Az autók 'szeme', a LIDAR (Light Detection and Ranging, fényérzékelés és távolságmérés), ami lézersugarak segítségével meghatározza a mérőeszköz és a visszaverő felület távolságát. A modern 3D lézerszkennerek több lézerkibocsátó és detektor alegységből állnak, és szünet nélkül forognak. (Működési elvük leginkább a radarokéhoz hasonlítható.) A LIDAR mérésekből kapott távolságokat térbeli pontokként reprezentálja a rendszer, amit pontfelhőnek nevezünk. Az önvezető autókra szerelt lézerszkennerek akár százhuszonnyolc különálló lézersugarat is kibocsáthatnak, amelyek gyorsan, nagy felbontásban képesek feltérképezni a körülöttük található objektumokat. Ezek a fejlett detektorok rengeteg adatot gyűjtenek, amelyek valós időben történő feldolgozása egyelőre még sok nehézségeket okoz. A 3D-s térképek lényegében a valós világ szoftveralapú másolatai, melyek szakértők szerint hamarosan döntő fontosságúak lesznek a feltörekvő technológiák fejlesztése szempontjából, ideértve az autonóm járműveket, a drónokkal való szállítását, a robotikát és a kiterjesztett valóságot.
A technológia rohamléptékű fejlődését jól reprezentálja, hogy amíg két éve a LIDAR még igencsak költséges megoldásnak számított, manapság egyre olcsóbb, sőt, még az iPhone 12 Pro is ilyen kapott, amivel az eszköz könnyedén és meglehetősen pontosan felméri a körülötte lévő teret. A tendencia folytatódásával a lidar előbb-utóbb kikerül a technológiai óriásvállalatok kezéből, az általuk jelenleg használt világtérkép adatai pedig elmozdulnak egy skálázhatóbb, tömeges megközelítés felé. Csak viszonyításképp a Business Insider szerint a Google már eddig is közel kétmilliárd dollárt költött a Google Maps fejlesztésére, pontosabban arra, hogy minden kontinensre autókat küldjön az utcák lefényképezésére. Míg a Waze esetében az irányítás úgymond a mi kezünkben van: csupán azzal, hogy autózunk, és közben az okostelefonon megnyitjuk az alkalmazást, valós idejű adatokat oszthatunk meg, amelyek forgalmi viszonyokká és útszerkezetté alakulnak. Emellett aktívan is küldhetünk jelentéseket a közösségnek a forgalommal, balesetekkel, időjárási viszonyokkal és sok egyébbel kapcsolatban. A Waze mindezeket az adatokat összegyűjti és elemzi, majd ezek alapján újra és újra felajánlja a többi felhasználónak a céljukhoz vezető legoptimálisabb útvonalat.
A lidar elterjedésével idővel mindannyian a járművekhez hasonlóan, több LIDAR szenzorral szkennelhetjük közvetlen környezetünket, és kaphatunk olyan minőségű és pontosságú 3D-s térképeket, amelyeket korábban sohasem. Egyesek szerint ezzel a fejlődéssel a térképek megegyeznek majd a világ valós idejű ábrázolásával, és afféle "digitális ikertestvérré" válnának. Kevin Kelly, a Wired magazin társalapítója korábban "tükörországnak", vagy ha úgy tetszik, egy mindent egybefoglaló szoftvertérképnek nevezte a jelenséget.
A fent említett térképtől 'függő', feltörekvő iparágak közül talán egyik sem fektet annyi időt, energiát és pénzt a koncepció fejlesztésébe, illetve megjelenésébe, mint a kiterjesztett valósággal foglalkozó vállalatok. Hogy a legnagyobb techcégeknél maradjunk, a Bloomberg 2019-es értesülései szerint az Apple elég nagy érdeklődést mutatott a közelmúltban a virtuális (VR) és kiterjesztett valóság (AR) alkalmazásainak kapcsán: az AR/VR sisak állítólag 2021-ben vagy 2022-ben, míg az AR-szemüveg 2023-ban jelenhet meg. A fejlesztések elvárt működéséhez a márkának szüksége lesz a világ virtuális térképére, egy koncepcióra, amit a hozzáértők a "kiterjesztett valóság felhőjének" (AR Cloud) hívnak, és ami egyébként megfelel Kevin Kelly "tükörországának".
A kiterjesztett valóság segítségével a felhasználók könnyebben felismerhetik, merre induljanak, hiszen valós környezetbe vetített nyilak és irányjelzések navigálják őket.
(Erre épül a Google Térkép "Live View" szolgáltatása is.) Sőt, a kiterjesztett valóság által egy napon talán nem kell majd bepötyögnünk a telefonunkba, ha mondjuk egy üzlet helyén kívül a nyitvatartási idejére is kíváncsiak vagyunk, elég ha az utcán sétálva vetünk egy pillantást a kirakatra, a szükséges információk pedig azonnal megjelennek telefonunk kijelzőjén. Persze ez még odébb van, - ha egyáltalán valaha is megvalósítható lesz -, hiszen ez végső soron a fizikai és digitális világ komplett összemosódása lenne, amelyben a magánszféra szintén végérvényesen összefonódna a nyilvánossággal.
Bár a Pokémon Go globális őrülete mostanra a múlté, a Niantic által fejlesztett, a kiterjesztett valóság eszközével operáló mobiltelefonos játék hatása nem múlt el nyomtalanul: a Pokémon Go lényege, hogy a felhasználók a világ valódi térképén alapuló kiterjesztett valóságban keresnek pokémonokat, és fizikai valójukban odamennek, hogy megszerezzék vagy legyőzzék őket. A cég ugyanakkor nem hagyott fel a fejlesztésekkel. Olyannyira nem, hogy az Adventure Sync már az otthoni mozgást is méri, így a pokémontojások akár házimunka közben is kikelthetőek. A játékosok ezenkívül hamarosan otthonunkból is csatázhatnak barátaikkal, valamint a fejlesztők azon is dolgoznak, hogy a valós helyszínek virtuális formában is látogathatók legyenek. Utóbbiban a 6D.ai, egy kiterjesztett valóságra szakosodott, feltérképező program fejlesztőcsapata lesz a Niantic segítőpartnere, akiket idén vásárolt fel.
A program segítségével valós terekből nagyon gyorsan gyárthatóak majd digitális elemek.
Természetesen nem csupán a Niantic dolgozik ezen: a Facebook például nemrégiben megszerezte a brit Scape Technologies, számítógépes látással foglalkozó startupot, melynek közreműködésével a legnagyobb közösségi oldal komplett városokat térképezhet fel centiméteres pontossággal. Hogy hogyan fogadná a társadalom a következő évtized egyik legnagyobb technológiai fejlesztését, arra nem nehéz kitalálni a választ, tekintve, hogy már az arcfelismerő rendszerek is alaposan felborzolták a kedélyeket. De ki tudja, talán a jövőben a szakemberek megtalálják a megoldást, amivel a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.
(Fotó: Pexel/SergioSouza, Pixabay, Getty Images Hungary)