A Német Meteorológiai Szolgálat (DWD), a MeteoSchweiz svájci Meteorológiai és Klimatológiai Hatóság és az osztrák Meteorológiai és Geodinamikai Központi Intézet (ZAMG) összegezte az elmúlt évek adatgyűjtéseit, melynek során kiderült, hogy az ezer méteres magasságban lévő svájci Chateau d’Oex-ban 1990 és 2019 között tizenkilenc olyan év volt, amikor a legforróbb napokon a hőmérséklet meghaladta a harminc Celsius-fokot. Ehhez képest az azt megelőző harminc évben mindössze kétszer történt hasonló eset.

Az ausztriai Seefeldben ezerkétszáz méteres magasságban a forró napok száma napjainkra ötről tizenháromra emelkedett.

Az Ausztriában található gleccserek az 1850-ben mért legnagyobb méretük óta felszínük hatvan százaléka eltűnt-olvasható a Meteorológiai Szolgálat közleményében. De a svájci adatok sem túl biztatóak, mivel a jég ott is egyre inkább visszahúzódik: a nulla Celsius-fokos határ középmagassága nyáron rendszeresen háromezer-nyolcszáz méter körül van, holott 1961 és 1990 között ezt még háromezer-háromszázötven méteren mérték. A szakemberek szerint ráadásul ez a tendencia jellemezi majd nagy valószínűséggel a következő évtizedeket is. Ahogy fogalmaznak:

„Ha nem változik az üvegházhatású gázok kibocsátása, a ma szélsőségesen forró nyarak az évszázad végére már normálisnak számítanak.”

2050-re végveszélybe sodródhat az emberiség

Legalábbis ezt jósolja a melbourne-i székhelyű Breakthrough National Center for Climate Restoration nevű kutatócsoport, akik a Medium magazinban tárták fel meglehetősen borús jövőképüket: szerintük amennyiben a jelenlegi ütemben halad a globális felmelegedés, harminc év múlva világméretű környezeti és humanitárius válságra kell számítanunk. A kutatók lemodellezték, mi történik, ha a huszonegyedik század felére az ipari forradalom előtti szinthez képest három Celsius-fokkal lesz magasabb a föld átlaghőmérséklete. Egyesek szerint ez a becslés nagyon optimista, ugyanis ha nem csökken az üvegházhatású gázok légkörbe bocsátása, a felmelegedés szintje a négy fokot is elérheti. Amennyiben mégis három fokos lenne, akkor az előrejelzés szerint 2050-re az emberiség több mint fele, ötvenöt százaléka olyan területen él majd, ahol évente több mint húsz napon át az emberi tűréshatárt meghaladó forrósággal kell megküzdenie. Észak-Amerika lakóinak emellett olyan extrém időjárási jelenségeket kell majd elszenvedniük, mint az erdőtüzek, az országos hőhullám, az árvizek és a szárazság.

Pusztuló gazdaság és környezet

Ami a krónikus vízhiányt illeti, az várhatóan világszerte kétmilliárd embert érint majd. Az élelmiszeripar hatalmasat zuhan, ugyanis a környezeti károk miatt a termőföldek jelentős része használhatatlanná válik, míg a tengerszint emelkedése a világ számos nagyvárosát élhetetlenné teszi: Mumbai, Jakarta, Kanton, Hongkong, Sanghaj, Lagos, Bangkok és Manila elnéptelenedhetlek. Legalább egymilliárd embernek kell majd elhagynia az otthonát, ez a migrációs hullám pedig hatalmas politikai és humanitárius káoszt eredményez. Továbbá a világ számos ökoszisztémája is az összeomlás szélén áll, beleértve az Északi-sark, Amazónia és a Nagy-korallzátony élővilágát.

"Bár mai szemmel nehéz elképzelni az általunk felvázolt világot, de ha nem cselekszünk azonnal, az harminc éven belül mindez rideg valósággá válhat"-figyelmeztetnek a kutatók.

Andrew King ausztrál klímatudós ugyan nem vett részt a kutatásban, szerinte az elhangzottak többsége mégis elképzelhető, a kérdés csupán az, milyen mértékben jelentkeznek majd a gondok. Hozzátette: ő a végkifejlet a klímaváltozás mellett más tényezőktől, például a népességgyarapodás mértékétől is függővé teszi.

(Fotó: Pixabay)