A klímaváltozás meglehetősen összetett folyamat, a vele járó egyik legnagyobb kihívás pedig, hogy az ember ne vesszen el a részletekben. Tudósok és közgazdászok ennélfogva sok időt töltenek a dolgok leegyszerűsítésével, illetve részekre bontásával; ezért születnek a különböző környezeti modellek, vagyis mondhatni miniatűr alternatív valóságok, melyben a kutatók szabadon kísérletezhetnek számokkal és elemekkel, hogy valamennyi esetleges kimenetelt megfigyeljenek.

A természettel kapcsolatos kutatások során ez időnként költség-haszon elemzés formájában valósul meg, amelyet politikusok és pénzügyi szakemberek világszerte megértenek. A hasonló tanulmányok üzenete valamennyi esetben leegyszerűsítve így hangzik: a vezetők fordítsanak most nagyobb összeget a védekezésre, hogy később gyarapíthassák (vagy inkább megmenthessék) országuk vagyonát. A legfrissebb példa erre az Európai Bizottság Nature Communications szaklapban közzétett tanulmánya az áradásoktól veszélyeztetett területek védelméről; a szerzők hangsúlyozzák, hogy a part menti településeket súlyos károk érik a tengerszint-emelkedés miatt, ami

előrejelzéseik szerint a század végére egy métert emelkedik, a helyzetet pedig tovább súlyosbítják az egyre intenzívebb viharok.

"Felmelegedő bolygónk sokféle változása közül a tengerszint emelkedése az egyik legegyszerűbben megjósolható folyamat, noha ez nem érinti egyformán a területeket, így például egyes közösségeket nagyobb veszély fenyeget, mint másokat." - mondja Hannah Cloke, a Readingi Egyetem hidrológiai professzora. Hozzátette: ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy a tengerszint a klímaváltozás miatt emelkedik, a tengerek és óceánok melegedésével ugyanis a víz térfogata ugyancsak növekszik, ráadásul azokat az olvadó gleccserek, jégmezők is duzzasztják. Az óceánok melegedésével a tengerszint apránként emelkedik, és ha az antarktiszi vagy grönlandi jéglemezek összeomlanak, a felhalmozódott víz pedig felszabadul, akkor a vízszint hirtelen megugrik. A probléma kezelése nem lesz olcsó mulatság Európának;

a tanulmány szerzői szerint az országok hosszú távon csak úgy spórolhatnak pénzt, ha a kontinens partvidékének körülbelül hetven százalékán javítják a védettséget.

Nem kell feltétlenül hatalmas falakat emelnünk

Valóban falakkal körülvett világban akarunk élni? Ez az egyetlen módja az alkalmazkodásnak? Sokan már így is csapdába estek olyan helyeken, amelyek hamarosan nem lesznek biztonságban, egyes vidékeken mégis ez tűnik az egyetlen lehetőségnek. A professzor Londont hozza példának, ami szerinte odaveszne a Temze árvízvédelmi gátrendszere nélkül. Ugyanakkor léteznek más, természetkímélő megoldások is a védekezésre, például dűnék vagy mocsarak újjáépítése vagy a part menti övezetektől való eltávolodás. Mivel ezen kivitelezések természetes folyamatokkal működnek, több szempontból egyaránt előnyösek a vadon élő állatok és az emberek számára, valamint kiküszöbölik a „durva” part menti védekezés legnagyobb hátulütőit, például hogy

a betonfalak egyszerűen kiszoríthatják az eróziót a part menti védtelen területekre.

Ám hiába a környezetbarát megoldások, irreális lenne azt gondolni, hogy ezek mindenhol sikerrel alkalmazhatók. Cloke szerint elképzelhető, hogy vannak más költséghatékony módszerek is a kockázat csökkentésére; ez minden bizonnyal érvényes a folyami árvizekre, ahol a szakemberek a legjobb időjárási és folyami modellek felhasználásával előre meghatározzák, hogy az árvizek mikor és hol jelentkeznek, ezáltal korai lépéseket tehetnek a károk elkerülése érdekében. Egyelőre viszont továbbra is keményen dolgoznak ezen előrejelzések javításán, mivel most még nehezen tudják megjósolni az áradásokat.

Akár két méteres is lehet az emelkedés?

Az IFL Scienceben közzétett 2019-es tanulmány szerint nem vesszük elég komolyan a klímaváltozás okozta tengerszint-emelkedést; a szakértők korábban úgy vélték, hogy

2100-ra maximum kilencvennyolc centiméteres emelkedést várhatunk, ugyanakkor a mostani eredmények alapján a tengerszint-emelkedés kétszer ekkora is lehet.

Jonathan Bamber, a Bristoli Egyetem munkatársa, a kutatás vezető szerzője szerint az emelkedés 1,79 millió négyzetkilométernyi szárazföldet fenyeget, köztük több fontos élelmiszertermelő területet. Hozzátette: a folyamat hatására akár száznyolcvanhét millió embert is áttelepíthetnek. A csapat a grönlandi és antarktiszi gleccserek állapotát vizsgálták: elemzéseik alapján amennyiben sikerül két Celsius-fok alatt tartani a felmelegedést, a tengerszint huszonhat-nyolcvanöt centiméterrel emelkedhet. Ám ha a klímaváltozás a jelenlegi ütemben folytatódik, ötvenegy-százhetvennyolc centiméterre számíthatunk. Ha pedig mindezt tetézzük a hőtágulás hatásaival, az emelkedés akár két méteres is elérheti. (Az egyelőre kérdéses, hogy a sarki jég olvadása pontosan milyen mértékben járul majd hozzá a folyamathoz.)

Bamberék szerint még ha a két méteres emelkedés nem is valószínű, a pusztító áradások bizonyosan gyakoribbá válnak.

(Fotó: Needpix)