Az online petíció népszerűsége az elmúlt héten kiugróan megemelkedett a Gizmodo értesülései szerint, noha az már nem is számít újnak: Kane Powell, egy marylandi zenész nagyjából egy évvel ezelőtt indított aláírásgyűjtést egy baráti összejövetelen történt eszmecsere után, ahol többek között Jeff Bezos is szóba került. Powell a Vice magazin munkatársának beszélt arról, hogy az Amazon alapítója igazán megvehetné a festményt, hiszen a pénze egészen biztosan megvan rá. A baráti társaság azonban nem állt meg ezen a ponton, és arra jutottak, Bezos valójában akár meg is ehetné a remekművet. Amikor megkérdezték Powellt, hogy mégis miért kellene ezt megtennie, nemes egyszerűséggel csak annyit felelt:

"Halvány fogalmam sincs."

Valamivel később aztán hozzátette, hogy mivel korábban még senki sem ette meg - vagy evett - a Mona Lisából, Jeff Bezos előléphetne, és véghez vihetné ezt. Azóta pedig a közbeszéd kis túlzással másról sem beszél, minthogy mi történne a milliárdossal, ha engedne az aláírásgyűjtők 'követelésének'.

A teljes gyűjteményét elérhetővé tette online a Louvre A világ leghíresebb múzeumának több mint 482 ezer műalkotást felvonultató gyűjteményét immár bárki megnézheti az interneten.

Az egyszerű halandó azt hihetné, hogy mi sem lenne egyszerűbb ennél, már ami a pénzt illeti, hiszen Jeff Bezosnak bőven van mit a tejbe aprítania. Csakhogy beárazni egy, a Mona Lisához hasonló értékkel bíró festményt korántsem olyan könnyű feladat. Persze ez nem jelenti azt, hogy még senki sem próbálkozott meg vele. Tavaly, egy francia technológiai vállalat igazgatója, bizonyos Stéphane Distinguin javaslatot tett arra, hogy szerinte a festményért alsó hangon akár hatvan billió dollárt is elkérhetnének. Hozzátette: ekkora összegből részben helyreállíthatnák az elmúlt időszak pandémia okozta kárait is. Ennek összege valójában több mint százszorosa lenne a történelem eddigi legdrágábban eladott festményének, a szintén da Vinci készítette Salvator Mundinak. Persze Bezos  nettó kétszázmilliárd dollárra becsült vagyonából valószínűleg erre is futná.

Ami magát a festmény elfogyasztásának (vagy nevezzük inkább rombolásának) rituáléját illeti, az a művészvilágban megszokott jelenség. Legalábbis Ami Adler, művészetjogi szakértő és a New York-i Egyetem jogi karának professzora szerint, aki a New York Times szerzőjének elmondta, hogy ez a hipotetikus elképzelés, vagyis a festménymegsemmisítés is a művészetalkotás egyik módja. Ezt az úgymond hagyományt több művész is tartotta az elmúlt évtizedekben, köztük Robert Rauschenberg.

1953-ban Robert Rauschenberg (született: Milton Ernest Rauschenberg, 1925–2008) amerikai festő egy igencsak látványosnak szánt gesztussal szó szerint el akarta törölni az előtte lévő generáció művészetét, választása pedig Willem de Kooning egyik munkájára esett, amit végül nem is csekély idő- és energiaráfordítással kiradírozott, majd a saját nevére vett. Az "Erased de Kooning Drawing" ("Kitörölt de Kooning-rajz") – amely ma Rauschenberg alkotásaként a San Franciscó-i Museum of Modern Art (SFMOMA) gyűjteményét gyarapítja – úgy született, hogy a fiatal, akkor még kezdőnek számító művész (saját bevallása szerint egy üveg Jack Daniel’s 'társaságában') felkereste az általa egyébként akkor már személyesen is ismert, nála huszonegy évvel idősebb, negyvenkilenc éves, befutott művészt, és elmagyarázta neki, hogy mivel éppen a művészet határainak keresése foglalkoztatja, ezért ennek a munkának a keretein belül, azt vizsgálva, hogy a korábbi alkotások eredményeként létrehozott művészi jelek mennyire törölhetők el, miután már több saját korábbi munkáját megsemmisítette, ám azzal az eredménnyel nem volt megelégedve,

szeretné valóságosan is „kitörölni” a művészettörténetből De Kooning egyik művét.

Amaz, ha nem is rögtön, de némi közös italozás után ráérzett Rauschenberg művészi gesztusának érvényességére, és bár vonakodva de belement, hogy a fiatal kolléga végérvényesen megsemmisítse az egyik művét. (Korábban egyébként ő maga is így tett az összes korai alkotásával.) Sőt nem csupán beleegyezett, de még kiválasztani is segített a megsemmisítendő képet. Rauschenberg egy későbbi interjújában elmondta, hogy volt olyan rajz, amit De Kooning azzal a megjegyzéssel tett vissza, hogy azért nem azt választja, mert az nem hiányozna Rauschenbergnek eléggé. Végül egy zsírkrétával, szénnel, ceruzával és tussal készített kép lett a kiválasztott. Rauschenberg hazavitte a De Kooningtól így megkapott alkotást, és a feljegyzések szerint nyolcheti kemény munkával, több radír elkoptatásával eltüntette azt a papírról. Ha ez még nem lett volna elég, ezt követően – festő-barátja, Jasper Johns javaslatára és közreműködésével arany keretbe foglalta, és saját címet adott az eredeti mű maradványaival szétkent-összemaszatolt papírlapnak. Ami így néz ki:

Bár a Louvre nem tartja valószínűnek, hogy Jeff Bezos egyszer csak beállítana hozzájuk azzal a kéréssel, hogy akkor ő most megvenné és elfogyasztaná a Mona Lisát, ha ez mégis megtörténne, akkor alighanem az lenne az utolsó étkezése, hiszen a festmény anyagai méregként hatnának az emberi szervezetre. Megölni pedig valószínűleg Powell sem akarná a milliárdost.

(Fotó: Pixabay, Flickr)

További cikkek a témában:

Infravörös technológiával fejtették meg A sikoly című festmény „őrült” üzenetét Valaki ceruzával különös szöveget írt Edvard Munch A sikoly című képére – az infravörös technológiának hála immár azt is tudjuk, hogy ki.

A modern festőművészet hamarosan szó szerint meghódítja a világűrt Az Uplift Aerospace és Jeff Bezos közreműködése olyan dolgot eredményez, amire korábban még nem volt példa: a Blue Origin New Shepard rakétája szállít majd először festményeket az űrbe.

Mesterséges intelligencia mutatja meg, hogy nézhetett ki Van Gogh, Napóleon és a Mona Lisa a valóságban Vannak emberek, akiknek arcvonásait mind jól ismerjük, noha soha nem készült róluk fénykép. De vajon felismernénk-e őket, ha holnap szembe jönnének velünk az utcán?