Ugyan mi értelme lenne kiadni egy új iPhone-t új funkciók nélkül? Nem sok. Ezt az Apple is tudja, így például a már említett iPhone 12 – kistestvéreihez képest – nagyobb képernyővel, gyorsabb 5G hálózati kapcsolattal és fejlettebb kamerákkal rendelkezik . Nyilván ettől még a korábbi darabok is jól működ(het)nek, a többséget azonban ez nem tartja vissza a vásárlástól. Kelly Goldsmith, a Vanderbilt Egyetem marketing docense szerint ennek roppant egyszerű oka van: az embereket vonzza a minőség és az innováció. Katie Martell marketing tanácsadó pedig úgy véli, hogy minden új telefon, és az Apple, mint márka, a „holnapot” szimbolizálja, ami a fogyasztók számára fontos érték. Hiszen olyan világot élünk, ahol a legújabb dolgok a legértékesebbek.
A CNBC által megkérdezett szakértők szerint a legújabb és a legjobb telefon egyértelműen státuszszimbólum, hiszen lépten-nyomon magunknál tartjuk, így üzenetet közvetít rólunk másoknak. Egy új iPhone vásárlásával csak a pénztárcánk tartalma csökken, az önbecsülésünk azonban nő. Plusz a telefon által naprakésznek érezhetjük magunkat, hiszen nem egy elavult eszköz lapul a zsebünkben. Valahányszor rápillantunk a telefonra,
az sugall valamit arról, hogy kik is vagyunk mi, és megerősíti saját identitásunk bizonyos aspektusait - magyarázza Goldsmith.
A kígyózó sorok kialakulása az iPhone márkaüzletek előtt mostanra teljesen megszokott látvány lett egy-egy új készülék megjelenésekor: így volt ezt tavaly is, az emberek kedvét pedig még a világjárvány sem tudta elvenni attól, hogy a lehető leghamarabb megkaparintsák kedvenc telefonjukat. Goldsmith szerint ilyenkor kétféle viselkedésgazdasági elgondolás rajzolódik ki: a társadalmi bizonyíték elve, ami igazolja a választást, vagyis, hogy a kereskedőnek megéri időt, pénzt és odafigyelést áldozni arra, hogy az emberek véleményét bizonyítékként használja, valamint a bizonytalanság, azaz a félelem, hogy elkapkodják előlünk a terméket. Kutatások sora mostanra bebizonyította, amennyiben azt hisszük, hogy egy tárgyból kevés van, az fokozza az érdeklődésünket és pánikba esünk attól, hogy gyorsan kell döntenünk. Ilyenkor nem nézünk utána más lehetőségeknek, inkább azonnal lecsapunk a ritkaságra.
A szakértők végül arra figyelmeztetnek, hogy az Apple tökéletesen kiaknázza a társadalmi élmény jelenségét: a bejelentések, a készülékek bemutatása, a feszült várakozás az új modellekre – mindez egy olyan új, szokatlan, mégis kellemes élményt nyújt, amit a cég versenytársainál nem tapasztalhatnánk meg.
Érdekes módon a kényszeres vásárlásra csupán az elmúlt évtizedekben figyeltek fel az addiktológusok, pedig a zavart már a huszadik század orvostudománya lejegyezte. A kóros vásárlás a kleptománia mellett foglal helyet az úgynevezett kompulzivitás-impulzivitás skálán: kompulzív tényező a kényszeresség és megismétlődés, az impulzivitás pedig a kontrollvesztést és a negatív következmények figyelmen kívül hagyását jelöli. Míg az impulzív vásárlást az emberiség nagyjából fele megtapasztalja élete során, addig a vásárlási kényszer egy kóros állapot. Impulzív vásárlónak azt tekinthetjük, aki a pillanat hevében vásárol valamit mindenféle előzetes tervezés és az anyagi következmények figyelembevétele nélkül. (Ilyenkor még képesek vagyunk kontrollálni cselekvésünket.) Ezzel szemben a kompulzív vásárlók számára a vásárlás egy megküzdési stratégia, amivel belső feszültségüket, szorongásukat, negatív érzéseiket szeretnék mérsékelni. (Az érintettek képtelenek az önszabályozásra). Kényszeres vásárlásról az alábbi tényezők együttes jelenléténél beszélhetünk:
szélsőséges, ellenállhatatlan, kontrollálhatatlan és ismétlődően megjelenő vásárlási vágy, a következmények figyelembevétele nélkül,
a negatív eseményekre és érzelmekre adott reakció, amit szakorvosi segítség nélkül nagyon nehéz leállítani. Aki tehát kényszeres vásárló, azt elsősorban belső feszültsége hajtja, amit vásárlással próbál csillapítani. Emiatt viszont sokkal több pénzt ad ki olyan termékekre, amelyekre valójában nincs szüksége. Kutatások szerint az érintettek a vásárolt árucikkek körülbelül egyharmadát egyáltalán nem is használják, sőt a kompulzív vásárlók felével előfordult már, hogy a terméket kibontatlanul a csomagolásában hagyták. Ezen kívül a holmikat gyakran visszaviszik az üzletbe, vagy elajándékozzák, esetleg eldobják. A hangsúly tehát nem a felhalmozáson, sokkal inkább a megszerzésen, és a vásárlás nyújtotta élvezeten van.
A zavarral kapcsolatos elméletek genetikai, nevelési, személyiségbeli és társadalmi tényezőket egyaránt feltételeznek a háttérben. Az analitikus szemlélet szerint kora gyermekkori nárcisztikus sérülés állhat mögötte: a beteg ilyenkor kényszeres vásárlással próbálja összeragasztani csorbult önbecsülésének darabkáit, valamint csökkenteni a lelkében tátongó ürességet. De a jutalmazó szülői nevelői attitűd is felelhet a zavar kialakulásáért: ha jó viselkedésért cserébe a szülők rendszeresen tárgyi ajándékokkal jutalmazzák gyermeküket, a pénz és az ajándékok számára a jutalmazás eszközeivé válnak, felnőttként pedig nagy eséllyel önmagát is ilyen formában jutalmazza majd.
Na és persze ne feledkezzünk meg az egyik legfontosabb faktorról, a fogyasztói társadalom kulturális tényezőinek szerepéről. Hiszen napjainkban az anyagias szemlélet a meghatározó, amelyet a média a reklámokkal még tovább mélyít bennünk. Emellett a bankok hitelkártyás szolgáltatásai is megkönnyítik a kényszeres vásárlók dolgát, hiszen annak ellenére is költekezhetnek, hogy valójában nincs rá keretük. Az ünnepek üzletiesedése (kommercializálódása) óta pedig nem magát az ünnepet, hanem a fogyasztást tekintjük a legfontosabbnak. A zavarhoz tehát több tényező hozzájárulhat, a kezelése pedig csak szakember segítségével lehetséges.
(Fotó: Getty Images Hungary, Pxhere)