A Columbia Egyetem kutatói bebizonyították, hogy ha a robotok, pontosabban az őket vezérlő mesterséges intelligencia, elég ideig figyelik társuk tevékenykedését, 98,5 %-os pontossággal eltalálják, milyen cél vezérli a másikat, ezt pedig az empátia egy kezdetleges formájának nevezhetjük.

Az emberi interakciók jelentős része verbális formában zajlik vagy valamilyen verbális elemet is tartalmaz, elvégre a nyelv használata a leghatásosabb eszköze a tudás átadásának. Megszoktunk, hogy ha valamit nem értünk a másik viselkedésével kapcsolatban, rákérdezünk a motivációira. Azonban bármilyen nagy mértékben támaszkodunk a szavakra, maga a vizuális megfigyelés és az ebből származó következtetések azok, melyek már egészen fiatal, nagyjából három éves kortól képessé tesznek minket arra, hogy (jól-rosszul) megértsük társaink céljait.

Ezt nevezik tudatelméletnek (Theory of Mind) és ez az a képesség, ami egyedivé teszi a humán szociális kapcsolatokat

bár a kutatók próbálják felmérni, vajon különböző állatfajoknál is szerepet játszik e ez a különleges, bár az evolúció során igen hasznosnak mutatkozó feature. Most pedig, hogy a társas kapcsolatainkba egyre inkább bekerülnek majd a robotok is, az is terítékre került, hogy tőlük mire számíthatunk.

A robot megnevezés ebben az esetben nem egészen pontos, elvégre az őket irányító agyról, a neurális hálózatokról van szó, de a kísérletek egyik tanulsága az lehet, hogy a jövőbeli szociális robotok (melyeket a mesterséges intelligencia vezérel), hogyan tudnak majd jobban együttműködni emberi környezetükkel. Kísérletek a gép-ember interakció elősegítésére korábban is történtek, de eddig a kutatók előzetesen beprogramozott algoritmusokat használtak, melyek meghatározott, diszkrét lépésekben adták meg a másik cselekvésének várható kimenetelét, vagy valamilyen betáplált információk segítették elő, hogy legyen mire támaszkodni a predikcióknál.

Ezt a szimbolikus, adatbázist használó hozzáállást vetették el a Columbia Egyetem Mérnöki Iskolájának kutatói, mikor azt tesztelték, a robotok képesek lehetnek e egy emberi empátiához hasonló megértés elérésére pusztán megfigyelés által.

Hogy bizonyítsák elképzelésüket, megterveztek egy kísérletet, melyben egy robotnak kellett szemrevételeznie társát, miközben az próbált élelemhez jutni. A nagyjából 1*0.5 méteres dobozban tevékenykedő gép összesen négy cselekvési séma szerint működött, az ennivalót jelképező zöld körhöz egyenes irányban közeledett, esetleg egy kitérő beiktatásával, cikk-cakkban szlalomozott a célja felé, vagy meg sem mozdult, mivel egy nagy piros kocka elállta az útját. Az őt felülről figyelő másik robot (ami egy hatszáztízezer "idegsejtből" álló neurális hálózatra kötött kamera volt) egy-egy 64×64 pixeles képet kapott a kezdeti cselekvésről, ez volt az input és ez alapján kellett megadnia egy outputot, vagyis egy olyan képet, amely a szerinte bekövetkező végkimenetelt ábrázolja. Nem használhatott semmilyen parancsot, se címkéket, se pályakoordinátákat, semmilyen előzetes információt a másik képességeiről, céljairól vagy viselkedéséről, csak a nyers vizuális adatokat.

Mivel azzal kapcsolatban sem adtak meg fogódzkodókat, hogy a zöld kör vagy a piros akadály mit jelent a cselekvő robot számára, a megfigyelőnek nem volt lehetősége arra sem, hogy ezek alapján tervezze meg a lehetséges eredményt. Megjósolni pedig nem csak a következő lépést kellett, hanem a magát a célt, vagyis hosszú távú tervezést vártak a robottól.

"Ez olyan, mintha megkérnénk valakit, hogy jósolja meg, hogyan fog véget érni egy mozifilm, csakis a nyitójelenet alapján."

