A Yale Egyetem kutatói már a járványhelyzetet megelőzően is a paranoid viselkedés kialakulásának vizsgálatával foglalkoztak különféle kísérleti helyzetek megfigyelésének segítségével, mikor különösen ideális alkalom adódott ennek a mentális állapotnak a való világbeli vizsgálatára. A kutatók, Phil Corlett pszichológia professzor vezetésével, arra keresték a választ, hogy a bizonytalanság milyen mértékben járul hozzá a paranoia kifejlődéséhez, ezt pedig, a 2020 előtti időszakban, olyan kártyajátékokon keresztül vizsgálták, ahol a résztvevők számára ismeretlen időközönként és módon változtatták a játék szabályait, amelyről előzőleg csak annyit árultak el a kutatók az alanyoknak, hogy a játék kimenetele és a jutalmazás eleve bizonytalan módon történik. A teszt így a várt és váratlan változások és a belőlük fakadó bizonytalanság hatását egyszerre vizsgálta.

Azok az alanyok, akiknél előzetesen a paranoia nagyobb fokú jelenlétét regisztrálták (ez a pszichiátriai értelemben vett paranoid személyiségzavar alsó határa volt), a társaiknál könnyebben észrevették a változásokat, ami akár egy pozitív képesség is lehetne, de túlreagálták a szituációt és még sokkal nagyobb változékonyságot tulajdonítottak a helyzetnek, mint ami indokolt lett volna.

Vagyis a nem várt bizonytalanságra fókuszáltak, a rendszerszerű, normál statisztikai variációkat sokkal kevésbé vették számításba.

A probléma, hogy azok, akiknél meggyőződéssé, sőt hitté válik a világ alapvető megbízhatatlanága, a változásokra radikálisan reagálnak: azonnal felülírják az addigi elképzeléseiket egy potenciálisan negatívabb kedvéért és ez a szociális kapcsolataikban is lecsapódik, így könnyen ellenségként könyvelhetik el az addig barát vagy semleges kategóriába tartozó egyéneket is. A paranoia ugyanis elsősorban a társadalmi kapcsolatokban, az emberekhez való hozzáállásban mutatkozik meg, emiatt pedig táptalajává válhat az összeesküvés-elméleteknek is. A Yale pszichológusai a váratlan bizonytalanság felfedezett szerepe miatt a paranoiát a nem-társadalmi hit felülírásának deficitjeként jellemezték, ahogy tanulmányukban írják: a paranoid személyiségek

"a hofstadteri fordulópontnál állnak, folyamatosan változást várva, de soha nem tanulva belőle."

(Richard Hofstadter amerikai történész Paranoid stílus az amerikai politikában címmel írt esszét, amelyben a paranoia kifejezést a nem klinikai értelmében használta). A paranoid szót azonban gyakran alkalmazzuk nem csak azoknak az eseteknek a jellemzésére, amelyek már a pszichiátria körébe tartoznak, hanem hétköznapibb viselkedési módokra is, egy váratlanul beköszöntő, globális járványhelyzet kialakulása pedig megsokszorozhatja ezeknek a számát, a meglévő paranoiákat pedig felerősítheti. A kutatók a tanulmányuk készítése közben ezért kiterjesztették a vizsgálatok körét a való életben tapasztalható helyzetre adott reakciók elemzésére is, hogy még átfogóbb képet kapjanak a hirtelen jött és nagyfokú bizonytalanságot okozó események szerepéről a paranoia előidézésében.

Az online kérdőívek és a kártyajátékok segítségével zajló adatgyűjtést a lezárások alatt és a megnyitások során is folytatták, az eredmények pedig arra utaltak, hogy általánosságban nőtt a paranoia az alanyok körében és ennek következtében az erratikus viselkedés a tesztek alatt. A kísérletek azt is kimutatták, hogy azokon a területeken élők, ahol a szabályozások kevésbé voltak szigorúak, például a maszkviselést csak ajánlották, nem tették kötelezővé, alacsonyabb arányban mutatták paranoia jeleit, de a legnagyobb számú, paranoid viselkedést mutató személyt azokban az államokban regisztrálták, ahol a korlátozások szigorúak voltak ugyan, de az emberek nem tartották be a szabályokat. A kutatók ezenfelül, talán nem annyira meglepő módon, de azt is felfedezték, hogy azok, akiknél előzőleg nagyobb fokú paranoiát mutattak ki, hajlamosabbak voltak az újonnan megjelent összeesküvés-elméletek elfogadására.

Corlett elmondása szerint ez lényegében várható volt, hiszen a történelem folyamán sok olyan globális szintű, de legalábbis tömegeket érintő váratlan esemény történt már, az ókori Róma tűzvészétől kezdve a hidegháború időszakán át 9/11-ig, amelynek hatására virágozni kezdtek a különféle elméletek, melyek a magyarázatot egy-egy csoport tevékenységében találták meg.

"Trauma és nagy változások idején, sajnos, hajlamosak vagyunk rá, hogy egy másik csoportot hibáztassunk."

- mondta a pszichológus. Míg ez a tendencia negatívnak hat, de mégis az egyén lelki stabilitásának a helyreállítását célozza azzal, hogy magyarázatot biztosít az eseményekre. A paranoia azonban ön-beteljesítő jóslattá válhat a kutatók szerint, még több bizonytalanságot és negatív társadalmi interakciókat létrehozva.

(Fotó: Pixabay, Pxfuel, Piqsels)

További cikkek a témában:

Létezik egy összeesküvés-elmélet arról, hogy honnan ered az összeesküvés-elmélet kifejezés A teóriának, mely szerint az összeesküvés-elmélet szópárosítást a CIA találta ki a hatvanas években, két változata is van: egy vadabb, valamint egy némileg hihetőbb.
Karanténba zárt szellem, avagy mit tesz agyunkkal az izoláció? "Az elszigeteltség olyan szinten megnöveli a korai halálozás kockázatát, mintha valaki napi tizenöt cigarettát elszívna, ráadásul (főként időseknél) tovább ronthatja a már meglévő problémákat, például a szív-és érrendszeri megbetegedéseket, vagy az Alzheimer-kórt."
Amikor a tömeg megbolondul - a zavargások pszichológiája A USA-ban az elmúlt hetek során úgy tűnik megvalósult a “tökéletes vihar”, a koronavírus-járvány okozta gazdasági válságból eredő munkanélküliség, majd George Floyd brutális meggyilkolása elérte, hogy tömegek vonuljanak az utcára, kifejezendő haragukat és elkeseredettségüket a társadalmi egyenlőtlenségek, a megélhetés nehézségei, legfőképp persze a rendőri túlkapás kapcsán.