A Celera 500L rendkívül titokzatos projektnek indult, amely mögött az Otto Aviation nevű cég áll, akik nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy forradalmasítják a repülést. A gépről korábban mi is írtunk lent kattintható cikkünkben, de röviden itt a lényeg: a Celera 500L egy olyan jet, amely „740 km/h-s végsebességével és 8300 kilométeres hatótávjával teljes mértékben felveszi a versenyt a belépő szintű magángépekkel (mint amilyen a Cessna Citation CJ3+ vagy a Beechkraft King Air 350), miközben a fogyasztása, ennek következtében pedig az üzemeltetési költsége is töredéke a hagyományos privát jetekének.” Mindez dollárban kifejezve azt jelenti, hogy az eddigi 2100 dolláros óránkénti üzemeltetési költség a Celera-val 328 dollárra apad, ami az ígéretek szerint sokkal több ember számára hozhatja el a magángéppel történő utazás kényelmét. Ennek felel meg a kabin kialakítása is, mivel a 188 cm magas utastérben hat darab első osztályú ülés várja az utasokat.

Hivatalosan is bejelentették a Celera 500L-t, az elmúlt évek egyik legrejtélyesebb repülőgépét A speciálisan kialakított jet a készítői szerint "a legnagyobb dolog, ami a repülőgép-iparban az elmúlt ötven évben történt".

Ha pedig technológiai forradalomról beszélünk, akkor szükséges egy jól csengő hívószó vagy kifejezés, ami ebben az esetben a lamináris áramlás. Ez utóbbi a gép fura, tojásformájára utal, amelynek köszönhetően a levegő nem kavarog, hanem rétegesen áramlik a Celera teste körül, így jóval kisebb a légellenállás, mint a hagyományos kialakítású repülők esetén.

A lamináris áramlás így lényegében a turbulens áramlás ellentéte, és mint a NASA 2011-es cikkéből kiderül, ez a repülőmérnökök Szent Grálja, amelynek elvét egyébként 1930 óta próbálnak alkalmazni a repülők kialakításán. 1930 nem ma volt, és a NASA több kísérlete is befulladt, hogy elérje ezt a hatást, ami egyben válasz arra, hogy ha ekkora technológiai csodáról van szó, akkor ezt eddig miért nem tartották szem előtt a repülők tervezésekor. A gond az ugyanis, hogy a lamináris áramlást gyakorlati körülmények között piszok nehéz elérni. Elég csak némi apró, szemmel nem is észrevehető hiba az alkatrészek gyártásánál, és el is búcsúzhatunk ettől a kedvező hatástól. Sajnos kiderült az is, hogy Mach 0,7 és 0,8 sebesség között a repülő szárnyainak az elhajlása szintén akadályozza a lamináris áramlást – ez pedig pont az a sebesség, amellyel a modern kereskedelmi repülők utaznak. Ráadásul ez az elhajlás szükséges is ennél a sebességnél, vagy akkor, ha még gyorsabban szeretnénk utazni.

Nagyjából erre utalhatott az Otto Aviation alapítója, William Otto Jr. amikor a CNN-nek arról beszélt, hogy a lamináris áramlás fenntartásához olyan szerkezetre van szükség, amely nem hajlik, gyűrődik, illetve sehogy sem változik az alakja, és ezt fémekkel lehetetlen elérni, így különleges ötvözetekre van szükség. Emiatt valószínűleg ha a Celera 500L tényleg megvalósul hosszútávon is működőképes formában, akkor az igazi forradalmat nem is a lamináris áramlás felhasználása jelenti, hanem az anyag, amelyből a gép épült.

Mindenesetre a cég most egy lépéssel közelebb került az ambiciózus céljainak az eléréshez, mivel lezárult a gép tesztelésének az első fázisa, ami ötven sikeres repülést jelent. Több repülés alkalmával sikerült elérni a 400 km/h körüli sebességet 4,6 km-es magasságon, ami a sajtóközlemény szerint előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a gép 15 km-es magasságon elérheti a célul kitűzött 740 km/h-t.

Mint látható tehát, a célok között nem szerepel a 0,7 M elérése (ez 857,5 km/h-nak felel meg), ahol a szárnyak elhajlása fel szokott lépni. Ennek ellenére is tökéletes kialakításra lesz szükség már alacsonyabb sebesség esetén is, és arról egyelőre nem tudni, hogy ennek megőrzése magával von-e bármiféle extra karbantartási munkát, illetve ezzel együtt költségnövekedést. A tesztek alatt egyébként egy kísérőgépen rögzített infravörös kamerával figyelték a lamináris áramlás kialakulását, és a közlemény szerint az adatok alapján az Otto Aviation közelebb jutott a céljai eléréséhez, mivel minden repülésnél sikerült elérni a kívánt üzemeltetési célokat. Ráadásul a legutóbbi tesztrepülést egy, a közleményben nem részletezett fenntartható üzemanyaggal végezték – ami azért is jó hír, mert a Celera egy hagyományos, hasonló méretű repülőhöz képest már így is 80 százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyasztott, így, mint tehát a cég optimista hangú közleménye fogalmaz, a modell akár a fenntartható repülést is forradalmasíthatja.

Az Otto Aviation a tervek szerint 2025-ben kezdené el a gyártást, és már több nagyobb légitársasággal is tárgyalnak, de jelenleg elsősorban magánszemélyeknek adnák el ezeket a gépeket darabonként 5 millió dolláros áron.

További cikkek a témában:

Jöhet a hiperszonikus utasszállító repülőgép egy évtized múlva egy cég ígérete szerint De a terveket készítő Hermeus cég első körben még pilóta nélküli harci repülőgépet épít, amelynek első, kezdetleges prototípusát múlt héten leplezték le. A bemutatón volt egy kis meglepetés is.

Megkezdődtek az otthon összeszerelhető légitaxi tesztjei Az úgynevezett kit plane-ek, vagyis az otthon összeszerelhető repülők évtizedes hagyományokra tekintenek vissza, viszont multikopterből eddig még nem készült ilyen. Ezen szeretne változtatni a Tetra nevű startup, akik az Mk5 nevű, egyszemélyes gépükkel már a tesztfázisnál járnak.

Helyből felszálló légitaxi merev szárnyba épített légcsavarokkal Az Atlas Aero légitaxi-megoldása érdekes és elegáns, a prototípus állítólag már jövőre repülni is fog.