A Telex írt arról az esetről, amikor is 2021. január tizenhetedikén egy délolasz család nyolcvankilenc éves hozzátartozóját zoomos szertartás keretében búcsúztatták el. Hogy elkerüljék a személyes kontaktust, a temetést szervező családtagok gyászjelentéseket helyeztek el szerte a városban, a belépéshez szükséges Zoom-kóddal és jelszóval. A helyi Rocco Patisso temetkezési vállalkozás szóvivője akkor arról beszélt, hogy a jövőben még több hasonló megkeresésre számítanak.

A virtuális temetési szertartás buktatói és az új etikett

A napokban közölt a Wired egy igencsak terjedelmes cikket arról, hogy mennyi minden elromolhat, és rendszerint el is romlik egy online temetés alkalmával, mármint az eszközökön kívül. A cikk Jack El-Hai lelkész beszámolójával indít, aki a szertartás közben egyszeriben megpillantott egy félmeztelen nőt az egyik résztvevő kameráján. Bár az érintett bocsánatot kért, az eset mindenkinek borzasztó kellemetlen volt.

Megkezdte működését az emberi komposztáló, ami termőfölddé alakítja a holttesteket A harmincnapos eljárás végén 0,7 köbméternyi szerves anyag keletkezik, ami termőföldként is felhasználható.

A Wired ennek kapcsán etikettszakértőket, egyházi személyeket és a Sympathy Brands nevű cég vezérigazgatóját is megszólaltatta. Utóbbi fő profilja a temetkezési ipar fogyasztói és üzleti technológiájának korszerűsítése, ők vezették be tavaly tavasszal a „Viewneral” kifejezést (view+funeral), miután kiderült, a járványvédelmi szabályok értelmében

a virtuális temetések még biztosan hosszú ideig velünk maradnak.

Michael Schimmel, a Sympathy Brands vezérigazgatója mindenekelőtt azt tanácsolja az érintetteknek, hogy semmiképp se bízzák családtagra a temetési szertartást, hiszen az ő lelkiállapotukban nem szerencsés kitenni őket olyasminek, minthogy nem működik a mikrofon vagy a képernyőmegosztás. Helyette érdemes felkérni egy virtuális szertartásmestert, aki gondoskodik például a dekorációról, a résztvevők kinémításáról, valamint figyelmezteti őket telefonjaik lenémítására, és kizárja az esetleges rendbontókat.

Thomas Farley etikettszakértő a pontos megjelenés fontosságáról beszélt, hiszen így, hogy technikailag most már senkinek sem kell elhagynia az otthonát még egy ilyen, személyes jelenlétet kiváltó ok miatt sem, lényegében nincs mentség arra, ha valaki későn csatlakozik a gyászolókhoz. Farley ezért azt javasolja, hogy már a kezdés előtt öt-tíz perccel lépjünk be, és időben töltsük le a közvetítésnél használt platformot. Hozzáteszi: a meghívottak az öltözékükre is fordítsanak kellő figyelmet, hiszen mégiscsak súlyos tiszteletlenségre vall a gyászolókkal szemben mindössze egy pólóban és melegítőben beülni a kamera elé. Aimee Symington, a Finesse Worldwide etikett-tanácsadó cég vezérigazgatója a jelenlét fontosságára hívja fel a figyelmet, vagyis, hogy némítsuk le a telefonunkat, és ha egy mód van rá, a szertartás teljes ideje alatt maradjunk a képernyő előtt, hiszen ugyancsak tiszteletlenséget sugall, ha hagyjuk, hogy bármi más elvonja figyelmünket.

Hogy miért ajánlják a szakértők és az egyház képviselői is a kamera bekapcsolását, annak leginkább humán okai vannak, hiszen a halállal való szembenézés sokkal magányosabb küzdelem a pandémia idején, mint korábban bármikor. Egyebek mellett ezt taglalja Craig Welch cikke a National Geographic oldalán is. A Welch által megszólaltatott egyházi személyek szerint a kórházi lelkészek nem közelíthetik meg a koronavírusos betegeket, nem foghatják meg a kezüket, hogy támaszt nyújtsanak utolsó óráikra, perceikre. Mivel az országok többségében nincs elegendő védőfelszerelés, a rendelkezésre álló darabokat az orvosok és az ápolók között osztják el. Mindez azt is jelenti, hogy a családtagok, barátok sem tölthetnek időt a haldoklóval, pedig az emberek többsége

nem is annyira a fájdalomtól fél az elmúlás kapcsán, hanem attól, hogy egyedül kell meghalnia.

Craig Welch felkeresett egy gyászkutatót, a területtel bő három évtizede foglalkozó George Bonannót is, aki a Columbia Egyetemhez tartozó tanárképző főiskola klinikaipszichológia-professzora, több könyv szerzője a témában. A szakember szerint „a gyász és a szomorúság meglehetősen adaptív.” A statisztikák szerint az emberek kétharmada pár hónap után képes visszatérni a mindennapokba, ám ez nem jelenti azt, hogy minden fájdalmat és negatív érzést feldolgoztak, csupán képesek dolgozni vagy másokhoz kapcsolódni. A gyászolók körülbelül negyedének egy-két évre, öt-tíz százalékuknak pedig kettőnél több év kell a veszteséggel való megküzdéshez.

