A készülékek között az árukat tekintve elég komoly szakadék tátong, hiszen amíg az S22 ára 335 ezer forinttól indul, az Ultra legolcsóbb változatáért ennél 155 ezer forinttal kell többet fizetnünk. A tavalyi S21-szériához képest ez egyébként nem jelent jelentős áremelkedést, ugyanakkor az is igaz, hogy a kötelezőnek tekinthető teljesítménybeli növekedést és néhány extra funkciót leszámítva nincs nagy különbség a tavalyi modellekhez képest.
Az új széria tagjai már megjelenésre is markáns különbségeket mutatnak egymáshoz képest, hiszen míg az S22 és S22 Plus kisebb változtatásoktól eltekinve követi a tavalyi telefonok dizájnját, addig az Ultra egy az egyben úgy néz ki, mintha a tavaly megszüntetett Note-széria reinkarnációja lenne: a telefon szemből nézve jóval szögletesebb, mint a másik két modell, a kijelzője pedig nem teljesen lapos, hanem a szélein enyhén ráhajlik a telefon oldalára. Ami mindhárom készülékben közös, hogy rendkívül minőségi benyomást keltenek, a hátlap mindhárom készüléknél üvegből van, és a hátlapi kamerarendszer elrendezéséből is sikerült kihozni a maximumot esztétikai szempontból.
Sajnos a Samsung valamiért szükségét érezte, hogy az S22-nél és S22 Plusnál átvegyék az iPhone-ok egyik dizájnelemét, az idei készülékek hátoldala ugyanis teljesen lapos, a széleken sincs lekerekítve. Ergonómiai szempontból ez nem volt jó döntés, a telefonokat ugyanis így nem lehet igazán kényelmesen fogni, ráadásul mivel a hátlapjuk igencsak csúszós, így egy zötyögősebb budapesti buszon már valós veszélyként fenyeget, hogy a drága telefon egy döccenésnél kicsúszik a kezünkből. Az S22 esetében ezt a kényelmetlenséget némileg ellensúlyozza a praktikusan kicsi méret, ami manapság már ritkaságnak számít. Hogy ezt meg tudták oldani, az elsősorban az egész sorozatot jellező, rendkívül vékony keretnek köszönhető, hiszen a telefonok kijelzője ennek köszönhetően úgy tudott az elmúlt években is folyamatosan tovább növekedni, hogy közben maguk a készülékek nem lettek sokkal nagyobbak. Viszonyításképpen: bár az S22 kijelzőjének átmérője kereken 2,5 centiméterrel nagyobb, mint a hét évvel ezelőtt bemutatott Galaxy S6-é volt, a két telefon méretben csaknem ugyanakkora.
Ha a kijelzők minőségéről van szó, az elmúlt években egyértelműen a Samsung csúcskategóriás telefonjai lettek az a viszonyítási pont, amihez mindenki igyekszik felérni. A gyártónak az új szériával is sikerült némi újdonságot előhúznia az ingujjából, ami elsősorban a kijelzők fényerejében mutatkozik meg.
Az S22-sorozat mindhárom tagja 120Hz-es képfrissítésű AMOLED kijelzőt kapott, amely támogatja a HDR10+ szabványt is, a karcolásoktól pedig a legújabb Gorilla Glass Victus+ üveg védi. Az Ultra 6,8 colos képátlójú, 3088x1440 pixeles kijelzőt kapott, míg a 6,6 colos képátlójú S22 Plus és a 6,1 colos képátlójú S22 egyaránt 2340x1080 pixeles felbontású kijelzővel érkezik. A kijelző képfrissítése mindegyik telefonnál állítható fixen 60Hz-re valamint adaptív módra is, ebben az esetben a telefon önállóan állítja a képfrissítés gyakoriságát attól függően, hogy mit nézünk rajta. Ez a Samsung állítása szerint a fejlettebb, LTPO kijelzővel felszerelt Ultránál akár 1Hz is lehet, míg az S22-nél és S22 Plus-nál 48Hz a minimális képfrissítési gyakoriság. Emiatt a különbség miatt az Ultra papíron sokkal jobban bánik az akkumulátorral is, talán ennek tulajdonítható, hogy míg utóbbi készüléknél a gyári beállítások szerint adaptívra van állítva a kijelző, addig az S22-nek és S22 Plusnak alapból 60Hz-re van állítva a kijelzője, így ha ki akarjuk használni a 120Hz-es képfrissítés nyújtotta előnyöket, akkor ezt már magunknak kell beállítanunk a menüben.
