A teljes kép gyors felismerése, vagyis úgynevezett globális fókusznak köszönhetően a világot nem összefüggéstelen pontok halmazaként érzékeljük, hanem rögtön felismerjük benne az alakzatokat. Konok Veronika, a tanulmány egyik szerzője szerint „a teljes képet automatikusan dolgozzuk fel, és ez akkor is így történik, amikor kifejezetten a részletekre kellene koncentrálnunk. Ha például a fenti összetett alakzattal kapcsolatban az a feladatunk, hogy csak a részleteket figyeljük, és döntsük el, hogy azok napot ábrázolnak-e vagy sem, egyszerűen nem tudjuk figyelmen kívül hagyni a nagy ábrát. Ha a nagy kép különbözik a részletektől, akkor ez lassítja a döntési folyamatot, vagyis megnöveli a reakcióidőnket. Ha viszont a nagy képre kell figyelnünk, és arról döntést hozni, hogy mit ábrázol, a részletek nem zavarnak össze, mert ezeket nem dolgozzuk fel automatikusan."
Jelen kutatás szerint azonban ez a folyamat megváltozik a sokat mobilozó gyerekeknél.
Ha arra kérik őket, hogy nyomjanak meg egy gombot, ha napot látnak a részletek, vagy a teljes kép szintjén, akkor agyuk előbb dolgozza fel a részleteket, és csak utána figyelik meg a teljes képet. Eredményeik alapján a felnőttekhez vagy a digitális eszközöket nem használó gyerekekhez képest gyorsabb a reakcióidejük, ha a célábra a részletek szintjén van.
Hogy kiderítsék, vajon a hatásért tényleg a digitális eszközök felelnek-e, a kutatók további vizsgálatokat végeztek. A figyelmi teszt előtt óvodás korú gyerekek egy csoportjának rövid ideig digitális játékkal, míg egy másik csoportja hagyományos játékkal (whack a mole) kellett játszania (a kutatók a gyerekek csoportba rendezésénél figyelmen kívül hagyták, hogy korábban használtak-e digitális eszközöket vagy sem).
„Az eredmények szerint hat perc digitális játék elég volt ahhoz, hogy a gyerekek a részletekre fókuszáló figyelmi stílust mutassák a figyelmi teszten.
Ezzel szemben a manuális játékkal játszók a tipikus globális stratégiát mutatták a figyelmi teszt megoldásakor” – mondja Miklósi Ádám, a kutatócsoport vezetője.
A fentiek alapján tehát jól látszik, hogy a digitális eszközök használata megváltoztatja világérzékelésünket. Ez a hatás gyerekeknél ráadásul jóval erősebb, mivel az agy ilyenkor még könnyen alakítható, és a masszív eszközhasználat akár hosszú távú hatásokkal is járhat.
„A tipikustól eltérő figyelmi stílus nem feltétlenül rossz, de az biztos, hogy más, mint amit eddig tapasztaltunk, és ezt fontos figyelembe venni többek közt az oktatási módszerek kialakításakor” – magyarázza Liszkai-Peres Krisztina, a kutatócsoport munkatársa, a cikk második szerzője. Elképzelhető, hogy a jövőben ezek a gyerekek új tanítási módszert és tananyagot igényelnek: korábbi kutatások szerint azok, akik inkább a részletekre fókuszálnak, jobbak az analitikus gondolkodásban, ellenben kevésbé kreatívak és szociális képességeiket illetően is lehetnek hiányosságaik. Hacsak nem változtatunk ezen a trenden, elképzelhető, hogy az újabb generáció tagjai közül több lesz a tudományos/műszaki beállítottságú felnőtt, és kevesebben választanak művészeti vagy emberekkel foglalkozó pályát, ami hosszú távon jelentősen megváltoztathatja a világunkat.
(Fotó: PxHere)