A kezdetek

Lin Csün Jüe, pekingi egyetemi kutató, a kreditrendszer egyik szellemi atyja, 1999-ben kezdte meg vizsgálatait a Kínai Társadalmi Tudományok Akadémiája vezetésével egy olyan általános szisztéma felkutatására, mely jól használható lenne a kínai cégek hitelességének prezentálásában. Elmondása szerint az amerikai vállalatok, melyek Kínával szerettek volna együttműködni, felkérték az akkori miniszterelnököt, Csou Zsung Csit, hogy alkosson valamilyen eszközt a leendő kínai partnercégek leellenőrzésére.

Lin és kollégái azonban tovább gondolták a dolgot, és előálltak egy sokkal általánosabb érvényű, a cégek működését folyamatosan dokumentáló tervvel, melyet a Nemzeti Kreditrendszer Menedzsment Irányába című jelentésükben körvonalaztak.

Ezt 2000 márciusában mutatták be először. Maga a társadalmi kreditrendszer (vagy hitelrendszer) kifejezés csak néhány évvel később, 2002-ben került be a köztudatba, "mikor egy tisztviselő azt javasolta, hogy a kifejezés mutasson lexikológiai szimmetriát a társadalombiztosítással." - írta Lin. Az eredeti terv mérnöki pontossággal írta le a tizenegy alkategóriába rendezett projektet, melyet a rendszer kiépítéséhez szükségesnek ítéltek, ezek között olyanok szerepeltek, mint a "kormány, piac és pénzügyi hitelreguláció", "kredit szolgáltatók fejlesztése" vagy "városi és ipari alrendszerek". Az elképzelés az volt, hogy a hagyományosan kaotikus és sokszor szabálytalanul vezetett kereskedelmi élet átláthatóvá váljon, az emberek több információhoz jussanak, a cégeknek kevesebb lehetősége nyíljon a törvénytelenségekre, például az adócsalásra.

Így az ország át tud váltani egy hitel alapú gazdaságra, a szószerinti értelemben (úgy mint hitelek, hitelkártyák használata a készpénz helyett) és morális értelemben is. A cégek pedig önmagukat szabályozzák majd, ha jót akarnak maguknak. Lin még csak érintőlegesen említette, bár már tervbe vette, az egyének bevonását is a rendszerbe.

A Kínai Népi Bank (People's Bank of China) be is vezette a pontrendszert 300-tól 850 pontig tartó skálán pontozva a vállalatokat. Később Kína Fejlesztési és Reform Bizottsága megalkotta a társadalmi integritási pontozást. Ezt a két, egymástól némileg különálló és külön fejlesztett architektúrát 2014-ben a központi vezetés egy nyilvánossá tett dokumentumban aztán egybemosta, méghozzá a társadalmi kreditrendszer kifejezést használva.

A jelentés szerint a cél, hogy a bizalom kiépítésével egy harmonikus szocialista társadalmat hozzanak létre.

Viszont a részleteket nem nagyon fedték fel, és ez a titkolózás, kiegészítve az európai hidegháborús rossz tapasztalatokkal az állami megfigyelést illetően, útjára indították az orwelli, vagy, aktuálisabban, a black mirrori hasonlatokat, amit egyébként Lin visszautasít. "Nem azt csináljuk, bár tovább léptünk a szokásos hitelbírálati sztenderdektől. Mindenféle adatot összegyűjtünk idővel az adott egyénről vagy szervezetről. Amit ezzel elérünk, köszönhetően az új kritériumoknak, az az, hogy a példaértékű személyek és cégek hozzáférhetnek hitelekhez, pályázatokhoz és még sok máshoz is." Az országban ugyanis elég kaotikus (volt) az adatok nyilvántartása, a bankok ritkán osztották meg egymással az információikat, így nehézkesen ment a hitelbírálat folyamata is.

Az egyik rendszert tehát elsősorban a központi bank fejlesztette, a másikat a reformbizottság. Eleinte még külön is kezelték a kettőt, az Alibaba egyik fiókvállalata, az Ant Financial Services programját, a Sesam Creditnek használatát a központi bank például elutasította (a Sesam Credit 350-től 950-ig pontozza az Alipay felhasználóit, több pontért kedvezmények járnak). De a kettő, a céges és az embereket osztályozó program egy nagy egésszé való összevonása mégsem a Nyugat túlzó fantáziálása, időközben ugyanis valóban előtérbe került a személyek "értékének" pontokban való kifejezése is, amiből egyébként a kormánytagok sem maradnak ki, az ő viselkedésüket is monitorozza és szabályozza.

