Az űrszemét egyre égetőbb probléma, ahogy mind több szatellit és egyéb eszköz áll pályára a bolygó körül az űrutazás és a kereskedelmi űripar tevékenységének a fokozódásával. És bár nagyon menő lenne, ha a Földnek is a Szaturnuszéhoz hasonló gyűrűrendszere alakulna ki, kicsit lehangoló lenne a tudat, hogy mindez voltaképpen szemét. Jake Abbott professzor, a Utahi Egyetem kutatója szerint pedig ha így haladunk, a bolygónk hamarosan megkapja a maga „szemétgyűrűjét”. Jelenleg egyébként 170 millió szemétdarab kering a Föld körül, és ezek nagyobb részt szerencsére kisebb darabok. Azonban olyan 23 ezer a teniszlabdánál nagyobb is akad ezek közt, és ezeket az amerikai Védelmi Minisztérium is nyomon követi. Összesen 7500 tonnányi felesleges tárgy veszi körbe a planétát. Ha valaki kíváncsi, a lenti cikkben megírtuk, miként lehet valós időben is megszemlélni a bolygó körüli űrszemet.
Az űrszemét eltakarítására persze akadnak ötletek: az Európai Űrügynökség például hatalmas, „kozmikus karommal” végezné el a nagytakarítást, míg az oroszok – talán a kellemest a hasznossal összekötve – lézerrel lőnék plazmává a használaton kívüli műholdakat. A nagytakarítás mindenesetre nehéz ügy, mivel ahogy azt Abbott professzor is elmondta, a legtöbb szemétdarab pörög-forog, így ha mondjuk egy robotkarral utánanyúlunk, csak azt érjük el, hogy a kar letörik, és így maga is hozzájárul az űrszemét már most is brutális mennyiségéhez.
A professzor és a csapata épp ezért egy új megoldást dolgozott ki, amit a Nature című lapban közöltek. Eszerint mágnesekkel kellene befogni az űrszemetet nagyjából azon az elven, ahogy a 1977-es Csillagok háborúja nyitójelenetében befogja a birodalmi csillagromboló egy vonósugárral Leia hercegnő hajóját. A mágneses vonósugár megvalósításának a nehézsége egyedül az, hogy a szóban forgó űrszemét nem kizárólag fémből készült darabokból áll.
Mivel azonban Abbott professzor a mágneses manipuláció szakértője, amit eddig elsősorban az egészségügyben kamatoztattak, kidolgozott egy új módszert. Eszerint bőven elég, ha a szóban forgó anyag képes az elektromosságot vezetni. Ekkor ugyanis egy robotkar mágneseket nyújt felé, melyek forogni kezdenek, és így örvényáramot generálnak. Az örvényáram hatására a szóban forgó tárgyban is kialakul a mágneses mező, és az őt létrehozó mező ellen kezd hatni. Némi gondos matek, egy nagy adag tervezés, és készen is áll a rendszer, amit a professzor a világ első vonósugaraként aposztrofált. Ezeket a tárgyakat ugyanis a mágneses mezők kölcsönhatásaival már el lehet kezdeni mozgatni, le lehet lassítani a forgásukat, be lehet gyűjteni őket.
Elképzelhető tehát, hogy a Birodalom látványosan vészjósló technológiája lesz végül az a seprű és lapát, mellyel kitakaríthatjuk a bolygónk portáját.
(Fotó: Flickr/Kevin Gill)