Ősi tanulságok

Oisín, az ősi ír fianna szabadcsapatok nagy harcosa egy nap vadászni indult és a mezőn találkozott Niamh-al, Tír Na nÓg királyának lányával. A harcos követte őt a másvilági birodalomba, ahol senki nem ismerte a bánatot és az öregséget. Tír Na nÓg ugyanis az Örök Fiatalság Földje volt, ahol a lakók felett megállt az idő. Mikor azonban Oisín honvágytól hajtva újra ellátogatott Írországba és véletlenül leesett mágikus lováról, a varázs megtört, visszatért addigra már 300 éves testébe és hamarosan eltemették a szintén idős és megviselt emberek, akik rátaláltak.

Egy másik legenda szerint Tithónoszt, a trójai király fiát elrabolta Eos hajnalistennő, elvitte magával Etiópiába, majd örök életet kért számára az istenektől. Egy fontos feltételt azonban elfelejtett csatolni a kéréshez, nem tette hozzá, hogy örökké fiatal is maradjon a férfi. Tithónosz így hiába élt a végtelenségig, hamarosan már csak egy idős, halovány testben tehette ezt, Eos pedig bánatában elzárta őt egy kamrába a világ elől. Egy másik verzió szerint tücsökké változtatta.

Az emberiség mítoszai tele vannak ehhez hasonló tanító jellegű történetekkel, amelyek közös jellemzője, hogy ritkán végződnek úgy, ahogy a szereplők eltervezték. Az örök fiatalság ideája mintha még a képzeleten is kifogna. Ennek ellenére a kollektív fantáziát nem hagyja nyugodni az ötlet:

mi lenne, ha mégis sikerülne az elixír nyomára bukkanni, megszerezni a kontrollt a testünk felett és végleg eltörölni az idős kor problémáit?

Az örök fiatalság kutatása nem egyenlő az örök élet kutatásával, a mítoszokkal ellentétben egy egyszerűbb célt szeretne megvalósítani, a test öregedésével járó specifikus jelenségek megértését és visszafordítását. Az örök szót tehát el is felejthetjük és mágikus birodalmak és istenekhez szóló kérések helyett fordulhatunk a tudományhoz a megoldásért.

Kétfejű egerek

1864-ben Paul Bert az oldaluk mentén összevarrt két patkányt, hogy megfigyelje, vajon sikerül-e kialakítani közös érrendszert az állatok között, amely mindkettejüket életben tartja. A kísérlet sikeres volt és a parabiózis (egymás mellett élés) gyakorlata megszokott jelenséggé vált a laboratóriumokban, de elsősorban endokrinológiai vizsgálatok céljára szolgált. Egészen 1956-ig kellett várni, hogy egy kutatóban felmerüljön a módszer öregedéssel kapcsolatos kísérletekre való alkalmazására. Clive M. McKay, a Cornell Egyetem biokémikusa '57-ben publikálta első tanulmányát a kutatásokról, amelyek során 69 idősebb patkányt 69 fiatalabbal kötöttek össze, hogy a vér és tápanyagok transzfúzióját megfigyeljék. A fiatalabbak 1,5 hónaposak voltak, az idősebbek 16 hónaposak, ami emberi években számolva nagyjából 5 éves-45 éves pároknak felel meg.

Azok a szerencsés rágcsálók, amelyek jól kijöttek egymással és nem harapták le egymás fejét szó szerint, átlagban 9-18 hónapot töltöttek együtt, ez alatt az idő alatt pedig az öregebb tagja a párnak ugyanolyan csontsűrűségi értékeket produkált, mint a másikuk, vagyis az egészségi állapotuk egy szintre került. 1972-ben a Kaliforniai Egyetemen hasonló kísérlet zajlott le, ennek során a kutatók megállapították, hogy az idősebb egyedek élettartama négy-öt hónappal kitolódott, ekkor azonban még nem tudták, hogy pontosan milyen folyamatoknak köszönhető ez.

