Ahogy arról mi is többször írtunk, az amerikai Kereskedelmi Minisztérium által a Huaweire 2019-ben kivetett kereskedelmi embargó alaposan megtépázta az egykor a világ harmadik legnagyobb mobilgyártójának számító kínai cég eladásait. Mivel az embargó értelmében amerikai cégek és amerikai technológiát használó cégek is csak külön engedéllyel kereskedhetnek a Huaweijel, így a gyártó kénytelen volt lemondani a saját tervezésű - ám külsős cég által legyártott - processzoráról is, a Google szolgáltatásai pedig hivatalosan azóta sem érhetők el a Huawei készülékeken. Az eladási adatok alapján valószínűsíthető, hogy az európai felhasználóknak főként az utóbbi problémával nem sikerült megbarátkozniuk, ez pedig adhat némi reményt a Huaweinek a jövőre nézve.

Bár a Huawei eladásai mindenhol erősen visszaestek, ám közel sem egyenlő mértékben. Míg Európában a gyártó gyakorlatilag eltűnt a térképről - Magyarországon például az IDC Hungary 2022-es adatai szerint alig fél százalékos volt a részesedésük az eladott telefonok darabszámát tekintve -, addig Kínában a nehézségek ellenére is sikerült relevánsnak maradniuk, az utóbbi időben pedig ismét elkezdett növekedni a piaci részesedésük: a Counterpoint Research piacelemzői adatai szerint a cég a tavalyi év első negyedévéhez képest 2023 első három hónapjában mintegy 41%-kal több telefont értékesített, 9,2%-os részesedésükkel pedig jelenleg a hatodik legnagyobb gyártónak számítanak Kínában. Ez az eredmény nem igazán írható a "hazai pálya" javára, hiszen Kínában a Huawei nagyon komoly belföldi konkurenciával néz szembe, a Vivót, az Oppót, a Xiaomit és a Honort pedig nem hátráltatják hasonló problémák. Két fontos különbség ugyanakkor van a kínai és az európai piac között: egyrészt, Kínában a nyugati alkalmazások nagy része alapból be van tiltva, így senkinek nem is hiányoznak a Google szolgáltatásai (a Huawei egy ideje itt már nem is Androiddal, hanem a saját operációs rendszerével látja el a telefonokat), másrészt a nehézségek ellenére a Huawei Kínában igyekezett fenntartani valamilyen rendszerességet a telefonok bemutatásában, így nem estek ki annyira a köztudatból, mint nálunk.

Tavalyi Snapdragon 5G nélkül

Az utóbbi problémát a Huaweinek mostanra a jelek szerint teljesen sikerült orvosolnia, hiszen a P60-sorozatot már a megszokott időben, márciusban mutatták be, a Pro változat pedig alig másfél hónap elteltével Európába is megérkezett, ami kínai gyártóknál kifejezetten rövid várakozási időnek számít. A február végén bemutatott Honor Magic 5 például csak májusban érkezett meg a hazai boltokba, míg az Oppo március közepén bemutatott Find X5-jéről egyelőre nem is lehet tudni, hogy egyáltalán kapható lesz-e a kontinensen. A P60 Pro specifikációja alapján az azért így is látszik, hogy a Huawei továbbra sincs könnyű helyzetben, amire a leglátványosabb példa a telefon processzora: csúcskategóriás telefonoknál rendkívül ritkán fordul elő, hogy ne a legújabb processzort kapják meg, márpedig a P60 Próban azt a Snapdragon 8+ Gen 1 processzort találjuk, amit kereken egy évvel ezelőtt mutatott be a Qualcomm. Ennek oka szintén a kereskedelmi embargóra vezethető vissza, hiszen a Huawei eleve csak külön engedéllyel kaphat processzorokat a Qualcommtól, így jobb híján azzal dolgoznak, amihez hozzá tudnak férni. Így történhet meg az is, hogy a Qualcomm egy olyan chipet szállít a kínaiaknak, amiből hiányzik az 5G-s modem, ami a P60 Pro egyik legnagyobb hiányossága a versenytársakkal szemben.

