Okosabb szeretnél lenni? Hagyd a telefont az előszobában!

Hogy felmérjék, hogyan hat ránk a kikapcsolt telefon, a kutatók két kísérletet végeztek. Az elsőt ötszázhúsz, átlagosan huszonegy éves diák részvételével, akiket három csoportra osztottak: mind a három csoportnak ugyanolyan munkamemória, intelligencia- és figyelemteszteket kellett megoldaniuk, a különbség csak annyi volt, hogy hol hagyták mindeközben kikapcsolt telefonjukat. Az első csoport minden holmiját, beleértve telefont is, az előszobában hagyta. A kettes csapat dolgai nagy részét az előszobában hagyta, ám telefonjukat magukkal vihették a kísérlet helyszínéül szolgáló terembe, ahol azt kikapcsolva, kijelzővel lefelé az íróasztalra kellett helyezniük. Míg a harmadik csapat az összes holmiját bevihette a tesztelőszobába, a kikapcsolt telefonnal a zsebükben vagy a táskájukban. A diákoknak ezután számos, munkamemóriát és figyelmi teljesítményt mérő tesztet kellett teljesíteniük, valamint a Raven nevű, elterjedt intelligenciatesztet és néhány matematikai példát.

A feladatokban az a csoport remekelt, akik a telefonjukat az előszobában hagyták, a másik két csapat náluk jelentősen rosszabbul teljesített.

A kutatók azt is megkérdezték a diákoktól, hogy a feladat elvégzése során hányszor gondoltak a telefonjukra - meglepő, de ebben nem volt különbség, mindhárom csoport alig gondolt rá - saját bevallásuk szerint. A második kísérletben a kutatók hasonló elrendezéssel dolgoztak, csak itt már azt is vizsgálták, mi történik, ha a telefon ki, illetve be van kapcsolva. A diákok szintén egy másik helyiségben, a táskájukban vagy az asztalon tartották a telefont, bekapcsolva vagy kikapcsolva. Itt is azok teljesítettek jobban, akik a szomszéd szobában hagyták a telefont. Az eszköz be- vagy kikapcsoltsági állapota ugyanakkor nem befolyásolta az eredményeket.

Van kiút az okostelefonok rabságából? Az okostelefonok mára a mindennapjaink részévé váltak, és bár bizonyos szempontból pozitív változásokat hoztak életünkbe, más részről viszont komoly árat fizettünk, illetve fizetünk ezért. Az okostelefonok túlzott használatának problémáját elsősorban a gyermekek és fiatalkorúakhoz kötjük, pedig a felnőtteket ugyanúgy érinti. Pszichológust kérdeztünk a függőség okairól, a figyelmeztető jelekről és a lehetséges megoldásról.

Minél többet nyomkodjuk, annál rosszabb

A kutatók a telefonnal kapcsolatos hozzáállásról is kérdezték az alanyokat. Kiderült, hogy az egyik legfontosabb tényező a „telefonfüggőség” mértéke: a figyelmi és memóriateszteken nyújtott teljesítményt lényegesen befolyásolta, hogy a résztvevő (saját bevallása szerint) mennyire függött telefonjától. Az erősen függők rosszul teljesítettek – de csak akkor, ha a telefonjuk az asztalukon vagy a táskájukban volt. Ha letették az eszközt az előszobában, megszűnt a hatalma, és képesek voltak a feladatokra koncentrálni. Magyarán minél többet használta, minél több területen támaszkodott az adott diák a telefonjára, annál jobban rontotta a figyelmi teljesítményét az eszköz puszta jelenléte. A szakemberek szerint ez azért lehet, mert amennyiben szem előtt, vagy elérhető közelségben van a telefon, akkor automatikusan eszünkbe jut néha a jelenléte, illetve mindazon dolgok, amiket annak segítségével bonyolítunk le. Ha valami másra kell figyelni, akkor pedig agyunknak erőfeszítést kell tennie, hogy leállítsa a folyamatos telefonra-gondolást. Ez a plusz erőfeszítés, amit az elménk kifejt, hogy ne gondoljunk a telefonra, már mérhetően lassítja az intellektuális teljesítményt. Ha a telefont egy másik szobában hagyjuk, akkor kisebb erőfeszítés is elég, hogy ne gondoljunk rá, ezért jobban tudunk a feladatra koncentrálni.

