A rendszer tökéletlenségét bizonyítja, hogy a platform valójában nem az adott téma szempontjából legrelevánsabb videókat ajánlja, hanem azokat, amelyek számára a legtöbb bevételt hozhatják. Az interneten ennek kapcsán felröppentek hírek, miszerint az algoritmus képes befolyásolni a felhasználók gondolkodásmódját - köztük a politikai nézetüket is. Egy új tanulmány során kutatók ezért utánajártak a mítosz valóságtartalmának. Az eredmények alapján noha a videómegosztó valóban nem tökéletes, azt mégsem jelenthetjük ki, hogy át akarná programozni az emberek agyát.

Rengetegen élnek a YouTube-ozásból Több mint harmincmilliárd dollárt fizetett ki nekik a cég az elmúlt három évben.

A kutatás a Nielsen kutatócég adatait elemzi, amelyek háromszázezer - anonim - felhasználó tartalomfogyasztási szokásain alapultak, akik 2016 és 2019 között huszonegymillió videót láttak a YouTube-on. A vizsgálat szempontjából fontos megemlíteni, hogy az alanyok nem tudták, hogy nyomon követik videózási szokásaikat, hiszen ellenkező esetben megpróbálhatták volna eltitkolni bizonyos tevékenységüket, érdeklődésüket, ami pedig befolyásolta volna a végső eredményeket.

A kulcsszavas keresés alapján kiderült, hogy a megtekintett videók csupán 3,3 százaléka volt politikai tartalmú, amik jellemzően nem változtattak a felhasználók politikai nézetein: aki baloldali kötődésű videókat nézett 2016-ban, az 2019-ben is ezeket kereste, és ez volt a helyzet a jobboldali kötődésű személyekkel is. Vagyis, noha teljesen kizárni nem lehet, hogy előfordult radikalizálódás, mégsem ez volt a jellemző. A kutatók inkább úgy fogalmaznak, hogy mindenki a saját látásmódját visszaigazoló videókat kereste.

Ugyanakkor nem hagyhatjuk szó nélkül a kutatás legnagyobb hibáját, vagyis azt, hogy a 2020-as időszakban már nem vizsgálták a videózókat, pedig az amerikai elnökválasztás miatt akkoriban elárasztották a platformot a politikai jellegű tartalmak. A nézettség és a YouTube felhasználók száma ellenben nőtt ebben az időszakban, vagyis sokan valószínűleg innen tájékozódtak az aktuális politikai események kapcsán.

Hogy kiderítsék, valóban radikalizálja-e a gondolkodást a YouTube, a tanulmány szerzői kategóriákat képeztek, melyekben a klasszikus bal- és jobboldali csoportok mellett megkülönböztették a választásellenes és a szélsőjobboldali irányultságúakat is. Ez alapján kiderült, hogy a jobboldali, szélsőjobboldali és szavazásellenes csoportok nézettsége szinte teljesen azonos szintről indult.

A kérdéses időszakban noha az idő előrehaladtával nem kaptak több megtekintést a szélsőjobboldali tartalmak, viszont a felhasználók hosszabb ideig néztek egy adott videót. Összességében a jobboldali tartalmakra többen kíváncsiak voltak, az átlagos megtekintési idő ugyanakkor nem változott számottevően.

Míg szavazásellenes videókat nemcsak többen, hanem átlagosan is hosszabb ideig néztek.

A kutatók ellenben úgy látják, hogy ha a YouTube valóban befolyásolná a politikai hovatartozást, akkor a fenti csoport gyorsabban növekedett volna. A tanulmány továbbá arra is rávilágított, hogy  a nézők nagyobb valószínűséggel érkeztek valamilyen külső weboldalról, mintsem egy korábban megtekintett YouTube videó alatt lévő ajánlásból.

A tanulmány szerzői végső soron nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a YouTube bármilyen módon is a szélsőjobb irányába terelné a felhasználókat. Eredményeik ugyanakkor alátámasztják a felvetést, miszerint a videómegosztó ajánlási rendszere jól működik, mivel képes a nézőket hosszú ideig az oldalon tartani.