Bár a relatíve gyenge processzor papíron nem mutat jól, a hétköznapi használat során mi egyáltalán nem érzékeltük, hogy a Huawei telefonja lassabb lenne, mint a Snapdragon 8 Gen 2-vel érkező telefonok. Ez részben annak köszönhető, hogy az új processzorok képességeit elég kevés feladat teszi igazán próbára, de biztos, hogy van szerepe benne annak is, hogy a Huawei rendkívül jól optimalizálta a P60 Prót. A benchmark-tesztek alapján a telefon valamivel gyorsabb, mint például az ugyanilyen processzorral szerelt, tavaly augusztusban bemutatott Samsung Galaxy Z Fold 4, ha pedig a teljesítmény módot is bekapcsoljuk, akkor valahol félúton jár a Snapdragon 8+ Gen 1 és a Snapdragon 8 Gen 2 processzorokkal szerelt telefonok között. A régebbi processzor emiatt nem tűnik jelentős hátránynak, pláne ha azt nézzük, hogy a Google alig egy hete rukkolt elő a Pixel Fold nevű hajlítható telefonjával, amibe azt a Tensor 2 chipet rakták, ami nyers teljesítményben még a Snapdragon tavalyi processzoránál is valamivel gyengébb.

Nagyjából biztosra vehető, hogy nem a processzor az egyetlen terület, ahol a Huawei kisebb vagy nagyobb kompromisszumokra kényszerült a telefon hardverét illetően, de ebből a hétköznapi használat során nem sok minden érzékelhető. Nekünk egyedül a biometrikus azonosítással akadtak gondjaink, hiszen a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasó közel sem nevezhető megbízhatónak, és bár az arcazonosítás általában gyorsan és pontosan működött, a telefon napszemüvegben például már nem tudta felismerni az arcunkat.

Csúcskategóriás specifikáció

A telefon ettől eltekintve a legtöbb téren hozza, amit egy mai csúcskategóriás telefontól elvárhatunk: a 6,67 colos, 2700x1220 pixeles OLED kijelző például kifejezetten jó minőségű, az LTPO technológiának köszönhetően pedig 120 és 10Hz között tudja állítani a frissítési rátát, ami elsősorban az üzemidő szempontjából fontos. A Huawei a P60 Prónál is a saját fejlesztésű Kunlun védőüvegét használta, aminek tartósságát ugyan nem teszteltük, de a gyártó állítása szerint a továbbfejlesztett üveg tízszer ellenállóbb a leejtésekkel szemben, mint a korábbi változat. Ezzel kapcsolatban az egyetlen kis hiányosság, hogy a telefon szintén üvegből készült hátlapját nem ilyen üveg védi, de mivel a felhasználók nagy része úgyis tokban tartja a telefonját, ez kevésbé lényeges szempont.

A Huaweitől az elmúlt években megszokhattuk, hogy rendkívül kifinomult és minőségi telefonokat tesz le az asztalra, ez pedig nincs máshogy a P60 Pro esetében sem. A készülék formaterve az elmúlt években tökélyre csiszolt dizájnt követi, vagyis a készülék kijelzője és hátlapja is enyhén ráhajlik a keretre, így a kialakítás egyszerre esztétikus és ergonómikus. A P60 Pro kezelhetőségét megkönnyíti, hogy a telefon méretei alig változtak a korábbi évekhez képest: a készülék 161x74.5x8,3 mm-es méretével egy mai csúcskategóriás telefonhoz képest már kifejezetten kicsinek számít, és a 200 grammos tömegével is a legkönnyebb telefonok közé tartozik a kategóriájában. Ami a P60 Prót markánsan megkülönbözteti az elődjeitől, az a telefon hátlapja: a Huawei a hátlapi kamerarendszer elrendezését teljesen újragondolta, ami nem csak látványos megjelenést biztosít a telefonnak, de más készülékekkel ellentétben a készülék az asztalra lerakva sem igazán billeg, noha a kameramodul a P60 Pro esetében is meglehetősen kiemelkedik a hátlapból. Legalább ilyen egyedire sikerült a Rococo Pearl névre keresztelt szín hátlapi mintázata is, ami a gyártó állítása szerint minden készüléknél teljes egyedi, de ha valaki nem szereti az extravagáns dolgokat, akkor fekete színben is megvásárolhatja a telefont.