A gyári adatok szerint az Ultra és a Plus kijelzője egyaránt 1750 nites fényerővel rendelkezik, míg a sima S22 papíron 1300 nites maximális fényerőre képes, azonban a telefonokat egymás mellé téve mi még hosszas nézegetés után sem igazán vettünk észre semmilyen különbséget a telefonok fényerejében. A betekintési szögben annál inkább, hiszen amíg az Ultra és a Plus kijelzői oldalról nézve enyhén kékes árnyalatúak, addig a sima S22 kijelzője minden szögből nézve ugyanolyan fehér. Az Ultra az 1750 nites maximális fényerőn felül rendelkezik egy "extra fényerő" (vision booster) funkcióval is, ami nem csak plusz fényerőt biztosít a telefonnak, de a Samsung szerint a mesterséges intelligencia használatával képes úgy optimalizálni a kijelző kontrasztosságát, színeit és élességét, hogy az bármilyen körülmények között a lehető legjobban látható legyen.
Ahogy azt megszokhattuk, a Samsung idén is két eltérő processzorral küldte piacra az S-szériát: Észak-Amerikában, Dél-Koreában, Indiában és néhány másik országban a Qualcomm legújabb processzorával, a Snapdragon 8 Gen 1-gyel kerülnek forgalomba a készülékek, míg Európában a Samsung saját gyártású Exynos 2200 processzorát találjuk az új telefonokban. Utóbbi egyik érdekessége, hogy míg a Samsung az utóbbi években Mali grafikus chipet használt a saját tervezésű processzorainál, idén váltottak, így az S22-szériában már az AMD RDNA-architektúráját használó Xclipse 920 GPU-t találjuk. Ez nem bizonyult jó döntésnek, hiszen míg a Geekbench 5-tel elvégzett tesztek alapján úgy tűnik, hogy az idei Exynos processzor valamivel erősebb lett, mint a Qualcomm chipje, a 3DMarkkal és Antutuval végzett GPU-tesztek alapján az Xclipse 920 teljesítménye jelentősen elmarad az Adreno 730-tól.
Érdekes, hogy bár elméletben a készülékek számítási teljesítménye megegyezik egymással, úgy tűnik, hogy a Samsung az Ultrát jobban optimalizálta, ugyanis mind az Antutuval, mind pedig a 3DMarkkal elvégzett tesztek alapján az S22 Plus és az S22 grafikus számítási kapacitása is elmarad az Utráétól. Mivel az ilyen "laboratóriumi" bechnmark tesztek soha nem adnak pontosan ugyanolyan eredményt, így az S22 Plusnál ez nem igazán számít, a két készülék közötti különbség elenyésző volt, a sima S22 pontszámai viszont egész jelentős eltérést mutattak az Ultrához képest. A telefonok között emellett teljesítmény szempontjából még annyi a különbség, hogy míg az S22 és S22 Plus fixen 8 GB RAM-mal és 128 vagy 256 GB tárhellyel kaphatók, addig az Ultrának van 12 GB RAM-mal és 512 GB valamint 1 TB tárhellyel ellátott változata is.
A fetiekhez hozzá kell tenni, hogy időközben kiderült, hogy a Samsung némileg trükközött az eredményekkel, ugyanis a telefonjaiknál több ezer alkalmazás sebességét mesterségesen csökkentették. A gyártó telefonjaiban megtalálható az úgynevezett Game Optimizing Service szolgáltatás, ami az alkalmazások azonosítója alapján egyedileg dönt róla, hogy mely alkalmazások milyen sebességgel futhatnak a telefonon, és mint kiderült, több ezer olyan alkalmazás akad, ami emiatt nem tudja kihasználni a készülékek maximális teljesítményét. A Samsung szerint a korlátozás kizárólag játékokra vonatkozik, és azt a célt szolgálja, hogy a telefon ne melegedjen túl, ám egyes felhasználók arra hívták fel a figyelmet, hogy a lassított alkalmazások között a játékok mellett számos más applikáció is megtalálható. Mivel a népszerűbb benchmark programok nem szerepeltek a lassított alkalmazások listáján, így az ezekkel mért eredmények értelemszerűen nem minden alkalmazásnál állják meg a helyüket, ennek következtében a Geekbench például a Galaxy S10-ig visszamenőleg minden csúcskategóriás Samsung modellt törölt a toplistájáról. Az ügy kirobbanása után a Samsung gyorsan reagált, és bejelentették, hogy hamarosan kiadnak egy frissítést, ami után a felhasználók már maguk dönthetnek arról, hogy engedélyezik-e a maximális teljesítményt az egyes alkalmazásoknál.
