Vegyük például a halak mozgását, amely napjainkban is vita tárgyát képezi tudományos körökben, a folyamat ugyanis jóval összetettebb, mint korábban gondolták, és feltehetőleg ezért olyan nehéz mesterségesen reprodukálni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kísérleteznek vele.
Az mostanra világos, hogy a halak egyedi úszótechnikájukat uszonyaik változtatható merevségének köszönhetik, csakhogy eddig nem létezett olyan (hatékony) módszer, amivel ezt lemérhették volna. A virginiai Carnegie Mellon Egyetem kutatói viszont most azt állítják, hogy kidolgoztak egy modellt, amivel minden kérdésre választ kaphatunk.
A csapat kifejlesztett egy tonhalszerű robotot, ami egy fix merevségű uszonnyal ellentétben különböző sebességgel képes szelni a habokat, ráadásul mindezt nagyjából feleannyi energia felhasználásával, mint alapesetben.
Hogy szemléletesebben alátámasszák felfedezésük jelentőségét, a kutatók a váltós és váltó nélküli kerékpár közti különbséghez hasonlították a mostani és a korábbi kísérleteket: azáltal, hogy módosítottak az uszony merevségén, a
robothal képes alkalmazkodni az áramlatokhoz, ahogy a biciklisek is váltanak, ha dombon tekernek.
A csapat következő lépésben szeretné többféle méretben megvalósítani a technológiát, ami kulcsot jelenthet a hatékonyabb víz alatti drónok fejlesztéséhez. Ha pedig minden a terv szerint halad, idővel még a ráják hullámzó mozgását is átültetik a robotikába.
(Forrás: Synced, Science Robotics, fotó: Carnegie Mellon University, Unsplash/kate)