A BBC írt elsőként arról a kutatásról, amely szerint az Egyesült Királyságban az etnikai kisebbségekhez tartozók nagyobb valószínűséggel halnak meg a koronavírus miatt, mint a britek, ez a halálozási arány pedig már a világjárvány első hulláma alatt is megmutatkozott. A betegség emellett másképp érinti a férfiakat és a nőket, előbbiek ugyanis negyven százalékkal nagyobb eséllyel belehalnak, mint a nők, egyelőre tisztázatlan okok miatt. Mindeközben a nőkre nagyobb teher hárul a gyermekgondozás, a munkahelyi biztonság és a mentális egészségügyi problémák szempontjából.

Milyen jövő vár ránk a koronavírus után? Új forgatókönyveket alkottak a társadalomkutatók Persze egyiket sem kell szentírásnak venni, illetve azok országonként vagy régiónként is változhatnak, ugyanakkor a holisztikus képek közül egyik sem túl biztató.

Nyilvánvaló, hogy a nem, a származás és a bevándorlási státuszának helyzete számos konkrét kérdést felvet az egészségügyben. Ezt, pontosabban a járvány hatását az angliai egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre, különös tekintettel az etnikai kisebbségekre és a bevándorló nőkre vizsgálta egy, a Feminist Legal Studies folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány, melyből kiderül, hogy a világjárvány súlyosbította mindazon akadályokat, amelyekkel a  fenti csoportokba tartozó nők szembesülnek az egészségügyi ellátás igénybevétele során.

Egyenlőtlen hozzáférés

A Londoni Egyetem korábbi társadalomkutatásai már felhívták a figyelmet arra, hogy járvány következtében módosították az egyenlő hozzáférés szemléletmódját az NHS alapelveiben, ami elvileg garantálja, hogy mindenkinek egyforma lehetősége legyen az egészségügyi ellátáshoz -, ehelyett azonban teljesen előtérbe helyezték a vírus által közvetlenül érintett betegeket, és felfüggesztették például a rákszűréseket és a nem sürgős műtéteket. Az ellátás működési zavarai pedig felhívták a figyelmet az etnikai kisebbségek és a bevándorló nők egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének alapkérdéseire. Ez valamilyen módon megmagyarázhatja, hogy miért volt a március-áprilisban, koronavírussal regisztrált kismamák ötvenöt százaléka etnikai kisebbséghez tartozó nő, akik emiatt fokozottabban ki voltak téve a súlyos szövődmények kockázatának.

Rasszista hiedelmek

A tanulmány szerint ezek a nők különösen kiszolgáltatottak az orvosi előítéleteknek és a rasszista meggyőződésnek, például annak, hogy a britekhez (és általában a fehérekhez képest) jobban képesek megbirkózni a fájdalommal vagy betegséggel.  A szerzők szerint az egészségügyi szakemberek emiatt gyakran már a járvány előtt sem vették túl komolyan a kisebbségek problémáit. Az e csoportokba tartozó nők hosszú ideje korlátozottabban férnek hozzá a terhességi szakellátásához is: egy 2018-as tanulmány szerint az Egyesült Királyságban a fekete nők ötször nagyobb eséllyel, az ázsiai nők pedig kétszer nagyobb eséllyel haltak meg várandósságuk alatt, mint a fehér nők. A felmérés több olyan személyt említ,

akik meghaltak, miután olyan fájdalommal jelentkeztek az egészségügyi szolgálatoknál, amelyet korábban nem vizsgáltak vagy követtek nyomon.

A kiszolgáltatott bevándorló nők gyakran nem részesülnek megfelelő terhesgondozásban, ez viszont növeli annak valószínűségét, hogy születendő gyermeküknél kialakulnak bizonyos társbetegségek, így ők voltaképp már születésük pillanatában hátrányos helyzetbe kerülnek.

Egészségügyi analfabetizmus

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés akadályai nem mindig fizikaiak, gyakran a nemek szerinti kulturális akadályok tartják vissza az etnikai kisebbséghez tartozó nőket az ellátás igénybevételétől. Ezeket a kulturális szempontokat az egészségügyi rendszer nem érti és nem veszi figyelembe. Ilyen kulturális akadály lehet például, hogy a nők nincsenek tisztában a számukra elérhető támogatásokkal, nagyon

sokszor pedig önbizalomhiányukból adódóan kérdezni sem mernek az ellátás igénybevételével kapcsolatban.

Ez a jelenség az úgynevezett „egészségügyi analfabetizmus”, ami azt a téves benyomást keltheti a nőkben, hogy ők csak „problémát” jelentenek az egészségügyi rendszerben, és elriaszthatja őket a segítségkéréstől. A tanulmány szerzői szerint a félelem enyhítéséhez, valamint ahhoz, hogy a gyakran változó koronavírus-szabályokat mindenki betartsa, megfelelően meg kell érteni és alkalmazni azokat a marginalizált közösségek körében is.

Pénzügyi korlátok

Különösen a bevándorló nőknek kell pénzügyi akadályokkal szembesülniük az egészségügyi ellátás igénybevétele során, mivel ők a britekhez képest több kezelést csak fizetés ellenében vehetnek igénybe. A díjak kifizetése azonban komoly problémát jelent az alacsony jövedelműek, illetve a gyermeküket egyedül nevelők számára. A bizonytalan bevándorlói jogállással kapcsolatos további díjak és egyéb aggályok azt is jelenthetik, hogy akik korábban nem jutottak megfelelő egészségügyi ellátáshoz, a jövőben könnyebben bekerülhetnek a veszélyeztetett betegek közé. Ez különös aggodalomra ad okot a COVID-19 tükrében, mivel a krónikus betegségben szenvedők könnyebben elkaphatják a vírust.

Családon belüli erőszak

A bántalmazó párkapcsolatban élő bevándorló nőket szintén aránytalan mértékben sújtja a járvány. Kimutatták, hogy a családon belüli erőszak jelentősen megnőtt a korlátozások során, és aggasztó jelentések érkeztek arról, hogy

a nőket elutasították a menedékhelyektől, mert nem beszéltek angolul.

Bántalmazó partnerük állandó ellenőrzése szintén akadályozza a nőket az egészségügyi ellátás igénybevételénél, sokan pedig bevándorló státuszuk miatt kénytelenek egy bántalmazó kapcsolatban maradni.

Esély a változtatásra

A szakemberek úgy látják, hogy a régóta fennálló közegészségügyi válság lehetőséget kínál arra, hogy alaposabban megvizsgálják az egészségügyben a nőket érintő kérdéseket, valamint az etnikai kisebbségek és a bevándorló nők sajátos szükségleteit. Az ellátás jelenlegi zavarai ugyanis megmutatták, hogy a hagyományos egyenlő hozzáférési megközelítés valójában soha nem jelentett mindenkinek azonos lehetőségeket, csak éppen a világjárvány tovább súlyosbította a hátrányos megkülönböztetést.

Ez is érdekelhet:

Európában nem túl jó nőnek lenni

A nemek közti egyenlőtlenség az orvoslásban is megmutatkozik

A szegényeknek jövedelemarányosan is többe kerül a lakhatás

(Fotó: Pixabay)