A munkálatok jelenleg ott tartanak, hogy a szakembereknek ki kell választaniuk azt a helyet, ahol a költségek és a gazdasági hatékonyság figyelembe vételével a optimálisan működhet az üzem. Erről 2022 első negyedévéig kell dönteniük, majd a rá következő negyedévben elkészülnek a végleges, a kiválasztott helyszínre specializált mérnöki tervek.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen Skócia mellett döntöttek? Nos, röviden tömören azért, mert itt jelentős mennyiségű megújuló energia áll rendelkezésre, amely működtetheti majd a létesítményt, emellett jól kiépített infrastruktúrája van, és az északi-tengeri szénhidrogén lelőhelyek miatt a szakképzett munkaerő miatt sem kell aggódni. Emellett Skóciának olyan lehetőségei is vannak, ahol
a légkörből kivont szén-dioxidot biztonságosan, hosszú távon tárolható.
A DAC, vagyis a közvetlen légköri kivonás technológiája (biztonságos tárolással) képes ellensúlyozni a légkörbe jutó szén-dioxid növekvő mennyiségét, valamint visszafordíthatja a kibocsátás miatti folyamatokat. Az eljárás lényege, hogy a a hőerőművek hűtőtornyaihoz hasonló építménybe ipari méretű szivattyúkkal beszívják a levegőt, majd egy ott keringetett kálium-hidroxid oldat segítségével megkötik. Ez a vegyület közvetlenül képes megkötni a szén-dioxid molekulákat, és karbonátos sóként tárolni az oldatban. Ezt később számos kémiai reakció és hő segítségével tovább finomítható, majd gázként besűríthető és tárolásra kész formára szabható. Ezzel a módszerrel tonnánként mintegy száz dolláros áron kivonható a szén-dioxid a légkörből. (A Carbon Engineering első, egymilló tonnás létesítményét egyébként már Amerikában is építik.)
(Fotó: Pixabay)