A Galaxy S22 Ultában négy kamera alkotja a hátlapi kamerarendszert, amely egy 108 megapixeles, lézeres autófókusszal és optikai képstabilizátorral is ellátott főkamerából, egy 12 megapixeles nagy látószögű kamerából valamint két 10 megapixeles telefotó kamerából áll össze. Utóbbiak közül az egyik 3x-os, a másik pedig 10x-es optikai zoomra képes, és mindkettőt ellátták optikai képstabilizátorral is, ami a legfeljebb 100x-os digitális zoomnál már igencsak hasznos kiegészítő. Akik látványos fejlődést vártak, azok kicsit csalódni fognak, ugyanis a telefon kamerája nem csak specifikációban, de a képek minőségében is hajszálpontosan megegyezik a tavalyi modellével, viszont szoftveresen történt néhány olyan újítás, ami előrelépésnek számít az S21 Ultrához képest: a több pixelből egy, fényesebb képpontot alkotó adaptive pixel technológiának köszönhetően valamivel javult az éjszakai fotók minősége, megjelent a telefonban az éjszakai portréfotó mód, az állatfelismerő funkció, és a készülék kapott egy Expert RAW applikációt is, amivel kifejezetten a tömörítetlen formátumban készült fényképeinket szerkeszthetjük. Ezek a funkciók nem exkluzívak, vagyis mindhárom S22 készülékben megtalálhatóak, sőt, az adaptive pixeltől eltekintve hamarosan régebbi Samsung telefonokra is elérhetőek lesznek.
Az Ultra fotós képességeiről összességében elmondható, hogy mindent tud, amit egy mai csúcstelefontól elvárhatunk: a bokeh-effektes portréfotóknál a mesterséges intelligencia hibátlanul különíti el a hátteret az előtértől, éjszaka is részletgazdag és színhű fotókat tudunk készíteni, a 10x-es optikai zoom pedig még a mai mezőnyben is szinte egyedülálló. A 8K-s videofelvétel lehetősége az S-szériánál már évek óta alapvetőnek számít, de mivel ez még ma sem minden csúcskategóriás telefonnál magától értetődő, így mindenképpen a pozitívumok közé sorolható.
Az S22 Ultra ennek ellenére fotós szempontból csak azoknak lesz igazán hasznos, akik rendszeresen használják a zoomot, ugyanis a készülékek fotós képességei ezt leszámítva szinte tökéletesen megegyeznek egymással. Bár az S22-ben és S22 Plusban csupán egy 50 megapixeles főkamerát találunk, a telefonokkal készített fotók pontosan ugyanazt a minőséget hozzák, mint az Ultrával készült fotók, és ugyanez igaz a nagy látószögű objektívvel készült fényképekre is. Jelentős különbség csupán a telefotó kamerával készült fényképeknél figyelhető meg, hiszen az S22 és az S22 Plus 10 megapixeles telefotó lencséje csak 3x-os optikai zoomra képes, vagyis ebből a szempontból a lehetőségeink jóval korlátozottabbak. A minőségbeli különbség már 10x-es nagyításnál is jól látható, efölött pedig az S22 és S22 Plus szép fokozatosan teljesen elfogy, míg az Ultrával ennél jóval nagyobb nagyításnál is egészen jó minőségű fotókat kapunk: 25x-ös zoomig csupán minimális minőségromlás figyelhető meg, és néhány esetben még az ennél nagyobb zoomal készült fényképek is egészen vállalhatóak.
Samsung Galaxy S22 Ultra tesztfotók:
Samsung Galaxy S22+ tesztfotók:
Samsung Galaxy S22 tesztfotók:
Az Ultra rendelkezik egy másik olyan egyedi képességgel, amivel a másik két telefon nem, nevezetesen jár hozzá egy digitális toll is, ami jelentősen kibővíti a telefon használati lehetőségeit. Bár az S-Pen már a tavalyi S21 Ultránál is elérhető volt, az idei modellben ez a toll a Note-sorozathoz hasonlóan már becsúsztatható a készülékbe, így sem az elvesztése miatt nem kell aggódnunk, sem a töltéssel nem kell külön foglalkoznunk. A digitális toll funkciói megegyeznek azzal, amit a Note-nál már megszokhattunk, vagyis többek között írhatunk és rajzolhatunk vele a kijelzőre, a kézzel írt szövegeket egy gombnyomással digitalizálhatjuk, készíthetünk vele képernyőfelvételt a kijelző tetszőleges részéről, a szavak fölé tartva lefordíthatjuk vele az idegen nyelvű szövegeket, emellett távirányítóként is használhatjuk például fényképezésnél vagy zenehallgatásnál.