A P60 Pro más téren sem marad el a konkurenciától: sztereó hangszóró, IP68-as por- és vízvédelem is van benne, hiányérzetünk legfeljebb amiatt lehet, hogy több más telefonnal ellentétben a P60 Próban csak Wi-Fi 6 adatkapcsolatot és Bluetooth 5.2-t találunk. A 88 wattos vezetékes töltés papíron jól néz ki, viszont a mi méréseink szerint a telefon töltési ideje a gyakorlatban elmarad a gyári adatoktól, és legjobb esetben is átlagosnak nevezhető: a Huawei szerint a készülék 4815 milliamperórás akkumulátorát 10 perc alatt lehet feltölteni 50%-ra, nekünk viszont ez majdnem kétszer annyi időt vett igénybe, a teljes feltöltésre pedig mintegy 55 percet kellett várnunk. A P60 Prót emellett vezeték nélkül is tölthetjük 50 wattos teljesítménnyel és a fordított töltés lehetősége is rendelkezésre áll, így a telefont vezeték nélküli töltőként is használhatjuk más készülékek töltéséhez.

Az ebben a kategóriában átlagos kapacitásúnak tekinthető akkumulátor egyébként tisztességes, bár nem kiemelkedő üzemidőt biztosít a telefonnak. Mi a készüléket az alapbeállításokkal használtuk, vagyis a frissítési rátát és a fényerőt is az automatikára bíztuk, így egy nap alatt, 4,5 óra képernyőidővel 72%-ot merült az akkumulátor. Ez azt jelenti, hogy a telefon nagyjából 33 óráig használható egy töltéssel, vagyis nagyságrendileg ugyanannyit bír, mint a Xiaomi 13 Pro, bár ahogy ott, úgy itt is meg kell jegyeznünk, hogy ha a telefont folyamatosan tűző napsütésben használjuk, ez az érték a magasabb fényerő miatt némileg csökkenhet.

A Google szolgáltatások hiánya már alig érződik

A P60 Prón az Android 12-re épülő EMUI 13.1 fut, ami szerintünk továbbra is az egyik legszebb és legátláthatóbb androidos felhasználói felület. Ez az korábbi verziókhoz képest nem változott lényegesen, így aki használt már Huawei-telefont, annak az egyetlen furcsaság az lehet, hogy a kezdőképernyőn már az első indításnál is számtalan alkalmazás ikonja fogad minket. Ezek elsőre előre telepített alkalmazásnak tűnhetnek, de valójában nagy többségében olyan parancsikonok, amikre rákattintva telepíthetjük az adott alkalmazást, ami elméletben nem rossz ötlet: mivel a telefonon a Google Play hivatalosan nem érhető el, a Huawei saját alkalmazásboltjában, az AppGalleryben pedig a folyamatos bővülés ellenére sem található meg az összes népszerű applikáció, a Huawei ezzel a módszerrel igyekszik megkönnyíteni, hogy amire szükségünk lehet, azt a lehető legegyszerűbben tudjuk beszerezni. Sajnos a tesztkészülék esetében ezeket az ikonokat nem sikerült igazán a magyar igényekhez optimalizálni, így a telefon olyan alkalmazások telepítőikonjaival volt tele, amelyek a legtöbb felhasználónak valószínűleg semmit sem mondanak, és többnyire fölöslegesen foglalják a helyet a képernyőn.