Próbaidő

2015-ben és 2016-ban a központi bank és a Fejlesztési és Reform Bizottság kiválasztott 43 várost, és kerületet, ahol nekikezdtek a program tesztelésének. Az ígért harmónia azonban nem igen tudott kialakulni, mivel ebben a próbaidőszakban nem világos, központosított szisztéma alapján ment a pontozás, hanem mindenhol a helyi hatóságokra bízták a kivitelezés részleteinek megalkotását. Szucsou városában például, az Algorithm Watch beszámolója szerint, az Osmanthus pontozás működik 2016 óta, mely 22 kategória alapján értékeli a tetteket. Sanghajban a Credit Shanghai applikációban lehet megnézni, kinek hány pontja van, vagyis mennyire megbízható a munkájában. Lin Csün Jüe elmondása szerint Szucsienben az autópálya szabályainak betartása a fő szempont a pontozásnál, míg Zsungcsengben a civilizált, etikus viselkedés áll a fókuszban, Hangcsouban az innováció. Az adatbázisok ugyan minden lakosra vonatkoznak, de úgy tűnik, sokan nem is használják őket, legalábbis az Algorithm Watch kérdésére Szucsouban átlagban ötből két ember válaszolta azt, hogy még sosem nézte meg a pontjait.

Máshol viszont nagyobb a hangsúly a kapott vagy elvesztett pontokon, mivel ezek alapján lehet bizonyos szolgáltatásokhoz hozzáférni, vagy éppen elesni tőlük.

A Sesam Credit felhasználói például pelenka vásárlása esetén plusz pontokat kapnak, ha sokáig videójátékoznak, akkor viszont pontokat veszítenek. Jó értékeléssel könnyebben juthatnak szingapúri vagy kanadai vízumhoz. A Baihe randioldal kiváltságos, 650 pont feletti tagjai kedvezményeket kaphatnak hotelekben, autókölcsönzőkben, vagy biciklimegosztó szolgáltatásoknál. Zsungcseng körzetében 1000 pontról indít mindenki, A+ kategóriától D-ig terjed a skála. A körzethez tartozó Csaocsiasan faluban, ahogy arról a ChannelNewsAsia beszámol, régebben nagy volt a káosz, amióta viszont öt pont levonás jár a szemetelésért, senki nem meri eldobni a cigarettacsikket. Itt a helyi tisztviselő, Ma Csünfeng alakította ki így a rendszert, hogy ne kelljen többet hatalmas összegeket költeni a szemét elszállításáért. Azonban kötelező évente két pontot összegyűjteni, például jótékonysági akciókkal vagy közprogramokban való részvétellel.

Ez sokak számára nem okoz problémát, viszont az idősebb lakóknak, akik nehezen tudnak mozogni, gond lehet. Általában 80 év felett mentesülnek az emberek a pontszerzés kötelessége alól, de az egyik lakos, Csou Lizhung nyilatkozata szerint, mivel a helyiek fiatalkoruk óta kemény munkát végeznek a földeken, sokszor már hamarabb lerokkannak fizikálisan.

Tunghuotangcsajban többek között Csou Ajni gyűjti az adatokat mintegy 200 háztartásból, havonta öt jelentést kell leadnia. Mivel nem mindig tudja megfigyelni mások jó vagy rossz viselkedését, ezért időnként a saját cselekedeteit írja fel a listára. Ebből is látszik, hogy az adatok felírása némileg esetleges módon zajlik, csak akkor tükrözi a teljes valóságot, ha valaki önként jelent mindent, vagy rajtakapják a szabályszegésen. A cégek szintén nincsenek mindig tisztában azzal, hogy éppen milyen kategóriába helyezték őket törvénybe ütköző cselekedet után, pedig sokat számíthat nekik, hogy mennyi időt töltenek a feketelistán, amennyiben odakerülnek. Őket külön nehéz helyzetbe hozhatja az a rendelkezés, amely szerint nem csak a saját ügyeikért, hanem a kereskedelmi partnereik tetteiért is felelősek, vagyis alaposan utána kell járniuk, hogy kivel kötnek szerződést.

Az értékelések egyébként publikusak, léteznek központi adatbázisok is, mint például a Nemzeti Kredit Információs Megosztó Platform, a CreditChina, vagy a Nemzeti Vállalkozói Kredit Információs Publikációs Rendszer, ami a cégekre vonatkozó információkat tartalmazza. A lakosok számára általában a városban vagy körzetben érvényes, letölthető applikáción, vagy a WeChaten keresztül érkeznek meg a pontokról szóló értesítések. A CreditChina oldalán 2018-ban 228 000 személy és 55 000 cég volt felsorolva ki nem fizetett adósságok, adók vagy büntetések miatt. 2019 júniusi statisztikák szerint országszerte 27 millió ember került fel a bíróságok tiltólistáira, tőlük a repülővel való utazáshoz való jogot vonták meg, 6 millió személy pedig nem utazhatott gyorsvasúttal. Az alacsony pontok miatti büntetések általában ilyen, nem életbevágóan fontos, de a hétköznapokat kényelmesebbé tévő szolgáltatások megvonásával járnak, de a feketelistára kerülés következménye lehet az is, hogy az illető gyerekei nem iratkozhatnak be jobb iskolákba.