Az ígéretes eredmények ellenére a kutatások valamikor a '70-es években leálltak, nem mintha az örök fiatalság lehetősége veszített volna vonzerejéből, de a patkányokkal való kísérletezés mégis háttérbe szorult. Ennek oka részben a kezdetleges állatvédelmi szabályokra vezethető vissza, a kutatók ekkor még nem annyira foglalkoztak az állatok pszichológiai állapotával, így nem minden pár maradt elég ideig életben a megfigyelésekhez, ezen felül az összevarrás technikája is bonyolult feladat volt. A parabiózis szokása azonban a 21. században új életre kelt és kétezres évek elején újból benépesültek a laboratóriumi ketrecek a kétfejű patkányokkal és egerekkel.

A Berkeley Lab kutatói, Irina és Michael Conboy a Nature-ben 2005-ben közzétett tanulmánya szerint az idősebb állatok határozottan profitáltak a közös keringési rendszerből az izmok regenerálódásáért felelős szatellita sejtek aktiválásának köszönhetően, amelyet a sejtek és szövetek közti normális fejlődést biztosító Notch jelpályák helyreállítása biztosított. De azt kijelenteni, hogy ez csupán a fiatal vér regeneráló hatásának köszönhető, korai lett volna, hiszen a parabiózisban élő rágcsálók megosztották a szerveiket és immunrendszerüket is, minden sejtszintű folyamat pontos monitorozására nem volt lehetőség. Egy másik probléma is volt a kísérlettel: a kutatók eredetileg nem örökifjú egereket akartak teremteni, hanem az eredményeket az emberek fizikai állapotának javítására felhasználni, de a módszert nyilvánvalóan nem lehetett humán tesztekben reprodukálni. Kellett egy új stratégia kifejezetten a vér szerepének tanulmányozására.

Kezdődik a világ első humánkísérlete a telomerek helyreállítására és az örök fiatalság megszerzésére Rejuvenating, anti-aging, cell-therapy, a reklám- és a szépségipar marketingesei nem spórolnak a hatásos kifejezésekkel. Az örök fiatalságot ígérő ipar azonban csak a külsőnket alakítja át, a valódi “örök élet forrása” a génterápia. Januárban elkezdődhet a világ első humánkísérlete a telomerek helyreállítására, lehet, hogy jövőre már zokni és rénszarvasos pulcsi helyett tényleg éveket vehetünk ajándékba?

Friss vér aranyáron

Mialatt a kutatások új erőre kaptak, a világban elterjedt a híre a friss vér fiatalító hatásának és rengeteg helyen kezdtek bele a vizsgálatokba, különböző cégek pedig a kereskedelmi potenciált is kezdték meglátni és kihasználni. A vérplazma transzfúziója ugyan bizonyos betegségek esetében hatóságilag is engedélyezett megoldás, de a plazma, amely a vérnek a folyékony, vörös-, és fehérvérsejteket nem tartalmazó, de fehérjékkel, hormonokkal és ásványi anyagokkal teli része, akár egészségügyi problémákat is okozhat, nem megfelelő alkalmazása szervi károsodással és súlyos allergiás reakciókkal is járhat. Mivel a fiatal vér transzfúziójának hatása egyébként is vitatott kérdés, ezért az FDA, az Egyesült Államok Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatala 2019-ben már hivatalos közleményben figyelmeztette a polgárokat, hogy óvakodjanak ettől a gyakorlattól és ne vásárolják meg a cégek által kínált, többezer dolláros készítményeket, csak azért, hogy a memóriájukat javítani próbálják.

Ez a figyelmeztetés átmenetileg a végét jelentette az Ambrosia nevű startupnak is, amelyet Jesse Karmazin 2016-ban alapított és 8000 dollárért (2 400 000 forint) árult egy liter plazmát, illetve egy kezelést. A résztvevők egy klinikai teszt során kapták meg az adagjukat, 16-25 éves donorok vérét, de a vélhetőleg pozitív eredményeket csak a cég alapítója erősítette meg, az erről szóló tanulmányt nem publikálták. Az ehhez hasonló gyógyszertesztek egyébként is egy olyan szegmensét képviselik a vizsgálatoknak, amellyel nem mindenki ért egyet, mivel az általános gyakorlattól eltérően ilyenkor a tesztalanynak kell fizetnie a részvételért, nem fordítva, pedig a hatás egyáltalán nem garantált. Az Ambrosia néhány hónappal bezárása után újranyitott Ivy Plasma néven, de ez a cég már nem kínál életkor-specifikus, vagyis fiatal emberektől származó plazmát.