A telefonnal kapcsolatban természetesen a legnagyobb kérdés az volt, hogy mennyire használható a Google szolgáltatásaitól (GMS) megfosztott készülék, ebből a szempontból pedig a Huawei érezhetően sokkal jobb helyzetben van, mint néhány évvel ezelőtt. Mi utoljára a három évvel ezelőtt bemutatott P40-et teszteltük, amiről akkor megállapítottuk, hogy bár a telefon nem használhatatlan, a GMS hiánya egyértelműen körülményesebbé teszi a felhasználók életét. Azóta sok minden változott, hiszen a Huawei telefonjaira elérhetővé vált a GSpace, ami tulajdonképpen egy régebbi Huawei készüléknek "álcázza" a telefont, ezzel elérhetővé téve a Google szolgáltatásait az újabb, már az embargó hatálya alá eső készülékeken is. Egészen új fordulat, hogy a telefonra megjelent a GBox nevű applikáció is, ami nagyjából ugyanazt tudja, mint a GSpace, azonban sokkal kevésbé fogyasztja az akkumulátort, így mi is ezzel használtuk a P60 Prót.

A Gbox nagy előnye, hogy nem csak a Google legtöbb szolgáltatása, de más népszerű appok (például Facebook, Instagram) is elérhetők rajta keresztül, így azokat nem kell másik, rizikósabb alkalmazásboltból beszerezünk, emellett a használata valóban annyira egyszerű, mintha a GMS alapból rendelkezésre állna a telefonon. Az egyetlen negatívum, hogy bár a GBox az esetek 90%-ban megbízhatóan működik, egyelőre néha hajlamos arra, hogy rövidebb időre leálljon, ilyenkor pedig értelemszerűen nem tudtunk hozzáférni az alkalmazásokhoz. Bár maga a GBox nem Huawei-alkalmazás, az elmúlt években maga a gyártó is sokat tett azért, hogy a telefonjai használhatóbbak legyenek: az olyan, saját fejlesztésű appokon túl, mint a Petal Maps vagy a Petal Search a népszerű alkalmazások közül is egyre többet tudunk közvetlenül az AppGalleryből letölteni, amelyik pedig nincs fent a Huawei alkalmazásboltjában, arra rákeresve egy olyan linket kapunk, ami elvezet arra az oldalra, ahonnan le tudjuk tölteni az appot. Azt azért érdemes figyelembe venni, hogy az ilyen alkalmazások letöltésének biztonságosságát a Huawei sem garantálja, bár a telefon az ismeretlen forrásból származó programok telepítése előtt elvégez egy biztonsági ellenőrzést.

A néhány napos teszt során a GBox alkalmankénti leállását leszámítva a P60 Prót pontosan úgy tudtuk használni, mint bármelyik másik androidos telefont, kisebb akadályba csupán egyetlen esetben ütköztünk: Bár a BudapestGo app hiba nélkül elindul a telefonon, és jegyet is gond nélkül tudunk vásárolni, mivel az applikáció a Google Mapset használja beépülő modulként, így a P60 Prón a térkép helyén csak egy fehér ablak látható. A járművek indulási idejét, útvonalát és a valós idejű menetrendjét ennek ellenére meg tudjuk nézni a telefonon, ám ehhez rá kell keresnünk az adott járatra, ami valamivel időigényesebb, mintha csak rá kéne böknünk a térképen a megfelelő megállóra.

A P60 Pro tehát egyáltalán nem rossz telefon, ám nem is emelkedik ki a mezőnyből, ami jogosan vetheti fel a kérdést, hogy miért választaná bárki a Samsung, a Xiaomi, a Honor vagy éppen az Apple telefonjai helyett az 5G nélküli, szoftveresen kisebb hátrányból induló készüléket. A Huawei válasza erre nagyjából az, ami az elmúlt években mindig: a telefon kamerája miatt.

Kamerában verhetetlen

A Huawei P60 Pro legerősebb tulajdonsága egyértelműen a hátlapi kamera, ami nem csak az 500 ezer forint alatti kategóriában számít kiemelkedőnek, de összességében is az egyik legjobb, amivel valaha találkoztunk. A hátlapi kamerarendszer három kamerából áll össze: egy 48 megapixeles főkamerából, egy szintén 48 megapixeles telefotó kamerából valamint egy 13 megapixeles nagy látószögű kamerából, amelyek közül az első kettőt optikai képstabilizátorral is ellátták. A főkamera emellett lézeres autofókusszal is rendelkezik, valamint megkapta a tavalyi Mate 50 Pro egyik legérdekesebb újítását, vagyis az objektív apertúráját fizikailag is állíthatjuk f/1.4-es valamint f/4.0-ás rekesztérték között. Ez kifejezetten hasznosnak bizonyult, hiszen míg a virtuális rekeszértékkel készült kis mélységélességű fotók esetében a P60 Pro nem igazán emelkedik ki a mezőnyből, fizikai rekeszértékre váltva a végeredmény sokkal kifinomultabb, mintha csak egy DSLR fényképezőgépet használnák.

