Mindennek oka két emberi tevékenység: egyrészt a jégtakaró visszahúzódása, másrészt a talajban őrzött vízkészletek kimerítése. A témával kapcsolatos legújabb publikációt az előző hónapban tették közzé a Geophysical Research Letters című szakmai lapban. A tanulmányhoz a GRACE és a GRACE-FO műholdakból érkezett adatokat használták fel, és mind a két szatellitet úgy kalibrálták, hogy azok a Föld tömegének az elmozdulását mérjék.

A Hold nem a Föld középpontja körül kering Ráadásul Hold amúgy sem csak „kering”, hanem több száz típusú mozgást végez, például rezeg, mint egy megkondult harang a középkor óta. Közben a Föld meg részegen imbolyog.

Mint azt egy korábbi cikkünkben (fent) leírtuk, a Föld egyrészt nem egy tökéletes gömbszimmetrikus test, másrészt a forgáson és a keringésen kívül egyéb mozgásokat is végez, például imbolyog, aminek következtében elmozdul a forgástengelye, és ennek köszönhetően vándorolnak kicsit arrébb a sarkok is. Mindennek rengeteg természetes oka lehet (és volt/van) a földrengéstől kezdve számtalan geofizikai tevékenységen át, amelyek mind-mind megváltoztatják, hogy miképp oszlik el bolygónk tömege kicsit ahhoz hasonlóan, mintha egy hátizsákot pakolnánk át magunkon hol ide, hol pedig oda. Szokatlannak mondható azonban ezen változás üteme: jelenleg a sarkok 17-szer gyorsabban vándorolnak, mint tették ezt 1981-ben, ráadásul 2000 környékén hirtelen új irányt vettek fel. Egész pontosan a sarkok addigi déli irányú vándorlását egy keleti irányú elmozdulás váltotta fel körülbelül 1995-ben, és az 1995-2020 közötti periódusban kapcsolt következő sebességi fokozatra a sarkok elmozdulása – ebben az időszakban tehát 17-szer gyorsabbá vált, mint amilyen 1981 és 1995 között volt. Összességében 1980 óta a sarkok 4 méterrel kerültek arrébb.

A tanulmányban két lehetséges forgatókönyvet vizsgáltak: az egyik feltételezés szerint a szárazföldön valamilyen formában tárolt víz változása (mely tehát a tengelynek azt az elmozdulását előidézte, amely miatt a sarkok vándorolnak) egyenletesen ment végbe a vizsgált 1981-2020 közötti időszakban, vagyis a 2002-2020 közötti változása a vízkészleteknek megfeleltethető a 20 évvel korábbinak. A 2002-es év egyébként azért ilyen vízválasztó, mert ekkor lőtték fel az említett GRACE műholdat, tehát a gravitációs változásokra innentől rendelkezünk adatokkal. A másik teória szerint a tengely ilyen mértékű elmozdulása (aminek eredménye a sarkok vándorlásának a gyorsulása és az irányváltozása) a jégtakaró megfigyelhető mértékű visszahúzódásával vette kezdetét. Az adatok szerint pedig éppen ez a második feltételezés a helyes.

Magyarán a szárazföldön tárolt vízkészletek eltűnése a fő hajtóereje a sarkok kilencvenes években tapasztalt irányváltásának, valamint vándorlásuk felgyorsulásának. Még egyértelműbben: a tanulmány azt állapította meg, hogy szoros kölcsönhatás áll fenn évtizedek óta a klímaváltozás és a bolygó forgástengelyének a mozgása között. Vagyis sikerült bebizonyítani, hogy a változás már abban az időszakban is emiatt történt, amely periódusból nem rendelkezünk műholdas adatokkal. A szárazföldi vízkészlet egyébként két ok miatt tűnik el, az egyik a jégtakarók kiolvadása, a másik pedig a talajvíz felélése. Ez utóbbi esetben a felpumpált víz vagy ivóvízként hasznosul, vagy mezőgazdasági termelés során alkalmazzák – azonban előbb-utóbb a tengerekben, óceánokban köt ki, ezzel is megváltoztatva a bolygó tömegének az addigi eloszlását. Az elmúlt 50 évben az emberiség egyébként 18 billió tonna vizet szivattyúzott fel a föld mélyéről anélkül, hogy ezeket a készleteket pótolta volna.

A The Guardian-nek nyilatkozó szakértő szerint viszont mindettől önmagában nem kell pánikba esni, mert bár ettől megváltozhat a földi napok hossza, de csak milliszekundumokkal, viszont mindez intő jel arra nézvést, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van a bolygóra: az életmódunkkal szó szerint kiforgattuk a Földet a sarkaiból.

(Kép: Flickr/NOAA Satellites)

További cikkek a témában:

Megtalálták az európai tavaszi havazás okát - a Barents-tenger olvadó jégtakarója a magyarázat Az atmoszferikus pára összetételének elemzésével jöttek rá a kutatók, hogy a nedvesség nagy része a Barents-tengerből származik, ahol egyre gyorsabban tűnik el a jégtakaró. Emiatt a jövőben is lehet tavaszi hóviharokra számítani.

Mikor utoljára ugyanezek az előjelek érkeztek, utána az eddigi legnagyobb tömeges kihalás következett A víz hőmérsékletének emelkedésével a vízi szervezetek egyre nagyobb számban hagyják el az Egyenlítő körüli trópusi vizeket. Ezek a helyek a Föld lenagyobb biodiverzitással rendelkező ökoszisztémái, és nagyon nagyon rossz jelnek számít a kiürülésük.

Fél éves nyarak jöhetnek az északi féltekén Az időjárás a feje tetejére állt, ahogy a klímaváltozás gyorsul és a bolygó hőmérséklete tovább emelkedik.  Az évszakok kezdete eltolódik és ezt megsínyli majd a mezőgazdaság, a természeti környezet és az ember  is.