Az agy második élete

Más cégek is beszálltak azonban az öregedés elleni versenybe, többek között az Alkahest, amelyet Tony Wyss-Coray, a Stanford Alzheimer kutatóközpontjának igazgatója hozott létre 2014-ben, miután parabiózisos kutatásai közben felfedezte, hogy a fiatal vér regeneratív hatással bír az idősebb alanyok agyának működésére. A tanulmány szerint a hippokampusz neuronjai robosztusabbakká váltak és a szinapszisok plaszticitása is nőtt. Kognitív változások is megfigyelhetőek voltak, az öregebb egerek gyorsabban tanultak és jobban emlékeztek néhány hét után. Mindezt részben a ciklikus AMP (adenozin-monofoszfát) molekula aktiválásához kötötték, amely másodlagos hírvivőként a sejtek közötti jelátvitel alapvető fontosságú eleme. Mikor a kísérletet megismételték, immár nem összevarrt állatokon, hanem egyszerű plazmainjekciókkal, a hatás ugyanaz volt: az idősebb egyedek hippokampuszában pozitív változások következtek be és a kontrollcsoport alanyaival összehasonlítva sokkal jobban teljesítettek a memóriateszteken is.

Az Alkahest céljai annyiban különböznek az Ambrosiáétól, hogy az előbbi cég gyógyszerfejlesztésekre használja a vizsgálatokat, az emberi kognitív képességek hanyatlásával járó betegségek, mint például az Alzheimer elleni küzdelem jegyében, ezért is koncentrálnak elsősorban az agyban észlelhető hatásokra a vizsgálatoknál. 2019 augusztusában megkezdődtek a humán kísérletek is, a cég 40 páciens bevonásával tesztelte a módszert, azonban nem akármilyen vérplazmát adtak a betegeknek, hanem egy kivonatot, amely a teljes plazma több tízezer fehérjéje helyett csak 500-at tartalmazott. Ez a frakcionalizált megoldás lehetőséget adott rá, hogy sokkal specifikusabban válasszák ki azokat a proteineket, melyek vélhetőleg pozitív hatással bírnak, mivel azokat tartották meg, amelyeknek a száma idős korban csökken és azokat hagyták ki, amelyekből egyre több lesz. A GRF6021 plazmakészítmény kísérleteinek eredményeit idén márciusban hozták nyilvánosságra az Alzheimer és Parkinson Kór 15. Nemzetközi Konferenciáján és pozitív eredményekről számoltak be a közlemény szerint.

Mindeközben a Berkeley laboratóriumában

A Berkeley laboratóriumában Irina és Michael Conboy tovább folytatta parabiózissal kezdődő 2005-ös kutatásait, de ők is áttértek egy kevésbé invazív és radikális, így embereken is megismételhető módszerre, amely egyúttal arra is lehetőséget adott, hogy felmérjék a hatását annak, hogy a fiatal vér milyen konkrét módon hat az idősebbekre. 2016-ban már arról számoltak be, hogy a legújabb eredmények szerint ugyan továbbra is megfigyelhető az idősebb állatok izmainak és májának javulása a vérátömlesztés következtében, de a fiatal egyedek idősebb vér miatti jelentősebb mértékű állapotromlása arra enged következtetni, hogy elsősorban az öregebb vérben megszaporodó káros anyagok jelenléte lehet a felelős az időskori problémákért, és ennek a hatását tompította a parabiózis, mivel ilyenkor a vér egy része egy másik állatba távozott.

Vagyis a vér felhígítása nagyobb szerepet játszik a pozitív folyamatokban, mint a fiatalabb vér jelenléte.

Ennek bizonyításaként olyan vizsgálatot végeztek idősebb egereken, amely során kihagyták a fiatal vért, ehelyett az állatok saját vérplazmájának felét cserélték ki sóoldatra, amely 5% albumint fehérjét tartalmazott, hogy ezzel pótolják a kieső proteineket az állatok szervezetében. Már egy hígítás is elég volt ahhoz, hogy a korábban parabiózissal elért regeneratív változások bekövetkezzenek, és mind az izmokban, mind a májban és a hippokampuszban fiatalodást figyeltek meg a kutatók. Mikor ugyanezt a tesztet elvégezték az ifjú egereken is, negatív hatás jeleit nem észlelték.

