A figurát a Mars déli-sarki területén fedezték fel, amit általában 1,6 km vastag jég borít, de jelenleg tart a nyár azon a területen. Mivel pedig a jég átmenetileg visszahúzódott, a Mars körül keringő orbiter le tudta fényképezni a talajviszonyokat. Természetesen ilyenkor a legkülönbözőbb alakú és formájú foltokat lehet látni, amibe az emberi képzelet aztán rengetegféle, számára ismerős képet vizionál – arcokat, számokat, betűket, vagy mint most: egy angyalt. Az elménk ilyetén működésének a neve: pareidolia. A Marson pedig már eddig is több mindent vettek észre az emberek, ami emlékeztette őket valami, a kihalt, vörös planétára nem illő dologra.
Ha jobban megvizsgáljuk a képet, azért rengeteg, tudományos érdekesség akad rajta angyal nélkül is: a színek kontrasztjait például a széles homoksivatag és azt helyenként kitöltő, különböző, kőzetformáló ásványok (jellemzően a Földön is előforduló piroxén és olivin) adják. Az angyal kezénél látható gödör pedig feltehetően akkor keletkezett, amikor az azt addig kitöltő jég egyből gőzként változott (ilyen gödrök egyébként például a Plutón is láthatóak). A glória pedig valójában egy meteorbecsapódás helyének a széle. A lezuhant meteor több, a felszín alatt található lerakódást is kitaszított a föld alól, és az angyal feje ezekből állt össze. Általában is a sötétebb színt adó anyagok régebben mélyebben, a felszín alatt voltak találhatóak, és vulkanikus tevékenység alakította ki őket. Ugyanakkor a meteorbecsapódások, a talajerózió felszínre hozta ezeket, majd a marsi szelek egyenletesebben szétterítették őket a bolygó felszínén.