Rengetegen kísérleteznek hiperszonikus fegyverekkel, elsősorban rakétákkal, ami érthető is, és ha ezek sikeresen lennének integrálhatóak harci eszközként, az akkora ugrást jelentene, mint a második világháború után igazán elterjedő szuperszonikus fegyverek megjelenése. A hiperszonikus eszközök legalább a hangsebesség ötszörösével haladnak, és ezért a hagyományos elhárítórendszerek rakétái nem tudják ezeket utolérni, ráadásul még robbanófej sem feltétlen kell hozzájuk – pusztán a sebességből adódó kinetikus energia pusztító hatású. Egy ilyen fegyver esetén a végső cél mégsem elsősorban a szóban forgó sebességküszöb elérése, hanem a gyakorlati alkalmazhatóság.

A legtöbb hiperszonikus rakéta ugyanis úgy működik, mint egy sima rakéta – feljut a magasba, majd onnan a gravitációt kihasználva gyorsul az észvesztő sebességre. Mindez kutatási célzattal nem is probléma, a harci alkalmazhatósága ennek az eljárásnak ugyanakkor már hagy maga után némi kívánni valót. Egy ilyen eszköz ugyanis relatíve könnyen detektálható, nehéz és a hatótávja sem túl nagy. A kutatások épp ezért elindultak egy másik irányba is: az úgynevezett „lélegző” rakéták felé, amely bizonyos aerodinamikai problémák megoldása után az összes imént említett hátulütőt kiküszöbölné.

2021. szeptember 20-a pedig azért fontos dátum a hiperszonikus fegyverek szempontjából, mert az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) sikeresen tesztelt egy ilyen eszközt, amit egy repülőgép szárnya alól indítottak. A prototípus a részleg által indított program, a Hypersonic Air-breathing Weapon Concept (HAWC) keretében került kifejlesztésre két vállalat tavaly aláírt együttműködésében: a lélegző rakétát a Raytheon Technologies építette, míg a scramjet (supersonic combustion ramjet) hajtóművet a Northrop Grumman. A scramjet egyébként mozgó alkatrészek nélküli hajtómű, mely mintegy összepréseli a száguldás közben beérkező levegőt majd ezt szénhidrogén tüzelőanyaggal elegyíti, majd a gyorsan áramló levegőt begyújtja, amely így a hangsebesség ötszörösénél is gyorsabban hajtja meg a rakétát. Ennek következtében a HAWC a leginkább az oxigéndús környezetben működik, ahol a sebessége és a manőverezhetősége (ez ugye nincs meg a hagyományos, magasból alázuhanós megoldásnál) miatt jóval nehezebben érzékelhető az ellenséges rendszerek számára.

Szeptember 20-án a teszt több lépcsőből állt – többek közt: sikeres leválás a repülőgépről, a gyorsító beindítása, majd ezt követően a gyorsító leválása és a hajtómű beindítása, végül pedig maga a repülés hiperszonikus sebesség mellett. Ezek az elsődleges célok mind teljesültek, amit követően sem a DARPA-nál, sem az érintett cégeknél nem fukarkodtak a jelzőkkel, és az eseményt történelmi lépésnek nevezték, amely elhozhatja a következő generációs fegyverrendszereket. A fentebb említett scramjet-eljárásra egyébként több projekt is épül: az X–30 National Aero-Space Plane, a NASA pilótanélküli X–43 járművei, valamint a Légierő X–51 Waveridere. A mostani projektben a DARPA-n kívül az Amerikai Légierő is részt vett.

A világ leggyorsabb újrafelhasználható hiperszonikus repülőgépét már jövőre tesztelhetik A Quarterhorse Mach 5-ös, vagyis több mint 6000 km/h-s sebessége kilencven percre rövidíti le a New York Párizs távot, és első, vezető nélküli prototípusát hamarosan tesztelhetik az Egyesült Államok Légierejének finanszírozásával.

A szeptemberi teszt során begyűjtött adatokat felhasználják majd, hogy minél költséghatékonyabb terveket dolgozzanak ki a jövőben olyan rakétákról, amelyek gyártása is relatíve olcsó, és így hamarosan (a DARPA közleménye szerint: a „közeljövőben”) a vadászgépeket hiperszonikus rakétákkal lehet majd felszerelni.

(Koncepicókép a Hypersonic Air-breathing Weapons Concept (HAWC) rakétáról, forrás: Raytheon Missiles & Defense)

(Források: DARPA, New Atlas, Raytheon)

További cikkek a rakétán:

A 3D-nyomtatott katalizátor, ami lehetővé teheti a hiperszonikus repülést széles körben A hiperszonikus repülés legalább a hangsebesség ötszörösével történő utazást jelent, és jelenleg az egyik legfőbb technológiai akadály ezzel kapcsolatban a túlmelegedés – ezen segítene egy új katalizátor.

Készül a csendes X-59 szuperszonikus repülő, ami megalapozhatja a hangsebesség feletti közlekedés jövőjét A Lockheed Martin Skunk Works divíziója már építi a gépet, ami hangrobbanás helyett csak egy halk puffanást eredményez: ez, a tervek szerint, alig lesz hangosabb egy porszívó zajánál.

Másodszor is levegőbe emelkedett a világ legnagyobb repülőgépe Több mint két évet kellett várni rá, de csütörtökön végül újra felszállt a Startolaunch, ami arról vált híressé, hogy ez a világ legnagyobb szárnyfesztávolságú repülőgépe.