A Gizmodo arról ír, hogy a Dune Analytics szerint tizenhétmilliárd dollárról kevesebb mint ötszázmillió dollárra csökkent a kereskedések összértéke a legismertebb NFT-platformokon, például az OpenSea-n, az NFTX-en, a LarvaLabs-en, a LooksRare-en, a SuperRare-en, a Rarible-ön és a Foundationön. Ezzel a piac a tavaly nyári őrület alatti szintekre süllyedt; abban az időszakban a Monty Python alapítója húszmilliárdot kért egy digitális firkájáért, valaki négyszázmillió forintnak megfelelő összeget fizetett egyetlen digitális képpontért, de még egy tizenkét éves srác is közel ötvenmillió forintot tudott keresni NFT-kkel.
Amint arról korábban részletesen írtunk a Rakétán, a megoldás alapja, hogy míg egy bitcoin és egy másik bitcoin közt nincs lényegi különbség, ahogy egy húszezres és egy másik húszezres közt sincs, az NFT-k (non fungible tokenek) egyediek, nem összekeverhetőek a blokklánc főkönyvében. Épp ezért alkalmasak arra, hogy egyedi tárgyak tulajdonjogát testesítsék meg. És ha alkalmasak rá, akkor miért ne lehetne belőlük üzletet csinálni? Ahogyan egyre többen fértek hozzá a kripto-technológiákhoz, és egyre több pénzt fektettek azokba, a Coca-Cola NFT-aukciót tartott, az Adidas és a Nike virtuális ruhagyárakat vettek, de még ingatlanok is cseréltek így gazdát, persze a metaverzumban.
Az NFT-k iránti kereslet csökkenése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a technológiának ne lenne gyakorlati haszna. Az értékvesztéshez az is hozzájárulhat, hogy újabb és újabb hírek jelennek meg ellopott tokenekről és feltört platformokról, miközben a kripto-piac szintén hatalmas eséseken van túl; jó egy éve egy bitcoin háromszor ennyit ért. Lehetséges, hogy az alacsonyabb értékelések mellett mindenki higgadtabban tudja majd végiggondolni, hogy valójában mire jók az NFT-k: ezek hitelesítik az óragyűjteményünket, ezek lesznek a dedikált lemezek és zenekaros pólók útódai, a videojátékosok egyediségét magukban hordozó ereklyék vagy a virtuális falakon lógó műtárgyak. Esetleg mindegyik, vagy egyik se.
(Borítókép: Markus Spiske/Unsplash)