Mikor tavaly december végén/idén január elején elkezdtek a nemzetközi sajtóban is megjelenni a hírek a Kínában felbukkanó titokzatos vírusról, a világ még csak találgathatott, vajon milyen új betegséggel kell szembenéznie az ázsiai országnak. Az eseteket a vuhani halpiaccal kötötték össze, gyanítva, hogy az ott árusított állatok valamelyikéről került át az újfajta mikroorganizmus az emberi szervezetbe.

“Nem valószínű, hogy a betegségnek ez a kitörése jelentősebb (SARS-hoz hasonló) járványhoz vezetne, bár nem lehetünk elbizakodottak.”

- mondta akkor Yuen Kwok-Yung, a Hong Kong Egyetem mikrobiológusa. A helyzet gyorsan eszkalálódott, de arra senki nem volt felkészülve, hogy ilyen mértékben fogja érinteni az egész világot, megálljt parancsolva a normális életnek még a legeldugottabb helyeken is.

Bill Gates is megjósolta

Annak ellenére nem volt rá senki felkészülve, hogy az elmúlt évtizedekben nem egy járvány ütötte fel a fejét és szedte az áldozatait: nem is olyan régen zajlott le a H1N1 járvány, néhány évvel ezelőtt pedig az ebolától rettegett mindenki. Valószínűleg sokan látták már azt a 2015-ös felvételt, melyen Bill Gates beszél az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyről, melyet ő egy, a levegőben terjedő vírus elterjedésében látott (ehhez pedig az influenza vírus képét használta illusztrációnak).

“Nem állunk készen a következő járványra”

- mondta, mégpedig azért nem, mert az országok nagyon keveset fektettek (anyagilag és technológiailag) egy járvány megfékezésére képes rendszer létrehozásába. A jóslatok azonban nincsenek akkora hatással a világ menetére, mint a közvetlen problémák megoldásának és a közelebbi célok elérésének vágyai, így valóban (nagyrészt) felkészületlenül kellett az újabb pandémiával megküzdeni. Az intézkedések között prioritást nyert karanténok bevezetése segített a járványgörbe mérséklésében, de sokan nagy árat fizettek érte.

A Nagy Lezárás kora

A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint a globális gazdaság mintegy három százalékos recessziót szenvedhet el, ez 6.3 százalékponttal rosszabb, mint amit a járvány kezdetekor, januárban prognosztizáltak. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy 2020-ban és ‘21-ben (hiszen a hatás még később is érezhető lesz) összesen 9000 milliárd dollárnyi GDP eshet ki a világgazdaságból, vagyis több, mint Japán és Németország teljes termelése együttesen, ez pedig az 1929-32-es nagy gazdasági válság óta látott legrosszabb időszakot eredményezheti.

“Ez a Nagy Lezárást a legrosszabb recesszióvá teszi a Nagy Válság óta.”

- írta Gita Gopinath az IMF jelentésében április 14-én. “De, tekintve az egészségügyi krízis időtartamának és intenzitásának rendkívüli bizonytalanságát, fel kell térképeznünk az alternatívákat, a még kedvezőtlenebb forgatókönyveket is.” Ha a pandémia még tovább húzódik, az év második felében is tartó lezárásokkal, a GDP még további három százalékkal, ha 2021-ben is így folytatódik, mintegy (további) nyolc százalékkal eshet vissza. Érthető, hogy az országok minél előbb szeretnék talpra állítani a gazdaságaikat, ehhez pedig újra kell nyitni a gyárakat, boltokat, munkahelyeket, az embereknek sok helyen újra be kell járni dolgozni, elvégre autókat összeszerelni vagy földet művelni nem lehet távmunkában.

• Ausztriában újra nyílnak a kisebb boltok, a nagyobb áruházak május elsejétől fogadnak újra vásárlókat.
• Németországban a legfiatalabb gyerekek számára nyitják újra az iskolákat május negyedikén
• Franciaországban május 11-ig marad biztosan lezárás alatt az ország, még nem lehet biztosan tudni, mi lesz utána
• Kínában is eltörölték a karantént és beindultak a gyárak
• Dániában tegnap nyitották újra az iskolákat
• De a járvány által leginkább sújtott Olaszország és Spanyolország is a korlátozások részleges eltörlését tervezi.

Az azonban nagy kérdés, hogy milyen hatással lesznek a könnyítések a vírus terjedésére nézve. A választ senki nem tudja biztosan.

“ Olyan lesz, mint kötélen egyensúlyozni.”

- mondta Mette Frederiksen, Dánia miniszterelnöke - “Ha végig mozdulatlanul állunk, lezuhanhatunk, ha túl gyorsan megyünk, a dolgok rossz irányt vehetnek. Így óvatos lépésekkel kell haladnunk.”