Nyugaton a helyzet...

Sok beszámoló szól azonban azokról is, akik szerint a kínai emberek közötti bizalmatlanságot, ami még az előző század történései és a kulturális forradalom után kiépült besúgórendszerek miatt alakult ki, enyhítheti egy ilyen nyilvános, átlátható szisztéma alkalmazása. Hszincsüan Vang, a UCL antropológiai kutatója 2018 és 2019 között folytatott az okostelefonok használatával kapcsolatos tanulmányokat Sanghajban az Európai Unió Horizon 2020 kutatási programjának keretében. A helyiekkel folytatott beszélgetések alatt sokszor felvetődött a kreditrendszer témája, de a kutató beszámolója szerint sokan inkább pozitívumnak tartották a projektet, mivel az elmúlt időszakban több olyan, ételmérgezéssel vagy gyógyszerekkel való csalással kapcsolatos eset is történt, ami miatt elveszett a bizalmuk a cégek iránt.

Sőt, mint kiderült, a többszáz meginterjúvolt ember egy része úgy gondolta, a Nyugat sokkal előrébb jár az ilyen rendszerek kiépítésében és éppen ez járul hozzá a "civilizált" viselkedésükhöz.

Vagyis a kínai szisztéma nyugatiasabb irányba vinné az országot. Az Európában vagy Amerikában alkalmazott hitelképességet elbíráló folyamatok szerintük lehetővé teszik, hogy valaki érezze a súlyát a nem megfelelő viselkedésének, igaz, hogy ez a hitelképesség pénzügyi és nem morális vonatkozású. Míg Kínában, ha valakinek alacsonyak a pontjai, az egyfajta nyilvános szégyent is jelent.

A kormány eredetileg 2020 végére ígérte a próbaidőszak végét és a teljesen kiépült rendszer bevezetését, de egyelőre még inkább a részleges, helyi struktúrák működnek. Ehhez hozzájárult a járvány is, hiszen a különleges helyzet miatt olyan, máskor pontlevonással járó cselekedetek, mint a törlesztési részletek befizetésének csúszása vagy késve érkező szállítmányok is megengedetté váltak, amennyiben bizonyíthatóan a járvány miatt történtek.

Hogy hogyan fog kinézni a valóban központosított társadalmi kreditrendszer, az még később fog kiderülni, de ahogy az Algorithm Watch írja, a kormány tavaly decemberben kiadott közleménye szerint további fejlesztések várhatóak. Nem tartják helyesnek például, hogy a helyi önkormányzatok olyan lényegtelen kicsinységeket is osztályoznak, mint az utcán való köpködés és jegy nélkül utazás és olyan dolgok miatt vonnak le pontokat, ami nem kéne, hogy része legyen a kreditrendszernek, csak a nagyobb, törvénybe ütköző cselekedetek.

(Fotó: Wikimedia Commons, Flickr/gotovan, GettyImages)

További cikkek a témában:

Kínában épül a tökéletes okosváros, ami mindent tud a lakóiról A Terminus AI Cityben robotok lesik a lakók minden kívánságát, a helyiségek pedig arra is képesek, hogy az eseménynek megfelelően átrendezzék magukat. A város egy igazi, digitális utópia, persze csak azoknak, akik nem bánják, ha a mesterséges intelligencia minden egyes mozdulatukat nyomon követi.
A Huawei is segített egy olyan technológia fejlesztésében, ami alkalmas a kínai ujgur kisebbség megfigyelésére A Washington Post az IPVM nevű biztonságtechnikai szervezet által átadott dokumentumokra hivatkozva azt állítja, hogy a Huawei segített egy olyan arcfelismerő technológia kifejlesztésében, ami automatikusan felismeri az ujgur kisebbség tagjait, és riasztást küld a hatóságoknak. A cég szerint a rendszert soha nem alkalmazták élesben.
Kína szép új világában épül a Skynet, a legalaposabb megfigyelőrendszer a történelemben Kína leckét adhat belőle, hogyan tudja egy kormány a modern technikát a lakosság totális megfigyelésére használni. Hszincsiang tartományban pedig elsősorban az ujgur kisebbség áll a kamerák kereszttüzében.