A bioszén fog megmenteni minket a klímakatasztrófától? Az összetett kérdésre lényegében az a válasz, hogy bár a bioszén rendkívül hasznos anyagnak tűnik, mégsem szabad egyedül csak a hasonló, a légkörből a szén-dioxid kivonását lehetővé tévő eljárásokra (Carbon dioxide removal – CDR) hagyatkoznunk, ha szeretnénk elkerülni a klímaválság legsúlyosabb következményeit.
Na de ne szaladjunk ennyire előre, koncentráljunk a jó hírekre, és ehhez először tisztázzuk, hogy mi is az a bioszén! A BME – Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszéke által használt meghatározás szerint: "A bioszén nagy széntartalmú, finomszemcsés, porózus anyag, amely a biomassza termokémiai bontása során keletkezik oxigénhiányos környezetben és aránylag alacsony hőmérsékleten (<700C)."
Egy új, nemzetközi tanulmány kapcsán pedig ismét felmerült, hogy a bioszén segítségével milyen jelentős mértékben vonható ki a CO2 a légkörből, hogy mérsékeljük a bolygó felmelegedését.
A bioszén egyik előnye, hogy előállítható szinte bármiféle szerves melléktermékből: faforgácsból, trágyából, komposztból, zöld hulladékból satöbbiből – és az alkalmazása annyira nem újdonság, hogy már az ausztrál, dél-amerikai és afrikai bennszülöttek is használták a mezőgazdasági tevékenység során, hogy javítsák a talajminőséget. A mostani tanulmány alapján a bioszén több szempontból is alkalmas erre: egyrészt nagyban növeli a természetes szén kialakulását a földben, másrészt ennek az anyagnak köszönhetően a növények ellenállóbbak lesznek a környezeti terheléssel, valamint a betegségekkel szemben. A számok nyelvén a bioszén segítségével a terméshozam 10-42 százalékkal növelhető, míg a növényi szövetekben a nehézfémek lerakódása 17-39 százalék közt csökkenthető.
Habár a mezőgazdasági szemszög is fontos, ez a jelenlegi szempontok alapján inkább járulékos bónusz a mellé, hogy a bioszén segítségével több száz tonna szén-dioxid vonható ki a légkörből, és tárolható több százezer éven át a talajban. A kutatók szerint mindez azt jelenti, hogy 2050-re a bioszén segítéségével 300 millió – 660 millió tonna szén-dioxid lesz kivonható a légkörből évente. Tavaly egyébként Ausztrália kibocsájtása volt nagyjából 500 millió tonna szén-dioxid, de körülbelül ennyi CO2 került a légkörbe eddig idén a szibériai erdőtüzek miatt.
Ezen tulajdonsága(i) miatt nem is csoda, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület is számol a bioszénnel a globális klímacélok eléréseben, mint az a Testület legfrissebb jelentéséből kiderült (erről a jelentésről a fentebb linkelt cikkünkben írtunk részletesebben). Szabó Amanda Imola, meteorológus-éghajlatkutató, doktorandusz az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékén, azonban a Másfékfokon publikált cikkében felhívja a figyelmet arra is, hogy a hasonló eljárásoktól nem szabad csodát várni. A kutató szerint ugyanis:
"A világ kibocsátáscsökkentési céljait jelentősen alááshatja, ha túlságosan támaszkodik a különböző szénkivonó technológiákra. […] Szükségünk van a szénkivonó technológiákra, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) is számol velük, azonban nem szabad, hogy ez abba az illúzióba ringasson minket, hogy meg tudjuk velük spórolni az azonnali és valódi kibocsátáscsökkentést."
Magyarán a bioszén, illetve a többi CDR-technológia mindképp szükséges a Párizsi Megállapodásban foglalt célok eléréséhez (máskülönben 2030-ig 70 százalékkal kellene csökkenti a kibocsájtást, aminek a legambiciózusabb elképzelések sincsenek a közelében sem – mint a fentebbi Fit for 55), de ez tehát nem jelenti, hogy minden mehet tovább a régi kerékvágásban. Ha szeretnénk a lehető legnagyobb mértékben mérsékelni a károkat, akkor a CDR-technológiák erre esélyt adhatnak, de magát a változást nem teszik elkerülhetővé.
(Kép: Pixabay)