A jégférgek annyira rejtélyes élőlények, hogy sokan el sem hiszik, hogy léteznek (viszont mi már röviden írtunk róluk korábban a lentebbi cikkünkben). Egy amerikai kormányhivatal, a United States Geological Survey a honlapján külön szekciót tart fenn azon kérdés tisztázására, hogy léteznek-e jégférgek? A válasz egyébként az, hogy léteznek, és Észak-Amerika (Washington, Oregon és Brit Kolumbia), valamint Alaszka gleccsereiben találhatóak meg, máshol azonban nem bukkantak eddig ilyen lényekre. A jégférgeket (Mesenchytraeus solifugus) 1887-ben fedezték fel az alaszkai Muir-gleccseren, és azért lepték meg akkor a tudósokat, mert ezt a kegyetlenül jéghideg környezetet akkoriban lényegében sterilnek tartották, olyan helynek, amely nem alkalmas az életre.

Létezik a földön tökéletesen élettelen hely? A földön sokféle élőhely található. Van ahol hemzsegnek az élőlények, és akad ahol alig találni életformát. Van ahol szén és van ahol kénalapú élettel találkozhatunk, például a tengerek mélyén feltörő lávafolyások mentén. Még a több tízezer éves gleccserjég belsejében is jégférgek tekeregnek. Létezhet hát olyan hely, ahol egyáltalán nincs élet?

A jégférgek ugyanakkor az egyik leginkább alul-tanulmányozott faj, összesen ha féltucat tudományos igényű munka született velük kapcsolatban, és ez az oka, hogy rendkívül titokzatos lényekről beszélünk, melyeknek csak pedzegetjük az ökológiai jelentőségét. A nagyjából 2,5 centiméter hosszú fekete vagy kék élőlények nyaranta, késő délutánonként olyan mennyiségben bújnak elő, hogy a gleccsereken szó szerint lépni nem lehet tőlük – a becslések szerint egyetlen gleccseren 5 milliárd ilyen állat fordulhat elő, ami azt jelenti, hogy négyzetméterenként több száz jégféreg tekereg a hóban. Azonban, hogy mit csinálnak ilyenkor, azt senki sem tudja, csak feltételezések vannak.

Ha pedig már a rejtélyeknél tartunk, mindenképp érdemes kitérni arra is, hogy a jégféreg elnevezés ellenére nem igazán bírják a hideget, pontosabban a fagypont alatti hőmérsékletet. Ezek a lények egész jól elvannak 0 Celsius-fok körül, de ha a hőmérő higanyszála csak egészen picit is ezen pont alá süllyed, elpusztulnak. Viszont a jégféreg hihetetlenül jól bírja az ultraibolya sugárzást, ami hasznos dolog, mert a havas tájon, ahol árnyék sem akad, igen kíméletlen tud lenni a napsütés. Valószínűleg viszont azért délutánonként bújnak elő, mert ilyenkor a napfény már kíméletesebb, így tudnak egy kicsit sütkérezni, melegedni, amire talán a különböző biokémiai reakciók miatt van szükségük. Bár biztosan azt sem tudni, milyen mélyen élnek, a tudósok elképzelhetőnek tartják, hogy azon a szinten, ahol a szezonális hó és a gleccser régebbi hava találkozik egymással. Érdekes az is, hogy amikor frissen előbújnak a hó alól, akkor kövérebbek, mint nyár végén, és a feltételezések szerint a hóban baktériumokkal és algákkal táplálkoznak. Valószínűleg a szaporodásukra is az előbújásuk előtti időszakban kerülhet sor.

Jelenleg a kutatások azt vizsgálják, hogy ezeknek az állatoknak milyen szerepük van a helyi táplálkozási láncban, például a madarak ezeken élnek-e. A feltételezések szerint egyébként a madarak segítettek ennek a lénynek elterjedni a felsorolt területeken. Kérdésként még az is felmerül, hogy ezek a sötét testű állatok vajon hatással vannak-e a gleccserek olvadásának a sebességére, mivel az ismert, hogy sötétebb algák éppen ilyen hatással bírnak.

A jégférgek még a NASA érdeklődését is felkeltették elsősorban a Földön kívüli élet utáni kutatás miatt, és a jégférgekkel kapcsolatos kutatásokra a 2000-es évek elején dr. Dan Shain biológus 200 ezer dollárt is kapott. A vizsgálatok azt célozták, hogy miként alakulhat ki és maradhat fenn az élet a gleccserekhez hasonló, extrém környezetben, ami alapján talán következtetéseket lehet levonni a Naprendszer jeges holdjaival kapcsolatban is. A cél tehát az volt, hogy a földi körülmények mintegy mintát szolgáltassanak arról, hogy merre érdemes esetleges élet nyomai után kutatni a Földön kívül.

A Rutgers Egyetemen tanító dr. Shan azonban más alkalmazási területét is megtalálta a férgeknek – ezeknek a hideg környezetben élő állatoknak az a titka, hogy több energiát termelnek, ami fiziológiai szinten azt jelenti, hogy a sejtjeik több ATP-t állítanak elő. Az ATP a sejt üzemanyaga, és a citromsavciklusban (más néven Szent-Györgyi–Krebs-ciklusban) van szerepe. A kutató feltételezése szerint azonban, ha az emberi sejteket sikerülne „rávenni”, hogy a jégférgek sejtjeihez hasonlóan több ATP-t termeljenek, úgy kitolható lenne az az idő, amíg tárolni lehetne az átültetéshez szükséges emberi szerveket. Jelenleg ugyanis egy-egy ilyen szerv legfeljebb 1 napon át tárolható hűtve, de ha „rábírnák” a szövetet, hogy több ATP-t állítson elő, úgy ez az idő jócskán megnyúlhatna, akár hetekről is beszélhetnénk órák helyett.

(Kép: Flickr/smh1981)

További cikkek a Rakétán:

Először nyerhetünk bepillantást az ítéletnapi gleccser alatti világba "Amikor először megpillantottuk a gleccser jege és a szárazföld találkozási pontját a tenger felől, az számunkra nagyjából olyan érzés volt, mint amit az űrhajósok érezhettek az első Holdra szálláskor."

Drámai sebességgel, gyorsulva olvad a Föld jégtakarója A Föld sarki jégsapkái 57 százalékkal gyorsabban olvadnak, mint harminc évvel ezelőtt, 1995 óta a becslések szerint 28 millió köbkilométer jég tűnhetett el a tengerekről és a szárazföldekről összesen.

Miért kell fehér ponyvát teríteni a gleccserekre? A gleccserolvadás világszinten súlyos probléma, szakemberek ezúttal az Alpokban próbálják legalább valamelyest mérsékelni a folyamatot.