Hamvasztás helyett elfolyósítás, koporsó helyett lebomló gombaruhába temetkezhetünk a jövőben Bár napjainkban még a koporsós és a hamvasztásos temetés a legelterjedtebb megoldás, 2050 nemzedéke talán már csak könyvekből ismeri majd ezeket.

Ami működött offline, az működhet online is

Samantha Ressler, a We the Women szervezet társalapítója beszélt az Insider online magazinnak arról, hogy bár rokonai megpróbálták zökkenőmentesen lebonyolítani bácsikája online temetését, számára mégis az egyik legrosszabb dolog volt, ami csak történhetett, hiszen a megszokott rituálék (ölelés, kézfogás) elmaradása miatt az egész sokkal személytelenebb, nyomasztóbb volt. David Kessler, gyászszakértő szerint minden hátránya ellenére a virtuális temetés többet ér a semminél, mivel az

legalább minimálisan megadja annak érzetét, hogy nem vagyunk egyedül gyászunkban.

A halálhoz kapcsolódó szertartások a legtöbb kultúrában azért jöttek létre, hogy az emberek összegyűljenek, időt töltsenek egymással, együtt ünnepeljenek és emlékezzenek. Ilyenkor megmutathatjuk, hogy ott vagyunk a másikkal a bajban, törődünk a hátrahagyottakkal. Az emlékek közös felidézése abban is segíthet, hogy olyan képet alkossunk az elhunytról, amilyennek szeretnénk őt megőrizni. Ha tehát megértjük, hogy

miről szólnak ezek a rituálék, akkor könnyebben át tudjuk menteni a legfontosabb elemeket a virtuális térbe.

Valaki például meghallgatja az elhunyt kedvenc zenéit, vagy elolvassa azokat a verseket, könyveket, amiket szeretett. Nézegeti a közös képeiteket, elkészíti kedvenc ételét, leírja mindazt, amit számára jelentett. A szakértők szerint amikor az eddigi szokásaink elé akadály gördül, persze extra veszteséget élhetünk meg, de arra is lehetőségünk van, hogy még kreatívabb és személyesebb módokon dolgozzuk fel a gyászt.

Hogyan támogathatjuk a járvány idején gyászolókat?

A Huffington Post által megkérdezett szakértők legfontosabb tanácsa, hogy senkit se próbáljunk meg felvidítani, hacsak nem az illető kéri ezt. Ehelyett inkább biztosítsuk róla, hogy teljesen normális, amit érez. A szakemberek szerint arra is érdemes ügyelni, hogy ne erőltessük saját megoldásainkat a másik félre, hiszen ami nekünk bejött, az nem feltétlenül működik másnál is.

Gyakorlati tanácsok helyett inkább legyünk jelen a fájdalomban akkor is, ha időnként mi magunk kényelmetlennek érezzük.

Hallgassuk meg történetét, a benne munkálkodó érzelmeket ahányszor csak kéri. Tartsuk vele a kapcsolatot akár telefonon vagy online, és lehetőleg ne csupán alkalomszerűen. Ha megoldható, időnként küldjünk neki csomagot a kedvenc kávéjával, édességével, könyvével, ilyesmivel. Ebből tudni fogja, hogy törődnek vele, és nincs egyedül a gyászban.

A virtuális temetés a jövőben is velünk marad

Szintén a Wired cikke említi, hogy a képernyőn közvetített temetési szertartás nem újdonság, gondoljunk csak Diana hercegnő végső búcsújára, amit huszonnégy évvel ezelőtt körülbelül két és fél milliárd néző követett a tévé előtt. A magazin által megkérdezett etikettszakértő szerint a virtuális temetés a pandémia lecsengésével sem tűnik el, helyette megmarad választható opciónak, amivel valószínűleg sokan élni is fognak. Michael Schimmel egyetért ezzel, és noha egy valóságos öleléshez szerinte semmi sem fogható, az olyan időkben, mint a mostani, amikor ezer és egy tényező meghiúsíthatja a személyes jelenlétet, ezek az online események jelenthetik a gyászoló család utolsó mentsvárát, hogy ne érezzék magukat teljesen egyedül.

(Fotó: Getty Images Hungary, Pixabay)

További cikkek a témában:

A Dyson-gömb segítségével akár a holtakat is feltámaszthatnánk A Dyson-gömbbel elképzelhetetlen mennyiségű energia állítható elő, amely segítségével egy MI iszonyatos mennyiségű adatot képes kezelni – ha pedig akad elegendő adat, elérhető az örök élet. Azoknak is, akik már meghaltak.

A lefagyasztott halottak felélesztése a következő generációk feladata lesz, de hogy fogják csinálni? Százhetven krionikusan kezelt páciens várja az arizonai Alcor épületében, hogy második esélyt kapjanak az életre, de a cég jelenleg nem dolgozik az újraélesztésükhöz szükséges technológián. Ennek ellenére az Alcor alapítója, Linda Chamberlain szerint 50-100 év múlva már fejlődik annyit a tudomány, hogy visszatérjenek a halottak.

A videojátékok sokkal izgalmasabbak lennének, ha tényleg belehalhatnánk - mondja a modern VR-szemüvegek atyja Elég nehéz máshogy érteni Palmer Luckey szavait.