Akit komolyabban érdekel a téma, itt többet is olvashat a problémáról, de röviden arról van szó, hogy az üveg- és betongyártás óriási homokigénye lassan meghaladja azt, amit a Föld természetes készletei elláthatnak. A gondot tetézi , hogy építkezéshez nem lehet felhasználni akármilyen homokot, így például sem a sivatagi, sem a tengerparti nem alkalmas erre a célra. Ezért alapjáraton folyómedrekből termelik ki a szükséges mennyiséget, gyakran illegálisan, ami egyrészt környezetkárosító, másrészt kedvez a szervezett bűnbandák kialakulásának, bővülésének.

Robot-homokférget épített egy kutatócsoport laza, szemcsés közegben való mozgáshoz A kutatócsoport arra gondolt: van már repülő robot, úszó robot, tengeralattjáró robot, csőjáró robot és mindenféle kerekes meg lábas robotok, de homokban bujkáló robot még nincs!

A BBC szerint az emberiség évente nagyjából negyven-ötven milliárd tonna homokot elhasznál, ha viszont már ennek a mennyiségnek egy részét kiválthatnák mással, a bolygó jövőjének megóvása szempontjából ez is hatalmas lépés lenne. Brit fejlesztők ezért 'akcióba lendültek': szerintük a szétválogatott, tiszta és összeaprított

műanyag hulladékkal a homok tíz százaléka helyettesíthető lehet a betonban, méghozzá minőségromlás nélkül.

A projekt vezetője a Cambridge-i Egyetemen betonszerkezetekkel foglalkozó John Orr, aki sok időt töltött Indiában, hogy megvizsgálja az újrahasznosítás megvalósíthatóságának valószínűségét. Célállomásnak azért pont Indiát választotta, mert amíg a rengeteg beruházás miatt drasztikusan drágult a homok az országban, addig naponta körülbelül tizenötezer tonna műanyagszemét keletkezik. Orr szerint amennyiben a módszert India-szerte alkalmaznák, azzal nyolcszázhúsz millió tonna homokot megspórolhatnának. Nem utolsó szempontként felszámolhatnák a műanyag hulladékot. Hozzátette: az építőanyag hiányán az is segítene, ha egyszerűbb szerkezetű épületeket terveznének, hiszen így jóval kevesebb (körülbelül harminc-ötven százalékkal) betonra lenne szükség. Most már csak az a kérdés, elterjedhet-e ez a gyakorlat globális szinten?

Szó szerint öldöklés folyik a homokért a világban

Lassan kijelenthetjük, hogy a homok az új arany. Már amennyiben a homokhoz köthető gyilkosságokat nézzük: 2020. júniusában megöltek egy mexikói környezetvédő aktivistát, mert az illegális homokbányászat ellen tüntetett; két hónappal később két indiai férfi vesztette életét, miután a rendőrség tűzpárbajba került illegális kitermelőkkel. Szeptemberben pedig agyonlőttek egy dél-afrikai vállalkozót egy szintén a homok miatt kialakult üzleti vita következtében. Ez persze csak néhány közelmúltbeli példa, amelyek fizikailag ugyan több ezer kilométerre történtek, az eseteket összekötő kapocs azonban egy és ugyanaz: a homok.

Ahogy már fentebb írtuk, homok nélkül egészen biztosan nem létezne ennyi úthálózat és város, hiszen az az építőipar nélkülözhetetlen eleme. Sőt nem csupán az építőiparé, mivel szintén homok szükséges az üveg, a szélvédő vagy éppen egy okostelefon-kijelző gyártásához is. De még ezen kívül is napestig sorolhatnánk, mennyi használati tárgy tartalmaz homokot. Az ember a tengerpartok vagy sivatagok mérete alapján hajlamos azt gondolni a homokról, hogy sose fogy el, de ez az elképzelés téves.

Az erőforrás egyre csak fogy, az érte folytatott harcok pedig egyre nagyobbak és gyakoribbak.