Maximum tíz percig tudunk meglenni nélküle

Ez már csak azért is ijesztő, mert egy korábbi felmérés szerint rohanó világunkban a diákok túlnyomó többsége úgy tanul, hogy telefonjuk közben az asztalukon pihen mellettük. Átlagosan tíz-tizenöt percet bírnak ki telefoncsekkolgatás nélkül, vagyis ha fontos feladatuk van, vagy ha tudják, hogy a kísérletvezető figyeli őket, és a telefonjuk egyáltalán nem jelez, maximum negyed óránként akkor is rá kell pillantaniuk.

Ez a fajta viselkedés növeli a szorongást, és rontja az agy információfeldolgozó képességét.

A kutatók szerint az orvosok és különösen a pszichoterapeuták figyelmét is fel kel hívni a jelenségre: észben kell ugyanis tartaniuk, hogy a beteg csak mondandójuk egy részét képesek felfogni, hiszen például egy terápiás ülés során ötven percig nem nyúlhatnak a telefonjukhoz. És hiába próbálnak segíteni, ha a páciens közben arra gondol, hogy „de rég nem néztem rá az üzenőfalamra”. Ráadásul mint kiderült, ezen a telefon kikapcsolása sem segít. Szóval ha bárkivel, bármilyen körülmények között igazán komolyan akarunk beszélgetni, akkor kérjük meg, hogy legalább a találkozó végéig mellőzze telefonját.

Szélsebesen terjed a mobilfüggőség az ausztráloknál

Az ausztrál Monash Egyetem kutatóinak vizsgálata során nemcsak a függőségre és annak mértékére, de a veszélyes viselkedéssel való kapcsolatára is fény derült. A telefonfüggőség egy létező betegség, amely pár éve nevet is kapott: a nomofóbia a no mobile phobia angol kifejezés összevont alakjából származik, ami a mobiltelefon hiányától való félelemre utal. Ausztráliában, ahol száz lakosra 109,6 előfizetés jut, most először végeztek ilyen felmérést, az eredmények alapján pedig a megkérdezettek 99,2 százaléka nomofóbiás, ezen belül 13,2 százalék esete súlyos. Az alanyok közel fele legalább napi három órát a telefonján lógott, és minél hosszabbra nyúlt a telefonozással töltött idő, annál erősebb volt a nomofóbiája is, valamint megnőtt az esély a súlyos függőség kialakulására, a problémás, vagy épp a káros-veszélyes használatra. A függőség leginkább a tizennyolc-huszonöt éves korosztályt érintette, a férfiak pedig kétszer akkora eséllyel váltak problémás, vagy veszélyes használóvá, mint a nők. (A veszélyes használat azt jelenti, hogy vezetés közben, vagy például az úton átkeléskor is a telefonjával van elfoglalva valaki, a problémás pedig azt, ha olyan helyeken se kapcsolja ki, ahol erre felhívják a figyelmet, például kórház, iskolában.)

Tényleg a halálos ítéletünket írjuk alá, ha sétálás közben a telefonunkat nyomkodjuk? A sétálás közbeni mobilozás veszélyeire egyre több szakértő hívja fel a figyelmet, a korlátozása pedig már Magyarországon is felvetődött. Mások szerint egyszerűen áldozathibáztatásról van szó.

Victoria államban folyamatosan emelkedik a vezetés közben mobilozók száma, a kutatási eredmények szerint a sofőrök 37,1 százaléka foglalkozott már telefonjával vagy más, nem megengedett eszközzel vezetés közben, ami csökkenti a vezetési teljesítményt, és növelheti a balesetek számát. Különösen aggasztó volt, hogy a friss jogosítványt szerzett fiatalok hatvannégy százaléka már mobilozott vezetés közben. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Ausztrália államaiban sorra vezetik be a mobiltelefon-érzékelő kamerák használatát.

