Emelkedő globális átlaghőmérséklet, gyakoribb aszályok és tűzvészek, szintén gyakoribbá váló árvizek és emelkedő tengerszint, a biodiverzitás csökkenése, romló talajminőség, extrém csapadék, máshol nagy szárazság, az óceánok savasodása - csak néhány azok közül a hatások közül, amelyek a klímaváltozás negatív következményeit jelzik, de ennyi is elég, hogy világossá váljon: ezek a hatások nem csak a természetet és az állatvilágot, hanem az emberi civilizációt is rosszul érintik, az adaptáció pedig nehézkes a változás gyorsasága miatt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a globális éghajlatváltozás mögötti legfőbb hajtóerőt a fosszilis üzemanyagok képviselik, mivel a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak a 75%-a, valamint a szén-dioxid-kibocsátás 90%-a származik belőlük.

“Ahogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás beborítja a Földet, csapdába ejti a Nap hőjét. Ez globális felmelegedéshez és éghajlatváltozáshoz vezet.

A világ jelenleg gyorsabban melegszik, mint bármikor a feljegyzett történelem folyamán. A magasabb hőmérséklet idővel megváltoztatja az időjárási mintákat, és megzavarja a természet szokásos egyensúlyát. Ez rengeteg kockázatot rejt az emberek és minden más életforma számára a Földön.” - foglalja össze az ENSZ a folyamatot.

A nagy kérdés: mit lehet tenni a probléma megoldása érdekében?

A tudósok szerint nagyon is sokat, sőt, egyes elképzelések szerint akár egy emberöltőnyi idő alatt meg lehetne állítani a klímaváltozást, ha igazán akarnánk, és alkalmaznánk a megfelelő módszereket. Ezen a véleményen van legalábbis Myles Allen, angol klímakutató, az Oxford Egyetem professzora, aki szerint a fosszilis üzemanyagokkal foglalkozó ipari szereplők valójában “megengedhetik maguknak, hogy megoldják ezt a problémát”, mivel elegendő anyagi forrás áll a rendelkezésükre. A legfontosabb cél viszont nem a nettó zéró kibocsátás kellene, hogy legyen - azaz az a módszer, mikor a kibocsátott üvegházhatású gázokkal egyenlő mennyiséget kivonnak a légkörből -, hanem a geológiai nettó zéró kibocsátás, vagyis a kivont gázok örökre, illetve nagyon sok időre szóló tárolása a föld alatt, vagy más, hasonlóan végleges állomást jelentő helyszínen - mondja Allen professzor.

A kivonáshoz és a klímaváltozás negatív hatásainak más módokon való csökkentéséhez szükséges technológiákat sok cég, intézmény és egyetem fejleszti, azzal a tudattal, hogy a kutatás-fejlesztési programok során kikísérletezett modern technikák segíthetnek ott, ahol az egyszerűbb megoldások csődöt mondanak. A legegyszerűbb megoldás persze egyúttal a leglehetetlenebb is: ha holnaptól az emberiség semmilyen fosszilis üzemanyagot nem használna, és felhagyna az üvegházhatású gázok nagymértékű kibocsátásával, a globális felmelegedés előbb-utóbb megállna - ha ez még a 2020-as évben megtörtént volna, akkor a 2030-as évek vége felé szűnne meg a felmelegedés a szimulációk eredményei szerint -, de ez a forgatókönyv, egy több mint 8 milliárd emberrel benépesített világban, több mint valószerűtlen elképzelést jelent. A kibocsátás csökkentése fontos lépés, de a kivonás és más technológiák szintén hozzájárulhatnak egy élhetőbb világ fenntartásához.

“A tudomány hozta létre a problémákat, és sokan hisznek benne, hogy a tudomány része lesz a megoldásnak.”

- mondja Richard Bilton, a BBC riportere, aki a Panoráma: Megmenthetik a világot a klímatudósok? című dokumentumfilm házigazdájaként járja körbe a témát alaposan, bemutatva a legmodernebb technológiákat, amelyeket a világ különböző pontjain bevetnek a cégek és tudósok, és amelyek között számos ellentmondásos megoldás is akad.

A vitatott hatású szoláris geomérnökséggel kapcsolatos projektekről mi is több alkalommal beszámoltunk, de akadnak más különös tervek is: például az olivin homok használata az óceánok savasságának csökkentése, és a víz CO2-megkötő képességének növelése érdekében, vagy a mechanikus fák telepítése, amelyek a valódi, élő fáknál hatásosabban kötik meg a szén-dioxidot, viszont ahhoz, hogy működjenek, rengeteget kell belőlük létrehozni, és szolgálatba állítani.

A filmben kitérnek a “piszkos anyagiak” megkerülhetetlen kérdésére is, ami azért is fontos aspektusa az említett technológiák alkalmazását célzó törekvéseknek, mivel ezek a megoldások sok esetben nem éppen olcsóak, viszont ahhoz, hogy működjenek, nagy méretekben kell használni őket. A siker tehát nem csak a tudósokon és a technológián múlik, hanem azon is, hogy mennyi pénzt szánnak erre a különböző kormányok - az Egyesült Királyság a következő 25 évben 22 milliárd angol fontot (tízezer milliárd forintot) tervez erre szánni, míg az Egyesült Államok 12 milliárd dollár (4 ezer milliárd forint) befektetéssel tervez 2026-ig. Ezek az összegek hatalmasak ugyan, de még így is csak töredékét teszik ki annak, amit például az Egyesült Államok katonai célokra használ fel. Kiszivárgott információk szerint emellett az amerikai kormány tervbe vette, hogy 2026-ban 25%-kal vágja vissza a klímaváltozást monitorozó NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) költségvetését, valamint a NASA tudományos projektekre szánt költségvetését is felére csökkenhetik jövőre, vagyis a klímavédelemre szánt összegek egyre inkább eltörpülnek más beruházások mellett.

A megmenthetik-e a klímatudósok a világot kérdésre tehát nem egyszerű megadni a válasz, de az egyértelmű, hogy sokan sokféleképpen próbálnak tenni a negatív folyamatok ellen - a BBC Earth csatornán ma este debütáló dokumentumfilmben pedig kicsit közelebbről is betekintést kaphatunk a színfalak mögé.

(Fotó: HoAnneLo/Chris_LeBoutillier/Pixabay, Silicon Kingdom Holdings via ASU)

Ötven éve vizsgálhatnánk a klímaváltozás hatásait, de Nixon elnök másként döntött Az amerikai politikus asztalára került, 1971-ben készült dokumentum az "emberi faj túlélésének biztosításáról" írt, és csak most került nyilvánosságra.