A videókonferencia hívások és videós chatek hasznos segítséget nyújtanak, ha a világ különböző pontjain élő munkatársakat vagy családtagokat kell összekötni és a járványhelyzet alatt még népszerűbbé váló otthoni munkavégzést is jelentősen megkönnyíti, ha van lehetőség az azonnali és sok esetben ingyenes kapcsolattartásra, azonban tanulmányok szerint ez a fajta kommunikációs forma, rendszeres használat mellett, látszólag ok nélküli fáradtsághoz és kiégéshez vezethet.
A Stanford Egyetem kutatóinak tavaly februárban megjelent tanulmánya szerint az úgynevezett Zoom fáradtság, ami értelemszerűen nem csak a Zoom platformon tartott megbeszélésekre, hanem minden videókonferencia app használatára vonatkozik, a nem-verbális túlterheltség miatt alakul ki, vagyis egyszerűen túl sok benyomást és információt kell feldolgozni az embernek rövid idő alatt, ez pedig minden napi ismétlésben megterhelést jelent. Négy olyan területe van a nem-verbális, videón keresztüli kommunikációnak, amelyek túlterhelhetik a szervezetet:
Ezek a problémák elsősorban akkor merülhetnek fel, ha minden nap és/vagy hosszú órákon át kell videós formában kapcsolatot tartani a kollégáinkkal, de van néhány egyszerű módja annak, hogy csökkentsük a Zoom (vagy Microsoft Teams, vagy Webex) fáradságot és a platformok üzemeltetői is egyre több ilyen funkciót tesznek elérhetővé a felhasználók számára. Ha például a videós képünk elrejtése nem lehetséges, vagy nem akarunk teljes mértékben kimaradni "fizikálisan" a beszélgetésből, de túl stresszesnek érezzük saját magunk látványát, akkor lehetőség van arra, hogy más bőrébe bújjunk - a Zoom most megjelent új funkciója is erre ad alkalmat.
Az Avatárok funkcióval a program, arcfelismerő technológia használatát mellőzve, tehát az alany azonosítása nélkül érzékeli a mimikát és a gesztusokat, és illeszti rá a kiválasztott virtuális személyiségre. Ehhez a kamerát ugyan be kell kapcsolni, de a Zoom leírása szerint a felvételek nem csak a többi résztvevő számára maradnak láthatatlanok, hanem a platform semmilyen formában nem tárolja őket. Az avatár funkcióval bizonyos eszközök használata korlátozottabbá válik, például a különböző filtereket nem lehet alkalmazni ezzel együtt, de a háttér kiválasztása engedélyezett.
Az avatár beállítása rendkívül egyszerű: miután bejelentkeztünk a Zoom alkalmazásba, a beállítások menüponton belül a meeting fül opciói alatt találjuk az avatár engedélyezésének lehetőségét, és ugyanitt tudjuk kikapcsolni is, ha már nem akarjuk használni. Videókonferencia közben Windowsból a videó indítása/leállítása ikon melletti nyílra kattintva a videó filter vagy virtuális háttér kiválasztása után érhetjük el az avatár opciót, iOS-en a bal alsó sarokban lévő három pontra kattintva, szintén a háttér menüben találjuk az avatárokat.
A virtuális személyiségek alkalmazása egyre elterjedtebbé válik számos felületen, a metaverzumok vagy legalábbis annak nevezett platformok terjedésével pedig már számos példát kaphattunk arra, hogy milyen formában is tudunk megjelenni a digitális világokban, ha ezeken keresztül intézzük az ügyeinket vagy tartjuk a megbeszéléseinket. Az igazán sci-fi élményre vágyók számára a probléma az lehet, és ez látszik a Zoom videókonferencia funkcióján is, hogy egyelőre az elérhető lehetőségek eléggé korlátozottak, a Meta például láb nélküli, lebegő rajzfilmfigura alakokat alkalmaz a virtuális világában, de a Decentraland digitális emberei sem tartoznak a legrészletesebben kidolgozott megjelenítések közé, annak ellenére, hogy bizonyos technológiákkal már egészen fotorealisztikus minőségű animált embereket is létre lehet hozni, igaz, hogy ezeknek a grafikáknak az előállítása jóval nagyobb kapacitást is igényel.
A Zoomon egyelőre csak állatfigurákból lehet választani, ha avatár formájában szeretnénk megjelenni egy megbeszélésen, ezért a funkció leginkább talán a gyerekek számára teheti érdekesebbé az online foglalkozásokat.
(Fotó: Zoom)