Az Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport pedig most olyan új géneket azonosított a csigákban, melyek a gerincesek, így az ember öregedésében is kulcsszerepet játszanak – olvasható az intézet közleményében. Az eredményeket a kutatók a rangos The Journals of Gerontology: Series A folyóiratban publikálták.

Az öregedés, illetve az ezzel kapcsolatos betegségek kutatása nem véletlen szerepel szinte mindenhol a tudományos érdeklődés homlokterében. A modern orvostudománynak hála egyre inkább kitolódik az emberi életkor, de ez nem jelenti sajnos, hogy egy életen keresztül azonos életminőségben tengethetjük a napjainkat. Sőt ahogy egyre többen érnek meg idős kort, úgy mind többeket érintenek például az életkorral járó idegrendszeri változások, tehát a tanulási nehézségek, vagy a memóriavesztés, amelyek mögött betegségek és állapotok széles spektruma állhat az enyhe kognitív zavartól kezdve egészen a demenciáig. Ezek pedig nem csak az egyén életminőségét rontják le a fennmaradó évekre, de érzelmi és anyagi megerthelést is okozhatnak a hozzátartozóknak, intézményi szinten pedig az egész társadalomnak. Mivel pedig a legtöbb nyugati ország népességére az öregedés a jellemző (sőt ez már most globális probléma: a Föld 195 országából 183-ban a népesség fenntartásához szükséges szint alá esik a születések száma – lásd a lenti cikkünkben leírtakat), talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész civilizációt érintő kihívással állunk szemben.

Még ebben az évszázadban nem a túlnépesedés, hanem a túl kevés gyerek lesz az igazi probléma A népesség globális csökkenése elkerülhetetlen egy új tanulmány szerint. Ez talán jó a bolygónak és a környezetnek, viszont a társadalmainkat nem úgy terveztük, hogy masszív idős népességre legyenek berendezkedve. A szaporodó gondokat pedig idővel a migráció sem fogja megoldani.

A kutatások tehát két dologra koncentrálnak: az öregedéssel kapcsolatos neurofiziológiai folyamatokat kialakító mechanizmusok pontosabb megismerésére, valamint a lehetséges terápiás beavatkozások kifejlesztésére – ez utóbbiakról is már többször írtunk, például erről a módszerről. A legfőbb probléma jelenleg az, hogy amennyiben az idegrendszeri változásokra koncentrálunk, úgy az öregedés miatti memóriavesztésért felelős kulcsmolekulákról, jelátviteli útvonalakról, valamint a sejtszintű változásokról még mindig relatíve keveset tudunk. A kutatók dolgát elsősorban a gerincesek komplex idegrendszere nehezíti, tehát hogy a vizsgálatok elvégzése ebben az esetben elég nagy kihívás a hálózatok és az egyedileg azonosított idegsejtek szintjén. Ezt orvosolandó a kutatók egyszerűbb szervezeteket vizsgálnak, tehát a gerinctelenek idegrendszerét. A nagy mocsári csiga gerinctelen állatként tehát itt jön képbe: ez az élőlény ugyanis éppen a fent leírtak miatt lett az öregedés- és memóriakutatás évtizedek óta jól ismert és szívesen alkalmazott modellállata.

Az Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoport korábban már megállapította, hogy a neurális hálózatokat (idegrendszert) gyógyszeres beavatkozással lehetséges újraprogramozni, és így az idős csigákat „megfiatalítani” a memória javítása céljából. (Az öregedés, mint folyamat visszafordítására ekkor PACAP fehérjét és az IGF-1 hormont használtak.) Ugyanakkor eddig nem került sor az állatban az öregedés okozta idegrendszeri folyamatok részletes molekuláris hátterének a leírására. Azért, hogy ez most megtörténhessen, a kutatócsoport több olyan gént azonosított a csigákban, melyek a gerincesek öregedéséért, sőt az olyan emberi betegségek kialakulásáért is felelősek, mint a Parkinson-, az Alzheimer-, vagy a Huntington-kór. Ezeknek a géneknek az azonosításán túl egyéb eredmények is születtek a „Lymnaea öregedési modell” kapcsán – megerősítést nyert például, hogy „a különböző gerinctelen és gerinces fajokban számos konzisztens, evolúciósan konzervált viselkedési, anatómiai és fiziológiai folyamat játszódik le (ilyen például az implicit tanulás, a motoros funkciók és a neurális arborizáció csökkenése)”. Magyarán idegrendszeri szinten számos hasonlóságot lehet megállapítani a gerincesek és a gerinctelenek közt.

A kutatás ezután (a folytatásra a kutatócsoport idén egy FK-OTKA pályázatot is benyújtott) arra fog koncentrálni, hogy a tanulási folyamatokban kulcsszerepet játszó gének manipulálásával próbálják meg lassítani az öregedés okozta memóriacsökkenést.

(Kép: nagy mocsári csiga (Lymnaea stagnalis), Wikimedia Commons/Holger Krisp)

További cikkek a témában:

Az embriók visszafordíthatják az öregedést A kutatók feltárták azokat a mechanizmusokat, melyek lehetővé teszik az embriók számára az öregedés biológiai folyamatának megfordítását, fiatalabbá téve őket annál a megtermékenyített petesejtnél is, melyből kifejlődtek.

Minden eddiginél pontosabb módszert találtak az életkor mérésére Bár a kutatóknak egy ideje már más lehetőségük is van az élőlények korának a megállapítására, minthogy megszámolják, hogy hány kört tett meg a bolygónk a Nap körül, amióta megszülettek, de a biológiai életkor mérése mindeddig csak közelítő értékkel volt meghatározható.

Szebben öregszünk, mint hajdanán, de azért még senki se bontson pezsgőt Két új finn tanulmány a fizikai öregedés és a kognitív öregedés mértékét vizsgálja a különböző generációk között: az érem egyik oldalán úgy tűnik, hogy a hetven az új hatvan, ugyanakkor számos negatívum is kirajzolódik az adatokból.