Mivel maga a kameraszenzor nem tartozik a legnagyobbak közé, így nem meglepő, hogy ideális fényviszonyok mellett a telefon nem készít részletesebb fotókat, mint a konkurens készülékek, ugyanakkor a Huawei szoftveresen már annál jobb munkát végzett, így a P60 Próval rendkívül könnyen tudtunk látványos fényképeket készíteni. Ennek köszönhetően a telefonnal igazi öröm a fotózás, a végeredmény pedig többnyire annyira jó, hogy még akkor sem feltétlenül lennénk csalódottak, ha egy utazás során csak a szállodába érve vennénk észre, hogy otthon hagytuk a fényképezőgépet.

A kiváló minőségű fotók egyik titka, hogy a P60 Pro rendkívül aktívan használja a mesterséges intelligenciát a képek feljavítására, ami viszont többnyire csak 20x-os zoom felett szúrható ki, akkor is leginkább akkor, ha egy nagyobb monitoron nézzük a képeket vagy jelentősen belenagyítunk a fotókba. Ez elsősorban a telefotó kamerával készített képeknél jellemző, amely ugyan csak 3,5x-ös optikai zoommal rendelkezik, de a tapasztalataink szerint a szoftveres rásegítésnek hála akár 20x-os zoommal is simán tudunk értékelhető fotókat készíteni.

Bár az MI intenzív használata miatt sokaknak eszébe juthat a Samsung korábbi ügye, amelynek során azzal vádolták a gyártót, hogy a telefon egyszerűen lecseréli a Holdról készült fotókat egy jobb minőségűre, ahogy abban az esetben, úgy a Huaweinél is elég egyszerűen ellenőrizhető, hogy ez ebben a formában nem teljesen állja meg a helyét. Ezt onnan tudjuk, hogy 100x-os zoommal készült fotóknál még az olyan utcanévtáblákat is el tudtuk olvasni, amik szabad szemmel már olvashatatlanok voltak, márpedig ha a P60 Pro egy objektumfelismerő algoritmus segítségével egyszerűen lecserélné a képek kevésbé részletes elemeit, akkor ilyen esetben az utcanév helyett egy értelmetlen betűsort kéne kapnunk.

A P60 Pro telefotó kamerájával kapcsolatban legfeljebb két kisebb negatívum merülhet fel: az egyik, hogy az optikai képstabilizátor ellenére 50x-es zoom felett már igencsak nehéz a témán tartani a kamerát, a másik pedig, hogy a kameraalkalmazás nem igazán segíti a zoomolást. Az appban csak a nagy látószög, az 1x-es, a 3,5x-ös valamint a 10x-es zoom közül választhatunk, az összes többi értéket pedig csak úgy tudjuk beállítani, ha manuálisan, a kijelzőt simogatva állítjuk be a zoom mértékét, ami nagyobb zoomnál már időigényes feladat. Ettől eltekintve azt megállapíthatjuk, hogy zoom tekintetében a Huawei telefonja bőven a hasonló árkategóriájú telefonok előtt jár, ahogy az a Xiaomi 13 Próval összevetve is tisztán látható.

A P60 Pro másik nagy erőssége éjszaka mutatkozik meg, ugyanis a telefon gyenge fényviszonyok mellett jóval világosabb képeket készít, mint bármelyik más, általunk tesztelt készülék. A Huawei nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a készülék főkamerájánál és a telefotó kamerájánál is RYYB szenzort használtak a szokásos RBG helyett, ami több fényt képes beengedni, de hogy nem csak erről van szó, az elég világosan látszik abból, hogy a telefon nagy látószögű kamerája is kifejezetten világos fotókat készít. Ennek ugyanakkor megvan az ára, hiszen a nagy látószögű kamerával készített esti fotóknál szinte mindig látszik valamilyen szintű elmosódás a fotók szélén, míg a Galaxy S23 Plusnál éjszakai módban például nem tapasztaltunk ilyet.