A Samsung telefonok üzemidejére az elmúlt években nem lehetett panasz, éppen ezért minket is meglepetésként ért, hogy az S22-széria ebből a szempontból meglehetősen átlagos teljesítményt nyújt. A három telefon közül az 5000 milliamperórás akkumulátorral ellátott Ultra rendelkezik a legjobb üzemidővel, de ha a kijelzőt maximális felbontáson és adaptív képfrissítéssel használjuk, még ennél a telefonnál is simán előfordulhat, hogy a nap végén töltőre kell dugnunk. A 4500 milliamperórás akkumulátorral ellátott S22 Plus és a 3700 mAh-os akkumulátorral érkező S22 szintén kibírnak egy napot átlagos használat mellett, de a kicentizett üzemidő elég gyorsan kényelmetlenné válhat, ha valaki például sokat videózik a telefonjával, vagy amikor az akkumulátor maximális kapacitása az idő múlásával elkezd csökkenni.
Az S22-széria egyik újdonsága, hogy a Plust és az Ultrát vezetékkel immár 45 wattal is lehet tölteni, ám mivel a Samsung gyárilag már nem ad töltőt a telefonjaihoz, így nem tudtuk kipróbálni, hogy a plusz teljesítménnyel mennyi időt tudunk megspórolni. Külföldi tesztelők mérései alapján nem sokat, a 45 wattos töltés ugyanis összességében alig gyorsabb, mint a 25 wattos gyorstöltés, amivel a sima S22 rendelkezik.
Az újságíróknak kiküldött tesztkészülékek néha rendelkeznek olyan gyermekbetegségekkel, amelyeknek a boltokba kerülő verziónál már se híre, se hamva, ennek ellenére az objektivitás kedvéért ezekről is meg kell emlékeznünk. A nálunk lévő S22 Plus-szal a néhány napos teszt során kétszer is előfordult, hogy véletlenszerűen újraindult, és ugyanígy kétszer futottunk bele abba a problémába, hogy a telefon ledobta a hálózatot, és az csak a hálózati mód átállítása után tért vissza. Mind a Plusnál, mind pedig az Ultránál tapasztaltunk egy olyan jelenséget is, hogy a telefon kijelzője gyorsabb scrollozás közben egyszer csak elsötétült, és a kép csak akkor tért vissza, ha megnyomtuk a bekapcsológombot. A Galaxy S22 különböző változatairól mára számos teszt született különböző újságokban, amelyekben hasonló hibákról nem számoltak be a tesztelők, így ez alapján elég biztosan merjük állítani, hogy nem típushibákról van szó, csak pechünkre rossz tesztkészüléket fogtunk ki.
Az S22-szériában a szokásos lehetőségeket találjuk a biometrikus azonosításra, vagyis a kijelzőbe épített, ultrahangos ujjlenyomat-olvasó mellett az arcazonosítás lehetősége is rendelkezésünkre áll. Az Ultránál ez egyértelműen a jobbak közé tartozik, a telefon teljes sötétben is képes felismerni az arcunkat, ha pedig a menüben kikapcsoljuk a "működés csak nyitott szemnél" opciót, akkor napszemüvegben is fel tudjuk oldani a kijelzőt. Ezeket a funkciókat az S22 és S22 Plus is tudják, azonban az arcfelismerés itt mégis valamivel nehézkesebb - egy sötétebb utcán sétálva a telefon már csak akkor volt hajlandó felismerni az arcunkat, ha azt közvetlenül magunk elé tartottuk.
Bár a Galaxy S22-széria összességében hozza, amit a Samsung csúcskategóriás telefonjaitól elvárhatunk, a fentiek alapján nyilvánvaló, hogy aki tavaly megvette az S21-et, annak idén nem érdemes új készülékre váltania. Az idei sorozat tagjai között a szokottnál is nehezebb igazságot tenni, hiszen bár mindent összevetve világos, hogy a három készülék közül az Ultra a legjobb, a látványosabb megjelenés és az ergonómikusabb kialakítás mellett igazából csak az extra zoom és a digitális toll az, ami megkülönbözteti a Plustól, ezek pedig sok felhasználó számára nem számítanak létfontosságú funkciónak. A viszonylag jelentős (80 ezer forintos) árkülönbséget figyelembe véve emiatt úgy gondoljuk, hogy a legtöbb vásárlónak az S22 Plus lesz az ideális választás, míg a sima S22 elsősorban azok számára lehet megfelelő, akik a ma megszokottnál kisebb méretben szeretnék élvezni egy csúcskategóriás készülék (szinte) minden előnyét.
(Fotó: Bobák Áron/Rakéta.hu)