Akinél a felmérés kimutatta a nomofóbiát, annak tízszer nagyobb volt az esélye a problémás használatra, és tizennégyszer nagyobb a veszélyes használatra.

Nem meglepő módon az eredmények szerint a mobiltelefonok konfliktust teremtenek a valóság és a digitális világ közt. Aki függőségi viszonyban áll mobiljával, ennek közvetítésével tartozik valamilyen közösségbe, így kapcsolódik a társadalom többi tagjához, a való életben kevésbé lehet képes társas viszonyok kialakítására és ápolására. Fareed Kaviani, a kutatás vezetője szerint noha a mobiltelefonok mostanra életünk szerves részévé váltak, mégis körültekintőbben kellene használni azokat. Ahogy a tanulmányban fogalmaz, teljesen bevontuk az eszközt az életünkbe, mind egyéni, mind strukturális szinten. A mobilnélküliségtől való félelem racionális válasz lehet arra, hogy a telefon által maradhatunk kapcsolatban barátokkal, rokonokkal, ahogy digitális pénztárcaként is működhet, vagy QR-kódok leolvasásával egyes helyeken belépésre használhatjuk, ezen tároljuk bevásárlólistánkat, és érünk el voltaképp minden szükséges információt. A kutató szerint a mobilhasználat akkor válik problémává, ha felülírja a valós, fizikai körülményeket. A szokássá vált viselkedést olyan helyeken is önkéntelenül folytatja a függő, ahol nem lehet, vagy veszélyes. „Ha a mobilhasználat káros hatású a felhasználóra vagy akár annak környezetére, az komoly probléma. Ám ha jól használjuk,

remekül kiegészítheti azt a szuperszámítógépet, amelyet mindig és mindannyian magunkkal hordunk. Az agyunkat" - magyarázza a szakértő.

Magyar nők és az ő kreatív telefondiétájuk

A nomofóbia elterjedésével megjelentek a különböző leszoktató módszerek is, melyek nagy része viszont túl drasztikus vagy teljesen hatástalan. Két magyar nő azonban előállt egy egyszerre működőképes és szórakoztató ötlettel. Ez az out OFF the BOX egy úgynevezett telefondiéta: egy háromlépéses program, mely segít csökkenteni a képernyő előtt töltött időt, valamint újra kapcsolatot létesíteni a valódi világgal.

Baur Eszter és Kovács Bori összeállításában találunk ébresztőórát, jegyzettömböt, képeslapot és színezőt is. Csupa olyasmit, melyek arra hivatottak, hogy kiváltsák a telefon egyes funkcióit. A kezdeményezést az Indiegogo-n lehet támogatni, ahol további részleteket is elárulnak.

További cikkek a Rakétán:

Pszichoterápiás célra bevethető chatbotokat fejlesztettek Egy új kísérletben a chatbotok lelki támaszt nyújtottak a csonttöréssel műtött betegeknek, a visszajelzések pedig felülmúlták a kutatók reményeit. Ki tudja, talán a jövőben a felépülést is a mesterséges intelligencia segíti?

Először készült empirikus kutatás arról, hogyan hat a sétálás közbeni mobilozás a mozgásunkra Azt eddig is tudtuk, hogy elég idegesítő séta közben a telefont nyomkodni, most azonban tudományosan bebizonyították, hogy hatással van a mozgáskoordinációnkra is, ami veszélyeket is hordozhat magában. Meglepő, de ez az első empirikus kutatás, ami ezzel kapcsolatban született.

Okostelefonunk nemcsak függőségünk tárgya, de zsebterapeuta is lehet Az alkalmazások kapaszkodót jelenthetnek mindazoknak, akik anyagi vagy lakóhelyi körülmények miatt nem jutnak el terápiára. Ugyanakkor bizonyos dolgokat érdemes észben kell tartani az appok használatával kapcsolatban.

(Fotó: Getty Images Hungary, Pixabay)