A P60 Pro előnye az éjszakai fotóknál akkora, hogy a normál módban készült fotók is legalább olyan jól, ha nem jobban néznek ki, mint más telefonoknál az éjszakai módban készült fényképek, aminek ugye megvan az a hátránya, hogy a hosszabb expozíciós idő miatt mozgó témákat nem igazán lehet vele fényképezni. Éjszakai módot ettől függetlenül a P60 Próban is találunk, sőt, ez a funkció zoomnál is elérhető, ami általában azt feltételezi, hogy a telefont állványra kell tennünk. A Huawei készülékénél viszont nem ez a helyzet, hiszen bár 100x-os zoomnál a kép már erősen imbolygott az expozíció alatt, a végeredményen így sem látszik a bemozdulás, ami megintcsak a mesterséges intelligenciát dicséri. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Huawei telefotó kamerája esti körülmények között is olyan minőségű fotókat készítene, mint nappal, hiszen éjszaka már 3,5x-ös zoomnál is látszik némi minőségromlás, de ez más telefonokra még fokozottabban jellemző.

A telefon szelfikamerájára sem lehet panasz, hiszen a 13 megapixeles kamera ideális fényviszonyok mellett kifejezetten jó minőségű fotókat készít, igaz, sötétebb helyeken viszonylag gyorsan "elfogy" és a képek jóval zajosabbá válnak. A telefon kamerájával kapcsolatban az egyetlen fajsúlyosabb hiányosság, hogy videókat csak 4K-s felbontásban készíthetünk vele, noha a hasonló árú telefonoknál ma már jellemzően csak az a kérdés, hogy a 8K-s videókat 24 vagy 30 képkocka/másodperc sebességgel rögzíthetjük.

Korrekt árazás

A Huaweit az elmúlt években számos kritika érte amiatt, hogy bár a telefonjaik több szempontból hátrányból indultak a többi csúcskészülékhez képest, ez az árazásukon egyáltalán nem látszott meg. A P60 Prónál viszont úgy tűnik, hogy végre a Huawei is tudomásul vette, hogy csak akkor van esélyük vásárlókat szerezniük, ha alá tudnak licitálni a konkurenciának, amit meg is tettek. Míg a P60 Pro Kínában mintegy ezer jüannal drágábban került boltokba, mint a P50 Pro legolcsóbb változata, addig Európában a készülék ára mit sem változott az elődjéhez képest, így ugyanúgy 1200 euróért kerül boltokba, mint a Samsung Galaxy S23+ vagy a Honor Magic 5 Pro. Magyarországon a készülékhez ennél egy kicsit drágábban, 480 ezer forintért juthatunk majd hozzá, az viszont kétségkívül biztató, hogy a 450 ezer forintos P50 Próhoz képest a Huawei csúcstelefonja közel sem drágult annyira brutálisan, mint a többi gyártó modelljei. Ennek oka elsősorban az, hogy az elmúlt hónapokban a forint árfolyama sokat erősödött más valutákhoz képest, ami persze felveti a kérdést, hogy a többi gyártó miért nem korrigálta még a telefonjai árát, a Huaweinek viszont egész biztosan jól jön, hogy a szűkebb kategóriájában a P60 Pro megjelenésekor várhatóan az egyik legolcsóbb telefon lesz a hazai piacon.

Egymásnak eresztettük a Samsung és a Xiaomi csúcskészülékét, hogy kiderüljön, melyik a jobb A Samsung Galaxy S23+ és a Xiaomi 13 Pro hajszálpontosan ugyanolyan áron kerültek a magyarországi boltok polcaira, így kézenfekvő volt, hogy egymás mellé tegyük a két telefont, és megnézzük, melyik készüléknél mit kapunk több mint félmillió forintért cserébe.