"A felfedezés elmozdítja a megfiatalodás jelenleg domináns modelljét a fiatal vértől a vérben jelenlévő, korral emelkedő számú és potenciálisan káros faktorok eltávolításának előnyei felé."

- írták a Berkeley Lab közleményében tavaly júniusban. Mit jelent ez az új irány? Amellett, hogy véget vethet a parabiózis gyakorlatának, legalábbis a gerontológiai kutatások során, előtérbe helyez egy olyan kezelési módszert, amelyet évek óta alkalmaznak bizonyos betegségek esetén és hivatalosan elfogadott terápiának számít, így a későbbiekben akár fiatalodásra is használható lehet. Ez a terápiás plazmacsere, vagy plazmaferezis, amelynek során egy egyszerű, néhány óra alatt lezajló kezelés alatt a beteg vérét egy eszközön engedik át, amely megszűri a káros anyagoktól, majd ugyanezt a vért visszaengedik a testbe.

Ari Rastegar különös élete

A milliárdos ingatlanbefektető, Ari Rastegar az elmúlt években több alkalommal is megfordult egy mexikói klinikán, ahol a hétezer dolláros kezelések alatt minden alkalommal egy-egy kis adag vért kivontak a szervezetéből, majd egy centrifugában történő tisztítás után visszapumpálták a testébe. A módszer az őssejteket helyezi fókuszba és az Egyesült Államokban csak betegségek terápiás céljára alkalmazható (ezért kell Mexikóig utazni érte), de ugyanolyan fiatalító hatása van a szervezetre nézve, mint a plazmaterápiának, Rastegar elmondása szerint. Az ingatlanmágnásnak ugyan vannak más, egészséges életmóddal kapcsolatos extrém szokásai is, például napi 125 féle vitamint szed a New York Postnak adott interjúja szerint, de azt, hogy az állapota akár egy ötévesével is vetekedhet, főként a terápiának tulajdonítja.

Irina Conboy azonban óva inti az embereket az elhamarkodott következtetésektől.

"Nem valószínű, hogy az öregedés visszafordítható mindössze egy fehérje megváltoztatásával.

A kísérletünkben felfedeztük, hogy lefolytathatunk egy procedúrát, ami viszonylag egyszerű és az FDA által elfogadott, de ez párhuzamosan megváltoztatta egyszerre több fehérje szintjét is a pozitív irányba." Vagyis egyelőre még nem ért el arra a pontra a tudomány, hogy pontos választ adjon arra a kérdésre, hogy az emberi vér komplex összetételében pontosan melyik alkotóelemeket kellene kicserélni, melyiket kellene megtartani a pozitív hatás maximalizálásához. Bizonyos gyógyszerkísérletek során arra törekednek a kutatók, hogy egy-egy ilyen különösen hasznos fehérje regenerálódására koncentráljanak, hogy a későbbiekben célzott hatású gyógyszer születhessen belőlük, de ahhoz még embereken is alaposabban le kell tesztelni a hatást, mivel, ahogy Steven Braithwaite, az Alkahest kutatócsoportjának vezetője a Guardiannak elmondta:

"Nem nagyra nőtt egerek vagyunk. Annyi mindent láttunk az állattesztek során, ami meggyőző számunkra, de az emberektől kell tanulnunk."

(Fotó: Wikimedia Commons, Pxhere, Pixabay, Getty Images/Lorado)

További cikkek a témában:

Szebben öregszünk, mint hajdanán, de azért még senki se bontson pezsgőt Két új finn tanulmány a fizikai öregedés és a kognitív öregedés mértékét vizsgálja a különböző generációk között: az érem egyik oldalán úgy tűnik, hogy a hetven az új hatvan, ugyanakkor számos negatívum is kirajzolódik az adatokból.
150 év lehet az emberek maximális élettartama egy új kutatás szerint A Gero nevű biotechnológiai cég friss kutatása szerint lehetséges, hogy az emberi élettartamnak van egy elméleti maximuma, ami után a szervezetünk még a legideálisabb esetben sem képes regenerálni önmagát.
A DNS-ből kiderül az egyes fajok átlagos élettartama, az emberé is Az ötlet nem teljesen új, de ilyen kiterjedt genetikai vizsgálatot még nem folytattak. Az is kiderült, hogy pusztán a biológiai óránk szerint hány év jutott volna nekünk.