2020 őszén Vlagyimir Szolovjov, az ISS orosz szegmensének repülési igazgatója az Orosz Tudományos Akadémia Űrtanácsában elmondta, hogy az ISS orosz felében található modulok és berendezések némelyike súlyosan elhasználódott, és 2025 után egy lavinaszerű meghibásodás indulhat el a fedélzeten. Ezzel együtt Szolovjov bemutatott egy új projektet, ez az Orosz Orbitális Szervizállomás (Russian Orbital Service Station/Российская орбитальная служебная станция), vagy röviden csak ROSS.
Az első tervek alapján az állomás kezdetben négy modulból állna, az alapmodul az eredetileg az ISS-hez kifejlesztett NEM lenne, ehhez jön egy csomóponti modul, egy zárkamra az űrsétákhoz, valamint egy NEM–2 modul. Az is kiderült, hogy az állomás olyan pályán működne, amely lehetővé teszi a bolygó sarkvidékeinek a monitorozását, és ami az oroszok számára talán fontosabb: Oroszország teljes területének a megfigyelését (az ISS pályájáról csak az ország területének a 20 százaléka látható).
Érthető tehát a választás, viszont a pálya több nehézséget is okoz: egyrészt nem túl előnyös a hasznos teher elindítása szempontjából, mivel a Föld forgása itt nem segíti a hordozórakétákat. Ráadásul rendkívül magas ezen a pályán a kozmikus sugárzás szintje is – a kozmonauták sugárterhelése háromszor akkora lesz, mint az ISS pályáján. A legénység hosszú távú sugárterhelésének elkerülése érdekében (valamint ez a megoldás olcsóbb is) az új állomás tehát nem lesz lakott, hanem látogatott, vagyis a ROSS az idő egy részében legénység nélküli üzemmódban marad, és automatán működik. Egyébként a NASA is hasonló módon szeretné működtetni a Hold körüli pályára tervezett Gateway állomását, és az automatizáció szempontjából kulcsfontosságú robotokról a lenti cikkünkben írtunk:
Azt tudjuk, hogy az oroszok legalább 2024-ig terveznek részt venni a Nemzetközi Űrállomás működtetésében, de a ROSS-on már ezen idő alatt is megkezdődik a munka. Az immár tehát kizárólag a Roszkozmosz által működtetett állomást még az évtized közepén felbocsájtanák, és az első kozmonauták 2026-ban léphetnének a fedélzetre. A fentebb már szóba került NEM–1, vagy más néven Science Power Module 1 (SPM–1) lesz tehát a ROSS központi modulja, amelyet eredetileg 2024-ben terveztek felküldeni még az ISS-re. Az új tervek szerint azonban a modult most 1,5-2 év alatt újraterveznék, hogy immár tehát az orosz állomáson tölthesse be a feladatát. A ROSS összesen hét modulból állna, és 2035-re készülne el teljesen.
Az orosz hírügynökség, a TASS legutóbb pedig az orosz kormány beszerzésekkel kapcsolatos honlapjára felkerült, a Roszkozmosz által jegyzett dokumentumból több mindent is megtudott az állomásról, illetve az orosz Hold-programról is. A tervek továbbra is hét modulról szólnak, de ezek egyike egy rövid, centrifugális kar lesz, illetve tisztázódott az is, hogy maga az állomás része lesz annak az orosz infrastruktúrának, amely a Holdra történő utazást segíti elő.
Ami magát a Holdat illeti: a Roszkozmosz 23,4 millió dollárt szán arra, hogy azt tanulmányozza, a kozmonauták miként tudnak a Holdon, illetve Hold körüli pályán tartózkodni. A Holdbázis tervének pedig 2025 végéig kellene elkészülnie. Egész pontosan a dokumentum szerint 2025 novemberéig el kell készülnie a kísérleti terveknek a Holdbázis lakható moduljáról, valamint egy energia modulról. Ezen kívül terveznek leszállóegységet is a Holdra, valamint egy építési munkákra is használható holdjárót.
(A cikkhez hazsnált kép csak illusztráció, forrása: Pixabay)