Kétségkívül nehéz időket élünk, hiszen a koronavírus-járvány nemcsak fenekestől felforgatta életünket, de kezelése még jó ideig világszerte elsődleges prioritást élvez. Amit már biztosan beláttunk, hogy az együttműködés mindannyiunk közös érdeke, mert csak így menthetünk meg minél több életet, és tarthatunk össze közösségeket. Az éghajlatot és az élővilágot érintő fenyegetések azonban a járvány megfékezése után is velünk lesznek, ezért nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk, tanulnunk kell a helyzet okozta válságból. Vagyis úgy kell újraindítani a gazdaságot, hogy ne csak a krízisnek, hanem az ökológiai- és klímavészhelyzetnek is véget vessünk.

"Nem választhatjuk el a természetvédelmi intézkedéseket a járványtól" - mondja Ürge-Vorsatz Diána, fizikus, a CEU oktatója, a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnöke.

Hozzátette: bár a jelenlegi helyzet kétségkívül tragikus, környezetvédelmi szempontból mégis hatalmas szerencse. Egyrészt könnyen lehet, hogy ez az utolsó figyelmeztetés az emberiség számára, hiszen ahogy fogalmaz, "ezt a járványt jelentős mértékben magunknak köszönhetjük, hiszen leromboltuk a természettel való viszonyunkat, és ezzel hatalmas kockázatoknak tettük ki jövőnket, amire a kutatók évtizedek óta próbálják felhívni figyelmünket." Öröm az ürömben, hogy a mostani helyzetbe valószínűleg nem rokkan bele a civilizációnk, kimászhatunk belőle, de talán a vészharang végre elég hangosan kong ahhoz, hogy rájöjjünk, magunk alatt vágjuk a fát, meg kell hallanunk a tudomány szavát, és korábban kell cselekednünk akkor is, ha a kutatók által javasolt gazdasági áldozatok, váltások irracionálisan nagynak tűnnek, viszont sokkal jelentősebb későbbi problémákat megelőznek.

"Hiszen tudjuk, hogy körülbelül négyhavonta megjelenik egy új fertőző járvány a világon, melyek háromnegyedét az állatokról átterjedt kórokozók okozzák."

Ez pedig egyértelműen a biológiai sokféleségünk drasztikus csökkentésének eredménye, hogy kisebb területre szorítjuk az élővilágot, és megóvása helyett rendre a vadkereskedelmet és a pusztítását választjuk. Ürge-Vorsatz Diána arról is beszélt, hogy az éghajlatváltozás úgy megváltoztatja a kórokozók és hordozóiknak előfordulási területeit, hogy a COVID-19 csak egy a későbbiekben bekövetkező megannyi járványból és kártevő invázióból.

Mik a lehetőségeink? A megszokott kerékvágásban éljük tovább életünket, vagy megpróbálunk változtatni?

A fizikus szerint ha klímavédelmi szempontból vizsgáljuk a globális válságot, akkor annak nyertesei egyértelműen a megújuló energiaforrások: jelen pillanatban ugyanis éves szinten hat százalék csökkenést mutat az energiafogyasztásunk, ami nagyon sok ha azt vesszük, hogy korábban még az első és a második olajválság sem okozott ekkora visszaesést az energiafogyasztásban. Vagy ott van a szén-dioxid-kibocsátás, ami szintén nem csökkent akkorát még a második világháború után sem, mint amekkorát az idei előrejelzések szerint fog. Ez nyilván rosszul érinti a fosszilis tüzelőanyagokat, a megújuló energiákat azonban éppen ellenkezőleg. Itt kell tehát elgondolkodnunk a folytatáson, hiszen országonként a GDP-nek körülbelül öt-huszonnyolc százalékát kell a gazdaság fellendítésére fordítani, ezzel szemben

a GDP két és fél százaléka elég lenne az éghajlatváltozás problémájának megoldásához.

Mindennek lényege, hogy ha a fenti összeg csupán egy részét olyan irányba tereljük, ami a zöld fellendülést segíti ahelyett, hogy visszaépítenénk ugyanazokat a tizenkilencedik, huszadik századi fosszilis tüzelőanyagot használó, szennyező iparágakat, mint amire például a repülőgép- vagy az olajipar épül, valamint megvalósítjuk az energiaátalakulást, akkor tényleg esélyt kapunk egy élhetőbb világ megteremtésére.

(Fotó: Getty Images Hungary)