2030-ra Kínának 1000 nukleáris robbanófeje is lehet, ami nem csak az USA-nak, de a térségbeli szövetségeseinek is meglehetősen rossz hír – derül ki a Nikkei Asia cikkéből. A kínai hadiipari fejlesztések, valamint az ország diplomáciai lépései ugyanis mind abba az irányba hatnak, hogy egy térségi, az USA-val szövetséges országgal vívott konfliktus esetén az intervenciótól visszariassza az Egyesült Államokat az a fenyegetés, hogy az ellencsapás akár a saját földjén is megtörténhet. Ennek egyik numerikusan leglátványosabb mutatója az ázsiai nagyhatalom nukleáris robbanófejeinek a száma. A Pentagon pedig a kínai katonai haderőről tartott éves beszámolóján nagyot növelt ennek kapcsán a tavalyi becslésén: míg 2020-ban úgy kalkuláltak, hogy a jelenlegi 200 robbanófejes arzenált Kína legfeljebb meg fogja duplázni, addig most már az ötszörös szorzó került elő – tehát az ázsiai ország 2030-ra akár 1000 nukleáris robbanófejjel is rendelkezhet. Mindez kiegészül a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 2027-ig tartó modernizációjával, mely évre Kína akár 700 szállítható robbanófejet is a magáénak tudhat.
Habár papíron az USA ennél komolyabb arzenállal rendelkezik – 2020 szeptemberében Amerika 3750 nukleáris robbanófejes erőt mutathatott fel, de az oroszokkal kötött Új START (New Strategic Arms Reduction Treaty) egyezség (melynek Kína nem résztvevője) miatt ebből 1550 vethető be – így pedig az évtized végére Kína igencsak közel kerülhet az amerikai kapacitáshoz. Azonban a robbanófejek számán kívül probléma még az azokat hordozó eszközök fejlesztése. Korábban mi is írtunk arról a hiperszonikus kísérleti eszközről, amely akár atomtöltetet is célba juttathat, és amely képes lehet megkerülni az amerikai védelmi rendszereket is. Ez a sikeres teszt egyébként nem csak váratlanul érte az Egyesült Államokat, de pont akkor került nyilvánosságra, mikor Amerika egy hasonló tesztje besült. Biden elnök korábban az „aggodalmát” is fejezte ki a kínai eszköz miatt.
A hasonló fejlesztések mindenesetre abba az irányba mutatnak, hogy a kínai fejlesztések célja, hogy akár nukleáris csapást is mérhessenek az USA-ra, ami ténnyel próbálhatnák elijeszteni Amerikát, hogy megvédje a térségbeli szövetségeseit. Ez az elrettentő erő pedig nem csak egy esetleges tajvani konfliktust érintene, de akár Japánt is. Probléma még a Pentagon nyilatkozó hivatalnoka szerint, hogy miközben növekszik a feszültség a két ország között, a két hatalom védelemért felelős hivatalos személyei között alig akad párbeszéd. Washington ezért nincs tisztában Peking terveivel, a gyanakvás pedig olajat önt a tűzre egy új fegyverkezési versenyben.
Az idei jelentés kapcsán a legtöbb aggodalom Tajvant érinti, mivel Kína nagyszámú, változatos rakétarendszer telepítésébe fogott, amellyel a partokhoz túl közel merészkedő hadihajók és vadászgépek is támadhatóakká váltak. Ráadásul a kínai modernizáció sem áll meg itt – az ázsiai ország a katonai és a civil szektorokat egyre inkább összefűzi, miközben élénken felhasználja a mesterséges intelligenciát is.
Mindez kiegészül a kínai katonai-diplomáciai húzásokkal, például, hogy az ázsiai ország a Covid-vakcina szállítmányokkal is több helyen a saját pozícióját erősítette meg, és egyes országokban (Kambodzsa, Thaiföld, Egyesült Arab Emirátusok) is fontolóra vette, hogy katonai állomásokat hoz létre a szorosabbra húzódó kapcsolatokat felhasználva.
(A cikkhez használt borító- és címlapkép illusztráció, forrása: Flickr/Jeff Keyzer)