A Catal Hüyük-i településen találtak olyan, a Kr. e. 6. évezredre datált ábrázolásokat, amelyeken egy leopárdokon lovagló istennő a bikinhez hasonló öltözéket visel, de az ókori Hellászban Kr. e. 1400 körüli időszaktól fogva maradtak fenn a hasonló női öltözékről különböző képi emlékek. Ugyanakkor mivel akkoriban jellemzően anyaszült meztelenül fürödtek a népek, ezért ezek a kétrészes öltözékek inkább az erotikával álltak kapcsolatban, és főleg atlétanők, táncosnők, valamint prostituáltak viselték ezeket. A fürdőzés és a bármiféle öltözékek tehát sokáig elkülönültek egymástól, később pedig már a fürdőhelyeken inkább erkölcsös öltözéket vártak el az embertől. Európában aztán 1930-ban jelent meg először a kétrészes fürdőnemű, de ez még jóval többet takart a mai bikininél. Az USA-ban pedig a kétrészes fürdőruha (szintén elég sokat takaró változata) a második világháború alatt terjedt el, de inkább csak kényszerűségből, hiszen a háborús gazdaságban kevesebb anyag állt a ruhagyárosok rendelkezésére.
Manapság talán könnyebben megérthetjük a bikini európai berobbanásának a lélektani mozgatórugóit, mint korábban bármikor. Az európai strandok, sőt a fürdőzés úgy általában a háború miatt szóba sem jött, vagyis 1946-ra tele volt a kontinens olyan emberekkel, akiknek elege volt a bezártságból, a folytonos készenlétből, az állandó vészhelyzetből, a halálból, és végre ki akartak szabadulni – élni akartak. Valószínűleg erre a korszellemre érzett rá két feltaláló is: Jacques Heim és Louis Réard. Az első kétrészes ruhával Heim rukkolt elő, amit a kevés anyag miatt egyszerűen csak atomnak nevezett. Réard pedig 19-re lapot húzott, és még kisebb, két részes fürdőruhával állt elő, és mivel ezt azzal a szlogennel hirdette, hogy „megfelezte az atomot”, így az új fürdőruha végül a bemutatóhoz képest pár nappal korábban elvégzett kísérleti atomrobbantás helyszíne, Bikini-atoll után kapta a nevét – ez utóbbira 1946. július 1-jén került sor, míg Réard bemutatójára július 5-én.
A bemutató színhelye a párizsi Piscine Molitor, egy népszerű uszoda volt, és a készülödő botrányt jól mutatja, hogy Réard modellnek csak a Casino de Paris híres táncosnőjét, Micheline Bernardinit tudta leszerződtetni, akit nem zavart, hogy közel meztelenül kell pózolnia. Bernardini később azonban 50 000 rajongói levelet kapott, a bikini pedig éppolyan kirobbanó siker lett, mint egy nukleáris robbanás. Réard egyébként (alapvetően mérnökemberről beszélünk) meglepően konyított a marketinghez, amit nem csak az iménti szlogen mutat, de hogy rá is játszott az erkölcscsőszök felháborodására, amikor kijelentette, hogy csak azt a fürdőruhát lehet bikininek nevezni, amit át lehet húzni egy jegygyűrűn. A USA egyébként ebben a kérdésben (is) sokáig elég prűd volt, és több erkölcsvédelmi szervezet is egyesült erővel küzdött azért, hogy a a hollywoodi filmekben ne jelenjen meg a bikini. A hatvanas években azonban Amerikában is megtörtént az áttörés, a győzelmet pedig Ursula Andress emlékezetes jelenete pecsételte meg, amikor az első James Bond filmben bikiniben emelkedett elő a habok közül.
A bikini óriási siker lett, de sajnos ennek a méretét már tényleg alig lehetett tovább csökkenteni. 1964-ben aztán Rudi Gernreich megiscsak megfelezte a „felezett atomot”, és előállt a monokinivel, és ezzel létrehozta a nyelvészek egyik kedvenc állatorvosi lovát. Mint látható tehát, a bikini előbb volt a sziget neve, és később a ruhadarabé, és a szó etimológiája a marshalli Pikinni-re vezethető vissza (nagyjából azt jelenti, hogy a kókusz felszíne vagy kókuszokkal teli hely), amit aztán a kolonizáló németek vettek át bikiniként. A marshalli az ausztronéz nyelvcsalád része, míg a német, az angol, illetve a latin (ez később még fontos lesz) az indoeurópaié – távolabb tehát nem is állhatnának egymástól ezek a nyelvek. Mégis, a „bikini” szóban a latin „bi” prefixumot vélték felfedezni az indoeurópai nyelvek beszélői – nyilván a két részből álló ruha okán, és így téves elvonással lekapták róla a „prefixumot”, és az egyrészes változat esetén kicserélték a „mono”-ra. Egyébként onnan is látszik, hogy a bikini idegen eredetű szó, hogy az angolban máshogy ejtik az első szótagját, mint a „bi” prefixumot szokták (például a „binary”-ben), ráadásul a „kini” önmagában szóként nem használható, csak valamilyen előtaggal (melyek már a monokini után keletkeztek, annak a mintájára): tankini, trikini. Ilyen kanyargós ösvényeken szokott tehát a nyelvek szókészlete bővülni, aztán ezt próbálja valaki majd visszafejteni pár ezer év múlva!