- írták a Nature-ben megjelent tanulmányukban a kutatók: Boyuan Chen, Hod Lipson és Carl Vondrick. A robot ki tudta találni a film végét, méghozzá 98,5 %-os precizitással. Az általa kiadott output képek mind a négy típusú mozgás esetén majdnem minden esetben a valós kimenetelt mutatták, így bebizonyosodott, szimbolikus betanítás nélkül képes megértést tanúsítani egy másik alany viselkedésének irányába. Mikor a kutatók azt is tesztelték, hogy ellentmondásos magatartás esetén is ugyan ilyen jól teljesít e, az eredmény már nem volt olyan pontos, általában az output képen egy maszat jelent meg, ami azt jelezte, hogy a gép jóslata szerint egyszerre két helyen is lehet a megfigyelt alany.

Az eredményt azonban sikernek lehet elkönyvelni, ami bizonyítja, hogy a mesterséges intelligencia képes erre a fajta "vizuális előrelátásra", vagyis az empátiának egy, talán már a korai őseinknél is jelenlévő, látáson alapuló formájára. Ennek a jelentősége nem a jövőbeli robot-betanítási feladatok leegyszerűsítésében rejlik, hiszen a képek alapján való tanulás sokkal időigényesebb, mint néhány alapvető logikai paraméter betáplálása. A nem-verbális módszer elsősorban a részrehajló magatartás megelőzésére szolgál, elvégre bármilyen előre megadott információ többé-kevésbé a programozást végzők világképét fogja tükrözni és ez téves jóslatokhoz vezethet. A másik előny, hogy ha a gép szimplán az előtte zajló eseményeket veszi figyelembe, sokkal gyorsabban tud reagálni, mintha előtte még fel kellene, hogy dolgozza a vizuális inputot szimbólumokká, majd ezeket lefordítani cselekvéssé.

"A vizuális feldolgozó apparátus azért fejlődött ki, hogy a való világ beli jelenetekre tudjunk reagálni.

A zsákmányállat például, amely el tudja képzelni a ragadozó cselekvését, gyorsabban reagálhat, ugyanazt a mechanizmust használva, melyet akkor alkalmazna, ha egy valóban a szeme előtt lévő ragadozó támadna rá."

A nagy kérdés az, hogy ez az empátia működni fog e az ember-gép kapcsolatokban is, elvégre az tele van kiszámíthatatlan, sokszereplős helyzetekkel, arról nem is szólva, hogy nem egy kísérleti helyszín jól látható környezetében kell majd a robotoknak elboldogulnia. Lipson szerint fontos, hogy ezekről a kérdésekről már most elgondolkodjunk, mivel, ahogy a gyerekek is a tudatelmélet, vagyis mások szemszögéből való gondolkodás megjelenésével megtanulnak nem csak bújócskázni, hanem hazudni is, ugyanúgy az empatikus robotok is megpróbálhatnak átverni minket.

"Fel kell, hogy ismerjük, hogy a robotok nem maradnak passzív, utasításokat követő gépek sokáig.

Úgy, mint a fejlett mesterséges intelligencia más formáinak esetében is, reméljük, hogy a törvényhozók segítenek ellenőrzés alatt tartani ezt a fajta technológiát, és így mindnyájan részesülünk az előnyeiből."

(Fotó: Pixabay, GettyImages/ Donald Ian Smith)

További cikkek a Rakétán:

A robotokkal való szemkontaktus ugyanúgy hat ránk, mintha egy emberrel létesítenénk Ha nem elég emberi, az a baj, ha túl emberi, az a baj. Nagyjából így foglalhatnánk össze az általános vélekedést a harmadik generációs, úgynevezett szolgáltató és társrobotokról. A legújabb vizsgálatok ehhez képest mégis azt sugallják, hogy egy robotokkal való szemkontaktus ugyanolyan hatással lehet ránk, mint egy élő személlyel történő pillantáscsere.
RoboGrammar: a robotokat tervező mesterséges intelligencia A RoboGrammar program segít a robot megtervezésében: csak azt kell tudnia, milyen alkatrészek állnak rendelkezésre, és milyen terepen kellene elboldogulnia a gépnek. A szoftver segítségével hatékonyabb és ötletesebb dizájnok születhetnek.
Vajon képesek a robotok absztrakcióra? A robotika és művészet találkozásából kiderülhet A robotika és a művészetek találkozása érdekes keresztútnak ígérkezik, és már régen nem csak a science fiction birodalmába vezet. A kutatók és a művészek egyaránt nagy erőkkel keresik a hagyományos művészetek különböző formáinak határait.