs pedig meg is találta:

nyers tejet állítanak elő emlősök, így tehenek, juhok, kecskék sejtjeinek felhasználásával.

A sejteket laboratóriumban növesztik, amíg el nem érik azt a fejlettségi szintet, ahol már tejtermelésbe kezdenek. A hatalmas bioreaktorokban így kapott folyadékot ezután apró, szívószálra emlékeztető eszközzel kinyerik a szövetek közül. A berendezés előnye, hogy állattartás nélkül képes tejet gyártani bárhol, ahol a gép áramot kap. Hogy az így kapott tej, vagy az abból gyártott termékek íze milyen, még nem tudni. Ahogyan a laboratóriumban készült hús íze is eltér az igazitól, itt is számíthatunk némi differenciára, cserébe viszont egy modernebb, fenntarthatóbb életre rendezkedhetünk be. Nem olyan zamatos, nem olyan megszokott, nem olyan ismerős, de amíg a nagyüzemi állattartás szabályain érdemben nem változtatnak, nem igazán van más lehetőségünk. Illetve dehogynem: semmilyen állati eredetű terméket nem fogyasztunk, vagy ha mégis, akkor kisebb ökofarmokról, gazdaságokból vásárolunk. (Sajnálatosan az ilyen termékeket – a nagy üzletláncokhoz képest – aranyáron adják.)

Hasonló fejlesztést készül bevezetni a kaliforniai Impossible Food is, akik ígéretük szerint olyan tejmentes tejet gyártanak, ami ízében és textúrájában egyaránt megtévesztően hasonlít a valódi tejre. Elgondolásuk alapja az volt, hogy azok se vonakodjanak kipróbálni terméküket, akik azért kerülnek mindenféle tejmentes dolgot, mert ízük vagy éppen állaguk a kanyarban sincsen az általuk megszokottakhoz képest. Az Impossible Food alkalmazott kutatói egy genetikailag módosított

mikroflóra fermentációjával képesek voltak újrateremteni a hagyományos tehéntejben található fehérjéket, a kazeint és a tejsavót.

A folyamat leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor élesztőt erjesztenek, a cukor pedig szén-dioxiddá és alkoholokká bomlik. Csak éppen esetünkben a fehérjék adják az erjedési folyamat melléktermékeit. A vállalat nemrégiben az Impossible Milk bemutatóján a termék mintáit különféle növényi italok mellé helyezték, azzal a céllal, hogy megmutassák, mennyire hasonlít a tehéntejhez az Impossible verziója. Amikor az egyik alkalmazott a tejet egy csésze forró kávéba keverte, az nem lett 'vizes', nem esett össze, nem alvadt meg, hanem pontosan olyanná tette az italt, mint amit a valódi tejtől várnánk. A végső cél eléréséhez természetesen még hosszú az út, de remélhetőleg minél hamarabb felbukkan majd az üzletekben, és persze kedvező áron.

Lehet, hogy a csótánytej lesz a következő kalciumforrásunk?

2016-ban jelent meg az első tanulmány, miszerint a csótánytej háromszor több energiát tartalmaz a tehéntejnél, zsírban, cukorban és proteinben egyaránt gazdag, emellett olyan aminosavakat és lipideket tartalmaz, amelyek elősegítik a sejtnövekedést, valamint egészségesen tartják a szervezetet. 2018-ban aztán elcsendesedtek az ezzel kapcsolatos hírek, mígnem 2019-ben újra megjelent a köztudatban a csótánytej. Elszörnyedés helyett azonban nézzünk kicsit a dolgok mögé, hiszen bár - legalábbis jelenleg - távol vagyunk attól, hogy ez valamiféle csodaital legyen, attól még a dolog felettébb érdekes.

Frida Harju-Westman, a Lifesum egészségügyi applikáció táplálkozási szakértője szerint a csótánytej egy fehérjében rendkívül gazdag anyag, tekintve, hogy a nőstények ezzel táplálják lárváikat. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a tej csupán egyetlen fajból, a Diploptera punctataból nyerhető ki. "A csótány valójában fehérjekristályokat tartalmaz, amelyek jelentős mennyiségű energiát tartalmaznak, jóval magasabbat, mint ami a tehenek tejében található" - magyarázza a szakértő. Valamint hozzáteszi: ezek a fehérjék nagy mennyiségű esszenciális aminosavat is tartalmaznak, amelyek jót tesznek az izmok regenerálásának. A tejfehérje megemésztődésével egy időben a tejben lévő kristályok lassan felszabadítják a fehérjét.

Egy másik táplálkozási szakértő, Tara Allen szerint a csótánytej nem csupán nagyon magas fehérjetartalmú, de minden szükséges aminosavat, valamint elegendő zsírt és szénhidrátot is tartalmaz. Jillian Kubala dietetikus pedig úgy látja, az embereket azért érdekli annyira a csótánytej, mert ez

egy olyan tejalternatíva, amely magasabb fehérjetartalmú, mint a tehéntej, emellett más tápanyagokban is gazdag.

Harju-Westman azonban pontosan ebben látja annak legnagyobb hátrányát is, mivel a csótánytej zsírtartalma jóval magasabb az átlagos tehéntejnél, így nem biztos, hogy az egészséges élelmiszerek közé kellene sorolni. Plusz az sem mellékes, hogy már egy egészen kis pohár megtöltéséhez is rengeteg csótányra lenne szükség. "A csótánytej egyelőre jégkrém formájában kapható Dél-Afrikában" - mondja Malorie Thompson táplálkozási tanácsadó, illetve ennek kapcsán megjegyezte, hogy az ital széleskörű elterjedésére azonban még várni kell. Allen szerint a fogyás iránt érdeklődők számára a csótánytej valószínűleg nem lesz a legjobb választás, mivel nagyon magas kalóriatartalmú.

Míg 236,5 milliliter bivalytej körülbelül 235 kalóriát tartalmaz, ugyanennyi csótánytej átlagosan 700 kalóriát.

Ami a távoli jövőt illeti, Sharon Palmer bejegyzett dietetikus szerint a rovarok nagyon értékes tápanyagforrást jelenthetnek azáltal, hogy fenntarthatóbb fehérjeforrást biztosíthatnak az állattenyésztéshez képest. Így idővel valószínűleg több rovarból származó összetevőt látunk majd a termékekben. "Mindenekelőtt azonban jobban meg kell értenünk ezen élelmiszerforrás jellemzőit, mielőtt arra következtetnénk, hogy ez a következő szuperélelmiszer" - javasolja Palmer.

(Fotó: Pixabay)