A kísérlet végeredményének szempontjából az sem figyelmen kívül hagyható tényező, hogy a szavazásellenes videók nem számítanak explicit politikai tartalomnak, melynek nézői egyébként jellemzően jobboldali irányultságúak, vagyis nem vallanak radikális nézeteket. Szintén a tanulmány hiányosságára utal, hogy annak szerzői azt például nem tudják, hogy a YouTube kinek mikor és milyen ajánlásokat adott, az adatbázis csak a reakciókat tartalmazza. A vizsgálat ráadásul csupán az asztali böngészőkön megtekintett videókat elemezte, azokat nem vette figyelembe, amelyeket a felhasználók mobilon tekintettek meg.

A nagy számok törvénye alapján pedig az átlagok elfedhetik egyes kisebb csoportok szélsőségeit.

A szakértők végső következtetése mégis az, hogy a platform a maga kétmilliárdos felhasználói táborával alkalmas arra, hogy bármilyen viselkedést vagy akár annak ellenkezőjét is megfigyelhessék benne.

Ezért válthatunk politikai pártot

Brit politológusok a 2019-21-es időszakot választották arra, hogy megvizsgálják, milyen sűrűn vált valaki egyik politikai pártról a másikra, illetve mi késztethet valakit erre. Elvégre az ember azt gondolná, hogy ha valaki elkötelezi magát bármelyik párt mellett, akkor egy másik politikai szerveződés már nem kelti fel a figyelmét.

Az elmúlt évek azonban rácáfoltak a fenti elméletre, különösen az Egyesült Királyságban, ahol - jellemzően a Brexit óta - gyakran váltanak pártot az ottélők. Sőt a szakértők egyre többet emlegetik az úgynevezett „entryism” kifejezést. Ezzel fejezzük ki, amikor tömegesen lépnek be egy pártba egy másik politikai csoport tagjai azzal a céllal, hogy megváltoztassák a politikai irányvonalát és céljait.

Egyes kutatók ennek a jelenségnek tulajdonítják például azt, hogy a konzervatívok jóval határozottabban sürgetik a Brexitet mint korábban,

de a Brit Munkáspárt vezetőjének, Jeremy Corbyn 2015-ös felemelkedését is sokan kötik ahhoz, hogy jelentősen megnőtt a párt támogatása. A belpolitikai változások miatt Paul Webb, a Sussexi Egyetem és Tim Bale, a londoni Queen Mary Egyetem politológus egyetemi tanárai úgy döntöttek tehát, hogy a jelenség nyomába erednek. Kutatásuk eredményeiről a Conversationben számoltak be.

A szakértők mintegy hétezer brit politikai párttagot kérdeztek ki a 2019-es általános választások utáni két hétben. Adataikból kiderült, hogy a megkérdezettek huszonhárom százaléka - saját bevallása szerint - korábban más párthoz tartozott. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a kutatók a 2019-ben alakult Brexit Pártot támogató párttagokat is belevették felmérésükbe, emiatt voltak olyanok is, akik a kérdőív kitöltésekor hivatalosan más pártba tartoztak, mint amit valójában támogattak.

Az is kiderült továbbá, hogy a konzervatív párttagok mintegy huszonkilenc százaléka korábban a UKIP-hoz (euroszkeptikus Függetlenségi Párthoz) tartozott, illetve, hogy nagyjából ugyanekkora hányaduk átpártolt a Konzervatív Párthoz a Munkáspártból. Az összes konzervatív párti tag három százaléka korábban a UKIP-et támogatta, négy százalékuk a Munkáspártot, négy és fél százalékuk pedig a Brexit Pártot.

Összességében tehát elmondható, hogy 2019-ben a konzervatívok hét és százaléka váltott a UKIP-ról a Brexit pártra, a kutatók ugyanakkor hozzátették, hogy ez az arány valószínűleg ennél is alacsonyabb, hiszen a két tábor között valószínűek az átfedések.

Mindez azt sugallja, hogy az emberek valójában nem álltak át tömegesen  a konzervatívok közé, hogy belülről bomlasszák a pártot.

