A kivételezésnél jobban kevés dolog tud fájni. Valószínűleg valahol általános iskolában kezdődik, amikor az egyik, alapvetően fogalom nélkül az utcára meredő osztálytársunkról kiderül, hogy nem véletlenül ugyanaz a családneve, mint a napközis tanár néninek. Aztán edzésen a falábú vagy fakezű, de cserébe nem is nagyon igyekvő srác, aki valahogy mégis bekerül a kezdő tizenegybe, hétbe vagy akármennyibe, amit csak az nem ért, aki nem látja a tablón, hogy az apja, az anyja, vagy az apja és az anyja ugyanott rúgták vagy dobták a labdát pár évvel korábban. Aztán a felvételi. Az állásinterjú. Az albérletkeresés. Valószínűleg a közjegyzőnél is panaszkodnánk valami ilyesmire a saját hagyatékinkon, ha még ott lehetnénk.
Akárhonnan nézzük, a tech óriások konkurensei és partnerei - bár utóbbi helyett valószínűleg többen írnák le magukat hűbéresként vagy rabszolgaként - gyakran érzik így magukat. Az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google akkorára nőttek, hogy úgy tűnik,
versenyezni velük lehetetlen, a rendszereikben működni pedig nagyon nehéz.
Az ilyen helyzeteknek könnyen lehet az a vége, hogy a törvényhozók és a hatóságok megpróbálják vagy darabjaikra szedni, vagy más módon korlátozni őket. Valószínűleg Jeff Bezos, Tim Cook, Mark Zuckerberg és Sundar Pichai is pontosan tudja, hogy meddig lenne hajlandó önkorlátozni, hogy elkerülje a korlátozásokat - és ehhez az első lépés a legtöbbüknél az lesz, hogy megpróbálnak leállni a kivételezéssel.
Ami még Eddie Murphynek is sok lenne, pedig neki külön toplistája van azokról a filmjeiről, amelyekben több karaktert alakít. Az Amazonon vehetünk egy csomag Duracell elemet közvetlenül az Amazontól, a szintén ott kereskedő Sarki Elembolt Kft-től, sőt, igazából vehetnénk rögtön Amazon Basics elemeket, minek nekünk a Duracell. Miért nem megy a Duracell máshova? Mert az Amazon olyan nagy. Miért nem árul a Sarki Elembolt Kft a saját webshopjában? Mert az Amazon olyan nagy.
Az Európai Bizottság azt kifogásolta, hogy a cég arra használja a piacterét igénybe vevő eladóknál keletkező adatokat, hogy azok alapján a saját stratégiáját formálja. Az Amazon megnézi, hogy más mennyi elemet ad el, mennyiért és kiknek - majd ehhez hozzáigazítja a saját működését, ajánlatait, árait. A kivételezésnek előbb-utóbb muszáj lesz véget vetni. Akár azzal, hogy az Amazon csak olyan kereskedőket enged be a piacterére, amelyeknek a termékeit ő maga nem forgalmazza, akár azzal, hogy a saját márkás termékeit kiszervezi egy külön cégbe, vagy megszünteti.
Az alkalmazásboltjukban - amelyről soha nem felejtik el elmondani, hogy önálló iparágat indított el, és annyi állást teremtett, hogy csoda, hogy még nem vagyunk mindannyian programozók - szintén lejt a pálya. Lejt azért, mert az Apple maga is készít programokat, amelyeket itt árul: a Spotifyjal szemben ott az Apple Music, a Netflix-szel szemben az Apple TV+. Lejt, mert a fizetős appok után levesz 30%-ot, így a saját fizetős appjai olcsóbbak tudnak lenni, mint a konkurensek. Lejt, mert sokan azt állítják, még a keresések közt is előrébb helyezik magukat, bár ezt a cég vitatja. És akkor ez még csak az App Store lejtése, az iPhone-okon akad még lejtő bőven ezen kívül.
Cupertinóban az elmúlt hetek-hónapok valahol a vihar és a cicaharc közt félúton lévő konfliktusai után igyekeznek békülékenynek és kompromisszumkésznek mutatkozni. A kisebb fejlesztőknek mostantól csak 15%-ot kell leszurkolniuk a bevételeikből. 14 operációs rendszer verzió után végre beállíthatjuk az iPhone-unkon, hogy mi legyen az alapértelmezett böngészőnk vagy email programunk. Lehet, hogy a telefonunk, amikor beüzemeljük, ajánlani fog más, nem az Apple által készített programokat. Windows azért egy ideig nem fog gyárilag futni a Maceken, de az biztos, hogy Tim Cookéknak muszáj valamennyit feladniuk a kontrolljukból, ezzel a profitjukból - és ezt láthatóan el is fogadták.
De valószínűleg nincs ország, ahol ne vizsgálnák épp, hogy a világ legjobb keresője hogyan tud kevésbé veszélyes lenni bármely iparágra, amelyben megjelenik. Az Amerikai Igazságügyi Minisztérium sokak meglepetésére nem a kivételezésre, hanem a keresés-dominanciára alapozta a kifogásait: arra, hogy a Google fizet például az Apple-nek vagy a Firefoxot készítő Mozillának, hogy alapértelmezett kereső legyen a rendszereikben. Fizet, és nem is keveset - miközben a terméke, ezt kár lenne vitatni, a fogyasztók java szerint jobb, mint a konkurenseié. Nem biztos, hogy ez a legjobb érv amellett, hogy a Google túl nagyra nőtt.
Ezzel szemben Európában évek óta azt kifogásolják, hogy a keresőben megjelenő egyéb megoldásaik - a termékkeresőjük, a repjegykeresőjük, az éttermi vélemények megjelenítése, még a dalszövegek is - tönkreteszik az azzal foglalkozó kisebb, specializált szolgáltatókat. Azt, hogy ezeket a megoldásokat szűntesse meg a cég, Sundar Pichai valószínűleg gondolkodás nélkül aláírná, ha cserébe békén hagynák őket. Emellett a kiadókkal kell majd előbb-utóbb rendezni a viszonyukat, valószínűleg először Ausztráliában - ennek az első lépése lehet, hogy már nem fognak kivételezni a Google technológiáját használó, gyorsabban megjelenő cikkekkel.
Náluk a csontváz a szekrényben az Instagram felvásárlása, amiről, úgy tűnik, bizonyíthatóan azért történt, hogy egy gyorsan növekvő konkurenst bekebelezzenek vagy összeroppantsanak. Zuckerbergék viszont ahelyett, hogy szépen szétfésülnék a platformjaikat, a Messengert, a Facebookot, a WhatsAppet és az Instagramot, egyre jobban integrálják azokat. Az üzenetküldés egységesítésével kezdenek, és előbb-utóbb a teljes portfóliójuk közös alapokon fog működni, nehogy valaki felismerje, hogy vidáman elversenghetne egymással a független Instagram, Facebook és Messenger.
Nem ugyanaz a baj a négy óriással - ezért nem is lehet ugyanaz a megoldás a velük kapcsolatos aggályokra. De mind a négy esetben el kell, hogy higgyék a konkurenseik és a potenciális konkurenseik, hogy érdemes ellenük versenyezni. Ha mások már el sem hiszik, hogy beférhetnek az osztályba vagy a csapatba, hogy lehet esélyük az állásra vagy az ösztöndíjra, akkor az már rég rossz. Nekik és nekünk, fogyasztóknak is.
(Borítókép: Pixabay)