Szakértők szerint ennek két fő oka van: egyrészt mert a sivatagi homok alkalmatlan az építőipari felhasználáshoz (túl finom szemcséjű), másrészt a világgazdasági fellendülés, az urbanizáció és a népességnövekedés miatt az elmúlt évtizedekben hatalmasra nőtt a kereslet. Ott van például Kína, ahol 2011 és 2013 között több cement fogyott, mint az Amerikai Egyesült Államokban a huszadik században. De említhetnénk a világ legnagyobb homokimportőrének számító Szingapúrt is, ahol homokkal töltötték fel a tengert, mintegy negyedével növelve ezzel az ország területét az 1960-as évek óta. Lényeg a lényeg: globális szinten

mindössze egy évtized alatt kétszeresére, évi ötvenmilliárd tonnára nőtt a kitermelt homok és kavics mennyisége.

Nem meglepő módon egyre nehezebb kielégíteni a megnövekedett igényeket. Sok helyen ezt úgy próbálják kivitelezni, hogy sivatagi homok helyett folyómedrekből és vízpartokon termelik ki a homokot, amely súlyos ökológiai következményekkel jár. A jelenséget részletesen vizsgálta egy, az Economistban megjelent cikk egy vietnami példán keresztül.

Hogy mekkora biznisz az illegális homokkitermelés, azt tökéletesen bemutatja a riport: eszerint az országot átszelő Vörös-folyó egyik kanyarulatát éjszakánként bárkák lepik el, hogy a hatóságok háta mögött kitermeljék a folyómederben lévő homokot. Az illegális bányászok számára ez hatalmas üzlet, tekintve, hogy a cikk szerint minden bárka után hétszáz és ezer dollár közötti összeg üti a markukat. (A helyi átlagkereset kétszázhatvankilenc dollár.)

A tevékenység valódi ára azonban pénzben nem mérhető, és még csak nem is a bányászok fizetik meg. Egy helyi földműves például arról panaszkodott, hogy amíg harminc éve a háza és a folyó között egy kilométeres út volt, mára mindössze húsz méter választja el tőle az extrém mértékű homokkitermelés miatt. A kitermelés ráadásul a folyók élővilágát sem hagyja érintetlenül, így jó eséllyel pár éven belül fajok tömeges kihalására készülhetünk. Kínában 2000-ben minősítették illegálisnak a homokbányászatot, mert az urbanizáció következtében felgyorsult építkezések visszafordíthatatlan károkat okoztak a Jangce folyóban az 1980-as, 1990-es években. Ha pedig már a fajkihalásnál tartunk, a folyamidelfin ennek a tevékenységnek 'köszönhette' kipusztulását. Az illegális bányászat azonban a tiltás óta is tart, csak 2019-ben több mint háromszáz homokot szállító bárkát foglaltak le.

A The StraitsTimes elemzői szerint Vietnamban olyannyira súlyos a helyzet, hogy 2022-re az összes kitermelhető homok elfogy.

Míg a Technology Inquier cikke jól tükrözi a készletek végességét: 2017-ben egyetlen év alatt négyszeresére emelkedett a homok ára. A gyilkosságok pedig folytatódnak. A helyi sajtó szerint Indiában komplett homokmaffiák működnek, melynek tagjai már több tucat személyt eltakarítottak az útból, köztük rendőröket, környezetvédőket, és egy újságírót, akit elégettek.

(Fotó: Getty Images Hungary)

További cikkek a témában:

Hét óra alatt termőfölddé változtatja a sivatagi homokot egy dubaji fejlesztésű technológia Az eljárás során bevonják a homokszemcséket, hogy az olyan hálószerű felületi kötést hozzon létre, ami megakadályozza, hogy a víz és a tápanyagok lejjebb szivárogjanak a növények gyökereitől. A fejlesztők szerint a homok túlélésünk zálogát jelentheti a Földön, sőt akár a Marson is.

A norvégok világelsőként megvalósítják a víz alatt lebegő alagutat Ami kívülről lebegő úttestnek tűnik, az valójában egy pár, a víz felszíne alatt harminc méter mélyre helyezett betoncső, ami megfelezi a déli Kristiansand és az északi Trondheim városok közötti mintegy huszonegy órás utat. A tervek szerint 2050-ben adják át a szerkezetet.

Lengyelország is belevág a tengeri szélerőmű-parkok építésébe Európa északi-északnyugati partvidéke szép lassan körbeépül tengeri szélerőmű-parkokkal, de a lengyelek kivártak az építkezéssel. Eddig.