Hozzátették: eredményeik ellenére senki se gondolja, hogy a párttaggá váló jobboldaliak egyáltalán nem befolyásolták a kormányzó párt irányvonalát, ahogy az is vitathatatlan, hogy az elmúlt években a Konzervatív Párt tagjai egyre inkább a radikális Brexitet támogatták. Ám a kutatásból mégis úgy tűnik, hogy ez a UKIP-be és a Brexit Pártba hivatalosan nem tartozó párttagok változó véleményének eredménye.

A Munkáspárt vs. kisebb pártok

A kisebb pártokból érkező munkáspártiak kétharmada 2015-ben, vagyis Corbyn elnökségére lépése után csatlakozott, jellemzően a zöldektől vagy a liberális demokratáktól, bár sokan az „egyéb párt” kategóriát jelölték meg, ami a kutatók szerint arra utal, hogy a szélsőbalról érkeztek.

A vizsgálat szerint a kisebb pártokra jellemző igazán a gyakori tagcserélődés.

A zöldpárti képviselők háromötöde korábban a Munkáspártot erősítette, de a liberális demokraták és a Skót Nemzeti Párt tagságának felét is az ex-munkáspártiak tették ki.

Miért változhat a politikai nézőpont?

A szakértők szerint ez a jelenség elsősorban az ideológiáknak és a pártok vezetőinek köszönhető. Amennyiben a választópolgárok úgy érzik, hogy egy párt alapértékei és vezetője egyezik az ő saját nézeteikkel, akkor nyilvánvalóan vonzódnak hozzá. De ugyanígy távozhatnak is, ha idővel úgy látják, a párt politikai irányvonala és vezetése eltávolodott az ő gondolkodásmódjuktól.

Az Egyesült Királyság ma kilép az EU-ból, de mit jelent ez pontosan? Fennállása óta először csökken az Európai Unió tagállamainak a száma, és a népessége is jelentősen megfogyatkozik. Az Egyesült Királyság pedig akár szét is szakadhat a kilépés miatt.

A kutatás eredményei alapján a radikálisok és a Brexit támogatói különösen hajlamosak egyik pártból a másikba lépni, bár az utóbbi jelenség elsősorban az elmúlt néhány évre és kifejezetten az Egyesült Királyságra vonatkozik, ahol a Brexit új típusú megosztottságot teremtett.

Az egyszerű többségi egyéni kerületi brit választási rendszer eredményeképp a kis pártok csak nagyon nehezen szerezhetnek helyet a parlamentben (hacsak nincs rendkívül jelentős és koncentrált támogatottságuk egy-egy régióban, mint mondjuk a skót és walesi nacionalistáknak), plusz mind a Munkáspárt, mind a Konzervatív Párt igencsak szerteágazó politikai platform, rengetegféle embertípussal, így érthető, ha a tagok időnként úgy érzik, hogy pártjuk nézetei többé már nem egyeznek a sajátjukkal.

Különösen gyakori ez olyankor, ha egy párt új vezetőt kap, aki viszont eltérő politikát képvisel, mint az elődje (gondoljunk csak Boris Johnson konzervatív pártelnökre), aki persze ettől függetlenül igyekszik a lehető legtöbb régi tagot megtartani a pártban. A szakértők befejezésként azt írták, hogy szerintük egy jól működő demokráciában az az ideális, ha másik pártba lépnek át azok, akik úgy érzik, hogy az már jobban megfelel az ő elképzeléseiknek.

(Fotók: Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Az európaiak fele mesterséges intelligenciára cserélné a politikusokat A közvélemény-kutatást készítő egyetem kutatóit nem lepték meg az eredmények, mivel szerintük az emberek demokráciába vetett hite jócskán megrendült az elmúlt évtizedekben, a politikai megosztottság pedig nőtt.

Nevada kormányzója lehetővé tenné a technológiai cégeknek, hogy miniállamokat hozzanak létre Saját adótörvények, saját rendfenntartó erő is szerepel a javaslatban, amit pénteken nyújtottak be.

Az Egyesült Királyság ma kilép az EU-ból, de mit jelent ez pontosan? Fennállása óta először csökken az Európai Unió tagállamainak a száma, és a népessége is jelentősen megfogyatkozik. Az Egyesült Királyság pedig akár szét is szakadhat a kilépés miatt.