Kötéltánc

A világ tudósai és epidemiológiai szakértői szintén óvatosságra intenek: “Sikerült beszállnunk a mentőcsónakba.” - mondta Marc Lipsitch, a Harvard T.H. Chan School of Public Health (HSPH) munkatársa - “ De nem világos, hogy hogyan fogunk kijutni a partra.” A megoldás valószínűleg trial and error, vagyis folyamatos próbálkozás, majd a hibákból való tanulságok leszűrése útján fog megvalósulni, mint ahogy az történik már most is néhány országban. Japán Hokkaidó szigetén február 28-án vezették be a vészhelyzeti intézkedéseket, majd március 19-én felemelték a tiltásokat és Sapporoban április 6-ától visszaengedték a tanulókat az iskolákba. Csakhogy a szigetországba időközben megérkezett a járvány második hulláma, így most vasárnap Hokkaidó kormányzója, Naomichi Suzuki máris újabb lezárásokat volt kénytelen bevezetni, az iskolák néhány nap nyitvatartás után (május hatodikáig) újból üresen állnak majd.

Amit a kutatóknak mostantól figyelniük kell, az nem kifejezetten a napi új fertőzöttek száma, hanem a reprodukciós szám, vagyis az a szám, ami megmutatja, egy fertőzött átlagosan hány másik embernek adhatja át a fertőzést.

Ezt R0-val jelölik, ha egy fölött van, akkor értelemszerűen növekszik a fertőzöttek száma, ha egy alatt, akkor csökken, így a cél az lenne, hogy a reprodukciós rátát egy környékén vagy alatt tartsák (ezt a karanténokkal sikerült elérni). Ahhoz, hogy szabályozni tudják a fertőzés terjedését “a kormányoknak meg kell érteniük, alapvetően három vezérlőgomb van a műszerfalon” Gabriel Leung, a Hongkong Egyetem szakértője szerint. Ez a három fázis pedig:

• Elkülöníteni a betegeket és megtalálni a kontaktjaikat
• Lezárni a határokat
• Betartani (betartatni) a távolságot az emberek között

Ezekből az intézkedésekből első látásra a másodikat a legegyszerűbb bevezetni és betartatni, de sokak számára az utazás is a munka részét képezi, valamint az országok közti kereskedelem sem állhat le teljes mértékben, bár a restrikciók lehetőséget nyújtanak rá, hogy előtérbe kerüljön például a helyi termékek preferálása. Az utazási feltételek szigorítása miatt viszont olyan országok, melyek gazdasága nagyon nagy részben a turizmusra épült, nehéz helyzetbe kerülnek.

A csendes óceáni szigetek, köztük a Mikronéziai Szövetségi Államok vagy a Marshall Szigetek teljesen lezárták a határaikat, Szamoa, Tonga, Vanuatu vészhelyzetet jelentett be. Ugyan a térségben viszonylag alacsony a fertőzöttek száma, de egy nagyobb járvánnyal nem tudna megbirkózni az egészségügyi rendszerük.

“Nekünk legalább megvan a tesztelési lehetőségünk és a klinikáink és a karantén kórházaink.”

- mondta Makereta Komai, a PACNEWS Fidzsi-szigeteki szerkesztője - “De ha Nauru, Tuvalu, Kiribati helyzetét nézzük, nekik csak egy nagyobb kórházuk van. És ha ne adj isten, találnak egy esetet Tuvalun például, az felborítaná az egész egészségügyi rendszerüket”, mivel a kórházuk mindössze száz ággyal rendelkezik. Ezekben az országokban így a megoldás egyelőre legelsősorban a turizmus redukálása.

A betegek elkülönítése és a kontaktok mielőbbi megtalálása még nagyobb akadályokba ütközik, ahogy arról már írtunk, a minél több tesztelési lehetőség hatásosan segíthet a szűrésben, de a legtöbb országban nem áll rendelkezésre elég teszt. A betegekkel érintkező, potenciálisan fertőzött emberek számon tartása pedig majdnemhogy lehetetlen, még a bevezetésére kerülő mobilapplikációs rendszerek ellenére is, hiszen ezek az alkalmazások önkéntes alapon működnek, vagyis csak azokat tudják monitorozni, akik a beleegyezésüket adják az adatgyűjtéshez.

A legfőbb szabály: az emberek közti távolságtartás megtartása lenne a legfontosabb lépés továbbra is.

Így a gyárak, boltok, iskolák megnyitását is valamilyen módon ezzel az intézkedéssel kéne összhangba hozni, de nehéz megmondani, milyen módszerek működnek a legjobban, hiszen nem állnak rendelkezésre kontrollált (tudományos) kísérletek eredményei, vagyis nincs pontos recept a törvényhozók kezében. “Mivel nincsenek erős, kézzelfogható bizonyítékaink, így nehéz bizonyításra alapozott irányelveket létrehozni arról, hogy hogyan térjünk vissza.” - mondta Marc Lipsitch -

“Szerintem rengeteg kísérletezésre számíthatunk, nem szánt szándékkal, hanem a politikai és helyi viszonyok miatt. Remélhetőleg a világ tanulni fog ezekből.”

Végeredményben a megoldás, ami véget vethet a járványnak, a megfelelő immunitás megszerzésében, a hatásos gyógyszerek alkalmazásában és a vakcina kifejlesztésében rejlik, de ezekre még várni kell. Addig, amit tenni tudunk az a minél több információ beszerzése a betegség pontos működéséről, és a kellő óvatosság és türelem megtartása. Számítanunk kell rá, hogy most, hogy az élet újra indul egyre több helyen, a fertőzések száma is növekedni fog, a trial and error, megnyitás/lezárás rendszere pedig még egy ideig az életünk kísérője lesz.

(Fotó: Getty)